Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - Uj népvándorlás

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA egyensúlyának elbírálásánál Nagybritánniát feltétel nélkül számításon kívül hagynunk. Anglia legerősebb támaszpontjai a keleti részen vannak. Azt is mondhatnánk, hogy a Középtenger egyensúlya brit vonatkozásokban annak keleti medencéjébe tolódott el. Az alexandriai és a haifai brit repülőterek, a krétai és cyprusi tengeralattjáró- és légitámaszpontok, valamint a görögOrszági flotíatámaszpontok (Kephalonia [Volo, Lemnos]) lehetővé teszik Anglia számára erőinek bevetését minden irányban, biztosítják a szuezi csatornát és Palesztinát, nemkülönben oldaloznak mindent, Egyiptom és a Szuezi-csatorna. valamint Syria—Mezopotámia elleni támadást. Egy azonban bizonyos! Olaszor-./ág a Földközi-tengeren, messze délre benyúló földrajzi alakulatánál fogva, „otthon van*', támaszpontjaival elreteszeli a Földközi-tengert, elválasztja annak nyugati és keleti részét és így a francia és brit bázisok zömét egymástól. A döntő kérdés az volna, beleavatkoznék-e az olasz-angol megegyezésre való tekintettel Nagybritannia a Közép-tenger támaszpontjainak cgymásközötti harcába, vagyis segítségére sietne-e a franciáknak? Ha nem, úgy a rendelkezésünkre álló adatok szerint megalkotott pillanatnyi helyzete'bírálás szerint Olaszország hatalmi túlsúlyban van a franciák felett. Ha igen, — úgy azt hisszük, — Olaszországnak minden ereje latbavetésével kellene kemény harcot vívnia a Közép-tenger hegemóniájáért. Mindezt bizonyossággal természetesen csak a jövendő fogja megmutatni. MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT MÜVEK VILLAMOSSÁGI r. t BUDAPEST VI., TERÉZ-KÖRUT 36. TELEFON: 1-207-39 Uj népvándorlás Az ellentét, mely ma Róma és Páris között mutatkozik, sajnálatos mindenkire nézve, aki Rómában is, Párisban is Európát szereti. És mégis mindenki úgy érzi, hogy a most sokat hangoztatott Tunisz jelszó mögött két politika, a régi és új Európa politikájának nehezen kiegyenlíthető különbsége áll. Ennek az ellentétnek gyökere nem abban van, hogy Itália jogokat követel azon a területen, ahol a védnökséget Franciaország gyakorolja. A vitában, mely Tuniszról folyik, eleve Itáliáé a kedvezőbb helyzet. S mikor Franciaország befektetéseire és közigazgatására utal, Itália érvelése, rámutatván a Tuniszban élő franciák számát messze felülmúló olaszok számára, úgy hat, mint a harsonák harsogása. A régi Európát képviselő francia politika hagyományos, történelmi és statikus politika, mely a múltban felhalmozott erőkre és gazdagságra támaszkodik. Az olasz politika népi és dinamikus, a háborúszülte filozófia, az önrendelkezési jog politikája, mely előtt a jövő fényessége ragyog. A világháború, ha mással nem is, egy új jelszóval ajándékozta meg a világot: az önrendelkezési jog jelszavával. Aki kitalálta ezt a jelszót — Wilson — talán komolyan vette. De, bár a győztes békekötők csalétekként dobták ezt oda a legyőzött nemzeteknek, mindazon államok, melyek a békekötést „elvesztették", — köztük Olaszország is — erre a jelszóra építették külpolitikájuk és belső állampolitikájuk egész rendszerét. Ez a jog feszül most ez államok belső erőiben és külpolitikai győzelmes előnyomulásában. A csalétekként odadobott jelszó ez államok szegeletkövévé lett. Az önrendelkezési jog elmélete teszi erőssé a tekintély-államokat kifelé és telíti teljes joggal nemzetük minden rétegét. Ez az elmélet egyszerű. A mu't alig játszik benne szerepet. Minden történeti jogcímre a népi erő hatalmas ívét borítja. Az egyszerű ember, a mai politika pillére, is tüstént megértheti. Kik vannak többségben valamely területen? Ez a kérdés, — és nem az, hogyan és mikor, miért kerültek oda. A régi, hagyományos politika viteléhez folyton szem előtt kell tartani a történelmet és történelmi jogcímeket, az új politikában csak azt kell tudni, valamely föld népessége milyen nyelven beszél, vagy — szigorúbban véve, — milyen nemzethez tartozik. A nemzethez való tartozás — az önrendelkezési jog értelmében — minden embert teljes nemzeti méltósággal ruház fel. Az egyes ember, bizonyos számmal megszorozva, maga a nemzet. Az ilyen nemzet fia, elfelejtvén a multat, gyermekes frissességben él és az új honfoglalás örömét érzi. „Enyém a föld, melyen vagyok!" — kiáltja. Létét a legmagasabb történeti jogcímnek érzi és aszerint cselekszik is. A valóságos jelenlét ma a politika leghatékonyabb jogcíme. És ez a jogcím ékként hatol be minden régi politikai rendszerbe. Ha ez a politikai elv uralkodóvá válik, — amire minden kilátása megvan, — ez az elv valódi történeti láva- és hamuesőt borít minden régi po-