Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - A lengyel-magyar barátság

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 2. S Z. BUDAPEST 19 3 8 A lengyel-magyar barátság Irta : gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter. Most, hogy megtörtónt Magyarország kor mányzójának lengyelországi látogatása, időszerű megemlékezni a lengyel-magyar kapcsolatokról és egy futó pillantást vetni a _két ország közötti viszonyra úgy a múltban, mint a jelenben is. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy az egész magyarság, kivétel nélkül, őszinte és mély baráti érzelmekkel viseltetik a lengyel nemzet iránt; hasonló osztatlan rokonszenvet tapasztalunk mi is a lengyelek részéről. Sőt túlzás nélkül megállapíthatjuk azt, hogy alig áll még két más nemzet oly közel egymáshoz érzelmi szempontokból, mint a lengyel és a magyar. Ez a barátság különben nem új keletű: állandó tradíció volt a múltban is, sőt szinte axiómájává vált a két „testvérnemzetnek", önkéntelenül is felvetődik azonban azon kérdés, hogy vájjon mire vezethető vissza ez a történelemben szinte páratlan őszinte és állandó barátság két olyan nemzet között, melyet a közös származás emléke egyáltalán nem és a közös történelmi múlté is csak epizódszerűen kapcsol egymáshoz? Hiszen tagadhatatlan, hogy a két nemzet természetének és vérmérsékletének hasonlatossága, a sok kölcsönös rokonvonás is részben indokolhatja ezt a vonzalmat; ám látjuk azt is, hogy más, ugyancsak rokon vonásokkal bíró népek talán éppen hasonló vérmérsékletük hatása alatt nem hogy megértenék egymást, hanem ellenkezőleg sokszor a legélesebb ellentétben állanak egymással szemben. Ezen hasonlatosság a nemzeti iellemben tehát egymagában még nem magyarázhatja meg kellőképen a lengvel-magyar vonzódást. Hasonlóképen nem elegendő ennek magyarázatára a két ország történelmi fejlődésének sok párhuzamos mozzanata sem. Nem tartanám helyesnek a népek kölcsönös vonzódását egymáshoz, tehát az érzelmi momentumot, külpolitikai kihatásaiban lekicsinyelni; ám bizonyos az is, hogy tisztán erre a körülményre politikát felépíteni nem lehet. Politikában egyáltalában, és külpolitikában egészen különösen érzelmekre építeni már csak azért is veszedelmes, mivel a népeknél csak úgy mint az egyéneknél, az érzelmek gyorsan változhatnak. Ott, ahol népek sorsáról, jövőjéről van szó, végeredményben csakis az érdek lehet mérvadó, nem indulatok. Ha tehát a lengyel és magyar nép között mégis évszázadok óta állandó a politikai jóviszony és íMinek megfelelően az érzelmi vonzódás is, úgy ennek szükségképen mélyebben fekvő oka kell hogy legyen, mint pusztán a vérmérsékletbeli hasonlatosság: kell, hogy a két nemzet életbevágá érdekei közösek legyenek, egymást nagyjában fedjék. És valóban, ha belemélyedünk a két nemzet politikai történelmének és geopolitikai viszonyainak tanulmányozásába, akár a múltban, akár a jelenben is hasonló adottságokat kell mindkettőnél felismernünk; mindkét esetben egy nemzeti önállását féltékenyen őrző, számszerűleg gyengébb népet látunk ugyanazon két idegen népkolosszus közé beékelve, azok szabad terjeszkedését akadályozva: nyugat felől az egységes nagy németség, kelet felől régebbi időkben a török birodalom, majd annak elhanyatlása után a pánszláv eszméket hirdető orosz birodalom közé szorítva éli nemzeti életét úgy a lengyel, mint a magyar, állandóan veszélyeztetve ezen két hatalmas népfaj esetleges expanzív törekvései által. Ha tehát a történelem folyamán Lengyelország nem egyszer nyújtott segédkezet a magyarnak a törökkel folytatott élethalálharcában vagy támogatta azt a németesítési törekvésekkel szemben való küzdelmeiben, akkor éppen úgy a lengyel érdekeket is védte közvetve, mint ahogyan Báthory István is közvetve magyar politikát űz, midőn Erdély erejét lengyel célkitűzések szolgálatába állítja vagy mint ahogyan magyar érdeket is szolgál a magyarság, midőn az ismételt lengyel felkelések idejében erejéhez képest támogatja északi szomszédjának törekvéseit. Ez a helyzet ma sem változott meg és ez a reális alapja a mai lengyel-magyar barátságnak is. Ne tévesszen meg azon körülmény, hogy pillanatnyilag egyik vagy másik előbb említett nagy államalakulat közelsége nem látszik veszedelmesnek, sőt, hogy azok egyikével jelenleg a legjobb viszonyban állunk; a veszély mégis mindig ott lappang a háttérben, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a politikai viszonyok sohasem stabilak, hanem állandó mozgásnak, változásnak vannak alávetve, csak úgy mint az egyének közötti kapcsolatok és vonzódások is. A jelenleg legjobb egyetértésben élő nemzetek is veszedelmesekké válhatnak egymásra nézve a jövőben a politikai hullámzások viszontagságában, és nem lehet szemet hunyni azon tény előtt, hogy akár a németség érezne a jövőben hivatottságot arra, hogy kelet felé terjessze hatalmát, mint ahogyan azt a Drang nach Osten apostolai régen hirdetik, akár az OTOSZ gőzhenger támadná megint a nyugati civilizáció kapuját a világboldogító kommunizmus, vagy a pánszláv megváltás jelszavával ajkán, ezen esetleges exnanziv törekvések megvalósulásának újában mindenkor a magyar és a lengyel állam áll. Sőt még azon esetben is, melyben a Harmadik Birodalom németsége és az orosz forradalom által legélesebben