Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - A Ruszinföld jövendője

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 deményezték a világháború után a szép szokást, hogy minden év októberének harmadik szomb.itján megülik a „rokonnépek napját". Tőlük vették át ezt a szép — mondjuk talán — születésnapi ünneplést az észtek s vagy tíz év előtt mi magyarok is; azóta ezen a napon minden iskolánkban megülik ezt az ünnepet és az éter zúgó hullámainak felhasználásával az idén már velünk ünnepelt a rádió is. Kik ezek a messzi rokonok? Hányan vannak? Hol élnek? A statisztikák rubrikáiból a következő adatokat lehet kihámozni: A finnek száma magában Finnországban 3,156.141 lélek volt a legutóbbi népszámlálás alkalmával, de találunk finneket elsősorban Karjaiában, akiknek száma 241.000; jól tudjuk, Karjala a finnek számára ugyanaz, mint nekünk magyaroknak Erdély. A körülöttük lévő országokban, Ingriában 170.000-en élnek, Svédországban 30.000-en, Norvégiában 7.200-an, Szibériában 2.100-an. A tengerentúli országok közül az Északamerikai EgyesültÁllamokban és Kanadában élő finnekről az a híradásunk, hogy a számuk közel 400.000, Ausztráliá-1 ban pedig jelentéseink szerint 2.000 finn él. A finnség összes száma tehát mintegy 3,800.000 lélekre becsülhető az egész világon. A Keleti-tenger partterületén lerakódott apró finn törzsek közül a vepszek 31.100-an élnek az Onega-tónál, a lüdök száma 9.275, míg a Finn-öböl déli partján, a Nyugat-Indriában élő vöt törzs lélekszáma már csak 700. A harmadik ebben a népi sorban Észtországnak ősi lakossága. Ezen a földön a legutóbbi jelentés szerint 981.000 észt testvérünk él, rajtuk kívül pedig a külföldön szerteszét szórva még 160.000 észtről van jelentés. Lettország tengerpartjain 12 kis halászfaluban él egy apró rokontörzs: a liv nép. Számuk a cári Oroszországban tartott 1897-es népszámlálás alkalmával még 3.000 volt, mára már 1.800-ra olvadt le. Nem ugyan vértestvérünk, de mégis rokonnép a finn-ugor törzsre indaként felkúszó lapp nép, amely a Jeges-tenger partján, Norvégia és Svédország hegyei és tundrái között 30.000-es lélekszámmal él. A Volga nagy kanyarulatában szétszórva élnek 1,267.000 lélekszámmal a mordvinok, tőlük északra 425.700 cseremisz (mari) áldoz még az ősi pogány isteneknek. Mellettük kelet felé van a 498.000 votják telephelye, míg tőlük északra, meg a Pecsora partján él 364.200 zűrjén, vagy ahogy a maguk nyelvén nevezik magukat: kómi. Az Uraihegység ősrengetegeiben él a vogul népnek egy kis ősmaradványa, 5.200 lélek, amely nyelvnek szókincséből pedig a legtöbb azonosságot vagy hasonlóságot sikerült megállapítani a magyar nyelvvel; a 18.600 osztják az Ob folyam két oldalán tenyészti rénszarvasait. A finn-ugor népcsalád tagjainak száma tehát, rajtunk, magyarokon kívül, 7,800.000, közel nyolcmillió lélekre rúg, azaz mindannyian együtt több mint 20 millióan vagyunk! Nem is olyan kevesen, nem is olyan árván, mint ahogy azt sokszor mi magunk is hangoztatjuk, csak időben és térben irdatlan nagy távolságra szakadva el egymástól. Ezekhez a messzi rokonokhoz száll át most a mi üdvözletünk, át a Kárpátok ormain, át a baráti lengyel nép lankás országán, hogy a pünkösdi nyelvek zúgásával töltse el a finn és észt nép zúzmarával ékes földjét. Négyezer év távolságából előbukkant drága, messzi rokonok, ti, kék szemekkel, szőke, lágyan omló hajjal, dolgos kezekkel, áldott szerető szívvel, ime, köszöntünk benneteket. A szívünk megtelik csordulásig az árvaságban váratlanul testvéri simogatásra talált elhagyott gyermek boldog örömével, sírva-kacagva nézünk egy más arcába s ha már nem is értjük az elváltozott szavak ismeretlen csengését, értjük, érezzük a szivetek csilingelését, amely az éter hullámain át hozzánk érkezve, megkongatja a magyar szivek kis piros harangjait is, amelyek ime, belecsendítik, belezúgják, belesikoltják az örömhírt a derengő magyar éjszaka vártán figyelő őrszemeinek neszelő fülébe: Testvér, ne csüggedj, nem vagyunk egyedül: húszmilliónyian vagyunk összesen volgaparti ugor népek késői leszármazottai. Nem vagyunk utolsók, nem vagyunk árvák, testvér, nem vagyunk egyedülvalóak! A Ruszinföld jövendője Irta: Óhegyi Vilmos A münoheni és a bécsi, az ethnikai, népi elvre felépített döntés Csonka-Magyarország északkeletén nekünk ítélte a térkép barnuló, tehát hegyvidéki részéig a túlnyomóan magyarlakta területeket. Két, honfoglaláskori magyar város jutott viszsza így hozzánk: Ungvár, amely az elmúlt húsz esztendőn át ruszin főváros volt, s Munkács. Sajnos, az ethnikai elv a bécsi ítéletben ezen a területen sem győzött teljesen, mert Nagyszőllős és színmagyar vidéke egyelőre még továbbra is cseh megszállás alatt maradt. A kárpátorosz nép most oda akar csatlakozni, ahol Ungvár, a volt fővárosuk és Munkács van. A határvonaltól északra fekvő Verchovinán lakó ruszin népet nemcsak a st.-germaini békében gazdasági kiegészítő területnek odacsatolt s ennek a népnek kenyeret és életet adó Tiszáig nyúló magyar rónától, hanem még fővárosától is elszakították. A Kárpátmedencén belül lakó szerencsétlen ruszin nép előre látja most rövidesen bekövetkező sorsát. Ez a jövő a legszörnyűbb sorscsapás, amely népet érhet. A ruszin népet, Közép-Európa legszegényebb népét, amely nép még normális időkben is a legmostohább viszonyok között élt hegyei, völgyei és irtványai között, az éhínség fenyegeti, vagy a felvidéki népek szabadságharcainak elsorvasztó guerilla-háborúja, ha sürgősen nem csatolják valamelyik szomszédos államhoz. A jelenlegi állapot nem maradhat fenn. Melyik államhoz csatlakozzék? Csehország és Szlovákia mellett nem maradhat földrajzi, gazdasági és nem kis részben érzelmi okokból sem. Szlovákiával csak a hegynek föl, völgynek le haladó, másodrangú, csak kisebb postagépkocsikkal vagy szekerekkel járható Kisberezna—Ublya—Ladomér—Homonna úton érintkezhet. A jobb alépítésű, bár szintén hegy-völgyes szobránci műúton Ungvár megkerülésével nem juthat el a keleti részek lakossága. Nyugat-keleti átszelő vasútja nincs. A keleti résszel is csak a Turja-patak völgyében Poroskőn át közlekedhet Beregbe, ahol új természeti akadályok állják útját. Szlovákia ugyanazt termeli, amit Ruszinszkó,