Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Csehország és az európai béke

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csehország és az európai béke Az elmúlt húsz esztendő új bizonyítéka volt annak a régi tételnek, mily nehéz államokat széttörni, lenyelni, megsemmisíteni. Az állami elvbe az elet megölhetetlen eleme van bezárva. Még a természetes.összpontosítás is, aminő egykor a francia, spanyol vagy angol volt, sohasem befejezett mű. Az óriási, egységesnek gondolt államtest megmegrendúl a bekebelezett államok nyugtalan megmozdulásától. Bretagne, Katalónia, Írország régi önállóságuk után törekednek. A habsburgi, soha nem szűnő egységesítő akarat soha nem szűnő ellenkezéssel találta magát szemben. A szétdarabolt Lengyelország csonka tagjai egymás felé tapogatódzva, szüntelen keresték épségüket. Sem a közös történelem, sem az elnyomás hosszú századai, sem a közös gazdasági sors nem elegendő egy állam kivégzésére, ha ez az állam népe államvágyából, akaratából támadt és tartatott fenn. Az állam a nép örök akarata, a forma, melybe életét önti. Egy békeszerződés, melyet megnyertnek vélt háború után kötnek, nem elegendő alap egy új állam létrehozására. A szerződés, mely Csehszlovákiát létrehozta, nem alkotott valódi államot. A békeszerződés csak államának külső formájával ajándékozta meg, belső, férfias princípiumával azonban nem láthatta el. Ilyen állam lett volna hivatva arra, hogy a német, magyar, lengyel állam egy-egy részét magába olvassza és megtartsa? Hogy magával ellentétes, férfias elemek fölött uralkodjék? Hogy a keleti kényuraság elvét reprezentálja Európában? Ehhez elve ugyan elég alacsony lett volna, de ereje annál kevesebb. Csehszlovákia nem a fegyverek erejétől rogyott össze és nem attól bomlik végképp elemeire. Csehszlovákia az új Jerichó, melynek falai a puszta hangtól omlottak össze és eresztették be az Istentől küldött seregeket. Húsz esztendőn keresztül Csehszlovákia volt Európa hangadója. Húsz esztendeig hallgatta Európa egy államautomata lemezének hangjait. És húsz esztendeig nemhogy békessége lett volna Európának, hanem még kilátása sem volt arra, hogy valaha békessége legyen. E húsz esztendő alatt és e húsz esztendő eseményei és állapota következtében Európa békességével együtt elvesztette a világban elfoglalt vezető helyzetét. Ázsiában irtóztató csapások érték tekintélyét és gazdaságát. Nemcsak a japán imperializmus vet sötét árnyékot a belső bajaitól paralizált Európa gyarmati hatalmára, hanem az az erő is, melyet ma Európában népi erőnek neveznek. Ez az erő az ázsiai területeken is feltámadt ás az európai politika ezt csak ideig-óráig tudja diplomáciai játékával és hizeigésével elkápráztatni. Számolni kell elsősorban az arab újjászületéssel, azzal az erővel, mely egykor a Földközi-tcnge és Spanyolország ura volt, s mely, ki tudja, mely területen s meddig, úrrá készül lenni megint. Az a, magában talán csekélynek látszó tény. hogy a békeszerződések urai tudatlan nagylelkűségből két utazgató államügynököt megajándékoztak nemcsak egy állammal, hanem ezt körültetézték más államok megcsonkított tagjaival is, megfosztotta Európát erejétől és mozgékonyságától. Európa országai egymás rendőreivé váltak és Európa egyetlen nagy börtönné változott. Hogy -ál államok egymást ellenőrizhessék, fenyegethessék, még az ördöggel is szövetkeztek volna, amint azt meg is tették, a szovjettel szövetségi szerződést kötvén. Ebben a légkörben el kellett pusztulnia minden nemzetközi, békét célzó intézménynek. Ez a sivár légkör volt oka a Népszövetség elszáradásának s az erkölcsi kisugárzás elzsibbadásának, melylyel Európa tekintélyét világszerte fenntarthatja volna. Ez volt oka a nemzetközi erkölcsi nihil létrejöttének, a nemzetközi szerződések papirosronggyá való válásának. Sem a hún, sem a tatár sem a török betörés nem okozott olyan kárt Európának, mint az a szellem, mely Csehszlovákiát erőszakkal megteremtette és erőszakkal fenntartotta. A betörő ellenség okozta vész nem hatolt Európa szívéig, nem sértette erkölcsi épségét. Mindig hirdettük és vallottuk, hogy Magyarország épsége Európa épsége is. S ha nem is hittek nekünk, ha szavunk pusztában kiáltó szó \olt is. az események és eredmények szomorúan igazolták állításunkat. A békeszerződések mérlege: a nemzetközi erkölcsök és intézmények elsorvadása, Európa közepén Európa legnemesebb nemzeteinek és államainak megnyomorítása, a bizalmatlanság légköre, nemzetek bezárkózása saját határaikba és gazdasági rendszereikbe, a nemzetek szinte féktelen fegyverkezési versenye, Európa erkölcsi és gazdasági fölényének veszte, elvek éles egymás ellen fordulása, szinte a polgárháború elszántságáig. Ezt a terhet hordja magával Európa s mindezt miért? Csehszlovákiáért! A.usztriáról mondták régebben, hogy ha nem volna, ki kellene találni. Mit mondjunk Csehszlovákiáról? Ha volna, meg kellene szüntetni, Európa békéjének, jövőjének, erkölcsi és anyagi megújulásának kedvéért. Igen, államot búcsúztatunk. De nem igazi, Isten akaratából és a nép kemény elhatározásából született, az örökkévalóság jegyével megjegyzett államot, hanem egy kényúri önkénnyel fenntartott, Európába és az egész világba nem méltó, mesterségesen összetákolt államszörnyeteget. íme, alig hogy megszületett az elhatározás Csehszlovákia újjárendezésére, egyszerre megváltozott Európa hangulata. Megszületett a párizskörnyéki békék ellentéte: a müncheni egyezmény, mely a puszta erőszak helyébe a népi erőt és igazságot léptette. Megszületett a Hitler—Chamberlain-féle német-angol békenyilatkozat. Elmúlt az új világháború és világromlás fenyegetése. Megszületett az olasz—angol egyezmény. Megtörtént a francia-német közeledés. Nem-