Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - A béke hálózata

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Franciaország hiába törte össze a királyságot, hiába vonaglotta végig az emberi jogokért forradalmit: továbbra is az adószedésben és a pénz tiszteletében kulmináló összpontosítás királysága volt és maradt. A bölcs római és finom olasz politika hagyományaival a francia szövetségi erőszak soha nem versenyezhetik. Római politika jelentette ki, hogy „a békeszerződések nem lehetnek sírboltok" és e kijelentéssel Olaszország nyíltan elszakadt volt háborús szövetségeseitől és politikájuktól. Rómából indult ki az európai négyhatalmi egyezmény gondolata, melyhez az európai politika újra, meg újra viszatérni kénytelen. Róma fedezte fel a békeszerződésben legyőzött nemzetekben a testvéreket, Róma találta fel — a katonai jellegű szövetségekkel ellentétben — a baráti szerződések politikáját. A római politika legszellemesebb és a jövendő politika erőivel legteljesebb alkotása a „római jegyzőkönyvek", a béke ama hálózata, mely egyre kiterjedtebbé teszi kötéseit és kapcsolatait. A jegyzőkönyv, mely — szinte — a barátok és a barátok barátainak egyre szélesbülő társaságát teremtette meg, lett az a nemzetközi szerv, amivé a Népszövetség minden előzetes elmélet ellenére sem válhatott. A Népszövetség alakulásakor sokan azt hitték, fegyveres erő híján a Népszövetségnek valódi hatalma nem lehet. Nem is lett, de nem a fegyverek, hanem az erkölcsi és szellemi erő hiánya miatt. A római jegyzőkönyv a világ legegyszerűbb nemzetközi politikai eszköze, mégis van hatása, amit nyugodtan mondhatunk hatalomnak is. Elve: barátom barátja az én barátom is. E jegyzőkönyv nyomán támadt a berlin-római tengely. Ehhez a tengelyhez tapad Ausztria és Magyarország. E jegyzőkönyvektől nincs elzárva egyetlen ország sem. A római jegyzőkönyvvel Róma vette át az európai politika jövendő vezetését, az eddig számba sem vett Ausztria, Magyarország csoportosításával. Bár az a békepolitika Rómának adta a vezetés egész felelősségét, erkölcsi súlyát, vezérlő szerepét, — talán mégsem Rómának, hanem a csatlakozott államoknak adta legtöbb előnyét. íme, a politika eddigi játéklabdája, Ausztria, ma az európai államközi élet egyik szilárd pillére, mely már nem külföldi alamizsnából tengeti életét, hanem önálló állameszméje juttatja vissza önérzetéhez, melyet múltja és kultúrája és jelen szerepe révén oly méltán megérdemel. Magyarország e jegyzőkönyv révén nyeri majd vissza teljes állami felségjogát: a fegyverkezési egyenjogúságot tényleg és elvben. E római jegyzőkönyvek aláírása óta elhallgatott az a sok leckéztető hang, mely Magyarországot balsorsára emlékeztette és jelenét, jövőjét fenyegette. A római jegyzőkönyvek óta Magyarország léte nem függ a francia szövetségi politika kényétől-kedvétől. És így voltaképp elmondhatjuk, hogy a békeszerződések jövőre ható dinamikus erejét a római jegyzőkönyvek paralizálták és megsemmisítették. A római jegyzőkönyvek egyre elevenebbé tették az európai békére való törekvést és ennek a bekének megvalósítását egyre közelebb hozták és hozzák. A francia álló és mesterséges politikával szem ben a római az igazi, dinamikus, élettel teljes, bő sarjadzású politika. A római jegyzőkönyvekhez való csatlakozással Jugoszlávia is derűsebbé tette a szemhatárt. A jó szomszédi viszony már nem tartozik az európai államközi élet tilalmai és lehetetlenségei közé. Románia új politikai irányzatának, mely a kezdet napjaiban — különösen az erdélyi magyarság sorsa révén — oly nyugtalanítónak látszott, Róma barátságának keresésével egyidejűleg meg kell találnia a saját és szomszédjai népének megbecsülését is. A római politika nagy sikere megingatta a francia szövetségi rendszer egyik legmerészebb művének, a kisantantnak belső egységét is. A szövetségek elértéktelenedése idején jól tudjuk, mit jelent, ha egy szövetség már csak papíroson és formailag áll fönn és érezzük, hogy a francia szövetségi politika eddig legsikeresebb alkotása, a kisantant, ma már csak formaság és leghűségesebb tagja, Csehország, most elszigeteltebben áll, mint valaha, a római-német politika roppant vonzóerejének kellő közepében. Amily mértékben a római jegyzőkönyvek hatása kiterjedt, abban a mértékben csökkent Európában a háború veszedelme. Az a hálózat, amit a római politika kötöget, a béke hálózata. Olyan népeknek, melyeknek útja közös, megmutatja ezt az utat. És Európa minden országának közös az útja, feladata, küldetése, Európa szellemének, kultúrájának, erkölcsének megvédelmezésében. Nem azért küldettek ide, hogy ezt rombolják, hanem, hogy ezt védelmezzék, fenntartsák és fejlesszék. Nincs igazság a szövetségi politika mélyén, mely Európa országait két ellenséges táborra akarja osztani. Annak a politikának van igaza, mely Európát egységben látja, s ennek az egységnek hű szolgálója. Az igazi európai politika, tehát, igazi világpolitika: a római. Csak ez képviseli igazán Európa szellemét. Mikor a római jegyzőkönyv aláíró hatalmainak képviselői Budapesten találkoznak, senki sem retteg, senki sem halványodik el, senki sem gondol háborús veszélyre. Mikor ezek az államférfiak, mint országunk és fővárosunk vendégei, a jegyzőkönyvekben előre elhatározott tanácskozásra gyűlnek össze, a termé keny és teremtő békét hozzák magukkal. Nem a háború, hanem a béke parancsoló, de áldásos erejét éreztetik. Európa új politikáját, mely — kinőve a bosszú és hatalom korbácsának éreztetéséből, — megadja minden nemzet igazát és méltóságát, hogy biztosítsa az emberiség legmagasabb kincsét: — kultúráját. m—s.