Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Népszövetség nélkül

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Amikor tehát egyrészt a gazdasági észszerű­ség, másrészt egy kedvezően alakuló politikai hely­zet, végül pedig a Német Birodalom helyzeti ener­giája és tudatos kereskedelmi politikája egy hatal­mas közép-délkeleteurópai gazdasági együttműkö­dés kialakítását írja elő, lehet-e még sokáig tétle­nül maradni, lehet-e ezt a döntő történelmi pilla­natot elmúlni hagyni anélkül, hogy a délkeleteuró­pai államok a maguk részéről is meg ne tegyék azokat a lépéseket, amelvek az új gazdasági Kö­zépeurópa megalapozásához megkívántatnak? A kérdés és a helyzet megérett arra, hogy azzal már ne csak ideológusok, hanem államférfiak is foglal­kozzanak. XNépszövetség nélkül Irta: Lukács György Alapjában a Nemzetek Szövetsége a világbéke fenntartására alakult szervezet, emellett az embe­riség jólétének előmozdítására törekvő berendez­kedés. Ezt az utóbbi — szociális és emberbaráti — tevékenységét mintaszerűen teljesíti, előbb neve­zett politikai feladatát azonban — pedig ez a fő­hivatása — kezdettől fogva oly gyarlón tölti be, hogy lassankint megszűnik tényező lenni a nemzet­közi béke kérdéseiben. A Nemzetek Szövetségének alkotmánya, az ú. n. egyezség-okmány (Pactum) egész sereg intéz­kedést tartalmaz a Nemzetek Szövetségének a vi­lágbéke biztosítására vonatkozó feladatairól. A 11. cikk kimondja, hogy minden háború vagy háborús fenyegetés a szövetséget a maga egészében érdek­lő ügy, és a szövetségnek ilyenkor kötelessége, hogy a nemzetek békéjének fenntartására alkal­masnak és hathatósnak mutatkozó minden intéz­kedést megtegyen. A 12. cikk szerint a szövetség tagjai a közöttük esetleg felmerülő vitás kérdése­ket, amelyek szakadásra vezethetnek, vagy a nemzetközi állandó bíróságnak, illetőleg külön vá­lasztott bíróságnak elbírálása alá, vagy pedig a Nemzetek Szövetsége tanácsának vizsgálata alá bocsájtják, és semmi esetre sem kezdenek háborút előbb, mint 3 hónappal a bíróság ítélete vagy a ta­nács állásfoglalása után. A 16. cikk kimondja, hogy, ha szövetség valamelyik tagja háborút indít anélkül, hogy az említett békés eszközök valame­lyikének igénybevételét megkísérelte volna, olyan­nak kell tekinteni, mintha a szövetség valameny­nyi tagja ellen követett volna el háborús cselek­ményt, s vele szemben kollektív pénzügyi és gaz­dasági, sőt fegyveres megtorló intézkedéseket kell alkalmazni. íme, egész serege a rendelkezéseknek, méh ek a Nemzetek Szövetségének kötelességévé teszik a háború megakadályozását és az államok között felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elin­tézését, legalábbis ennek megkísérlését. Ezekkel a rendelkezésekkel kapcsolatos az egyezségokmány két másik cikke, melyek egymást kölcsönösen kiegészítik. Az egyik a 10. cikk, amely a status quo-nak tiszteletbentartását és minden külső támadással szemben való megóvását teszi a szövetség tagjainak kötelességévé, a másik a 19. cikk, amely szerint a közgyűlés időnként felhív­hatja a szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapo­toknak újabb megvizsgálására (revizió), amelyek­nek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné. Világos, hogy az egyezségokmány ezen egymást kiegészítő két rendezésnek okos alkalmazása a leg­több esetben sikeresen elejét vehetné annak, hogy az államok az utima ratio-hoz, a háborúhoz fordul­janak, mert az idejében alkalmazott békés revizió melynek létrehozása a Nemzetek Szövetségének legideálisabb tennivalója volna — az esetek nagy többségében elkerülhetővé tenné az idejétmúlt satus quo-nak erőszakkal való megváltoztatását. Sajnos, a világháború győztesei a Nemzetek Szövetségét a maguk képére és hasonlatosságára formálták és a legyőzöttek kíméletlen leigázásá­nak szellemét vitték bele ebbe az intézménybe is. S a Nemzetek Szövetsége mindezideig nem tudott felemelkedni arra a tárgyilagos magaslatra, melven képessé válnék arra, hogy ne a világháborúban győztes nemzetek egyoldalú érdekszövetkezete le­gyen, hanem a szabad nemzetek szabad egyesülé­sévé váljék. A párizskörnyéki békeszerződések voltaképpen nem egyebek, mint egyoldalú bünte­tődiktátumok, melyeket a megtorlásnak és a bosz­szúállásnak szelleme leng át, s ez a szellem fertőz­te meg a Nemzetek Szövetségének intézményét is, amely máig sem tudott szabadulni ettől a szellem­től. Ha a Nemzetek Szövetsége szabadulni tudott volna ettől a mentalitástól s áttért volna az egyen­lő mértékkel mérés rendszerére, akkor nem ra­gaszkodott volna minden alkalommal körömsza­kadtáig a status quo merev elvéhez, hanem igyeke­zett volna a Pactum 19. cikkében körvonalozott revizió útját egyengetni. Sajnos, egyetlenegy^zor sem vette alkalmazásba a 19. cikket, ellenkezőleg — főleg a kisantant sugalmazására — a status quo bálványozásában merült ki és a revizió útját egé­szen eltorlaszolta. Hasonló módon járt el a Nemzetek Szövetsé­ge a kisebbségi probléma tárgykörében is. Elvben elvállalta ugyan a kisebbségek védelmének ma gasztos feladatát, ellenben a gyakorlatban a nem­zeti kisebbségek védelme elől teljesen elzárkózott, sőt mesterséges akadályokkal zárta el azt az utat, mely a kisebbségeket védőforumukhoz, a Nemze­tek Szövetségéhez vezette volna, hogy igazságos panaszaik ott orvoslást nyerhessenek. Ha a ki­sebbségek ügyeivel nem lett volna annyira merev és elzárkózó, nagy szolgálatokat tehetett volna a béke ügyének, míg így részvétlenségével a maguk­rahagyott nemzeti kisebbségeket szinte reáutalta arra, hogy jogos panaszaikat erőszakos módon próbálják orvosoltatni, szinte rávezette őket a for­radalmi vagy háborús kitörések útjára. Ugyanilyen kötelességmulasztás terheli a Nemzetek Szövetségét a lefegyverzés problémája HYPEROL g 2^ ^ J" "yr J 2 ^ ^ J£ J<£ rjy Forgalomba kerül ; 50 é» 100 tablet­Ideális torok- és szájfertőtlenitő A mindennapos szájápolásnál nélkülözhetetlen tát tartalmazó üvegekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom