Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - A harmadéves spanyol háború

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA és ösztönös megérzéssel rájok támaszkodott Nem csalódott! Spanyolország tobb pontján egyidejűleg bontotta ki zászlaját a fehérek ellenforradalma, de ekkor, sajnos, nem sok célt ért el. A kitűnően meg­szervezett vörösök vérbe fojtották ezeket a szent törekvésektől vezérelt felkeléseket. Franco bázisa egy keskeny és biztonságosnak éppen nem mond­ható kis terület volt. Innét indította meg eleinte szerény keretek közt akcióját. A keskeny övezet Cadiztól Sevilláig, Granada, Cordoba, Toledo csak nehezen tarthatták magukat a minden oldalról fe­léjük hömpölygő vörös áradattal szemben. Ekkor még csak Estremadura, Leon, Navarra, Ókasztilia tartoztak csupán részben Francoék alá és képeztek azokat a bázisokat, ahol hirtelen szervezett sere­gekkel rendelkezhettek a nemzetiek. Az ország hadiipara a vörösök kezén volt. így a felkelő had­sereg, amelynek tisztjeit a vörösök nagyrészben le­gyilkolták, csak igen kevéssé volt megalapozva hadianyagellátás tekintetében. De pótolta az anyagi hiányokat az erős akarat, amely Franco minden tisztjének bensőjét fűtötte és a hazaszeretet. Marokkóból nap-nap után szálltak partra a hű benszülött csapatok, amelyekkel Francoék nem­sokára „csodákat míveltek". Mola tábornok északon, Queipo de Llano dé­len kezdte meg sikeres előnyomulását a vörös hor­dák ellen, amelyeket Moszkva már az első perctől kezdve támogatott. Északon Burgos, Valladolid, Saragossa és Pamplona, délen Sevilla képezték azo­kat a támaszpontokat, amelyekről e két vakmerő tábornok a hadműveleteket vezette. Franco „egy szavára" a nemzeti érzésű ifjúság tömegestől jelentkezett a zászlók alá. És mialatt a nemzetiek gvőzedelmesen nyomultak előre a ki­tűnően felfegyverzett kb. 200.000 fő erős vörösök el­len, addig hátul már megalakultak a nemzeti segéd­csapatok. A Pyraeneusok nyugati része csakhamar felszabadult a vörös uralom alól. Badajoz-t, Cace­res-t e két hatalmas vörös ellentállási fészket Fran­co harcosai letiporják. A Guadarrama és Gredos arcvonalat a nemzetiek hősi küzdelem árán előre­tolják a madridi síkság felé. A hős kadettek által védett Alcazar-t felszabadítják a nemzetiek. Észa­kon a Biskaya-fronton pedig Irun-t és San Sebas­tian-t foglalják el, míg 1936 novemberében Mola tá­bornok Madrid előtt állt. Az első háborús esztendő őszén Franco ro­hamra indította csapatait a spanyol főváros ellen is. De ez alkalommal szomorú meglepetés érte. A szovjet részben tengeren, részben a Pyreneusokon át olyan sok hadianyagot küldött be Madridba, hogy a nemzetiek minden ház tetején, minden ab­lakban, minden kapu alatt, géppuskás fészkekre bukkantak, amelyek tűzorkánja minden támadást lehetetlenné tett. Franco ekkor már belátta, hogy a hatalmas erőddé átalakított Madrid bevételét a Biskaya-arc­vonal megtisztítása kell, hogy megelőzze. Mindad­dig, amíg a nemzetiek háta nincsen biztonságban, nem lehet arra gondolni, hogy Madridot, még hozzá irtózatos vérveszteséggel járó, arctámadással be­vegye, így erejét és figyelmét a Biskaya-frontra irá­nyította és itt nemsokára Bilbao-t elfoglalta. 1936­ban az ország háromötöde került Franco kezére. A második háborús esztendő meghozta az egész északi, vagyis a Biskaya-front felszabadítá­sát. Ezáltal Franco háta felszabadult a hátbatáma­dás veszélyétől és így a bizonytalanság érzésétől. Ennek folytán a nagy építőmunka a felszabadított nemzeti Spanyolország részeiben teljes erővel meg­indult. Hosszas, de annál eredményesebb előkészüle­tek után Franco elhatározta, hogy végleges és tó­támadását rendelkezésére álló erőinek összefogásá­val Aragóniában kezdi meg, oly célzattal, hogy Sa­ragosán at Barcelonát foylalja el, amely a vörös ellentámadás egyik főfészke. A támadási irány jól lett megválasztva, inert egy nemzeti előretörés a tengerpart menten Valen­cia, majd folytatásaképen tovább dél felé letöre­dezi azokat a vörös erőket is, amelyek ma még Madridnál ellentállanak. Ezek a hadműveletek vezettek elsősorban a Barcelona és Valencia, e két vörös főtámaszpont közötti összeköttetés szétszakításához és Franco csapatainak Valencia tartományba történt betöré­séhez. A nemzetiek hadműveletei, az említett nagy­szabású hadműveleti célok elérése céljából lanka­datlan erővel és eredményesen folynak, dacára a szovjet minden képzeletet felülmúló erőfeszítésé­nek, hogy további hadianyagokkal táplálja a spa­nyol vörösök ellentállását. Ma, a harmadik háborús év küszöbének átlé­pésekor már mindenki tisztában van azzal, hogy a végleges győzelem a nemzetieké lesz és hogy a dicsőség pálmáját többé Franco kezéből senki sem csavarhatja ki. Ma már az egész világ diplomáciájának mun­kája e megmásíthatatlan helyzetre „igazodik be". A végső siker kivívásának időpontjára talán még várni kell. De egy bizonyos! A két, egymással ellen­tétes európai hatalmi csoport minden állama, leg­alább is jelenlegi látszat szerint, számol Francoék győzelmével és bölcs előrelátással igyekszik a spa­nyol polgárháborúból adódó súrlódási felületeket lecsiszolni, elsősorban a „benemavatkozási" döntés becsületes betartásával, illetve realizálásával. így, de csakis így remélhetjük az áldatlan pol­gárháború mielőbbi befejezését, amely azonban mindenképen csakis Franco győzelmével végződ­hetik. MAGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Főszerkesztő: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter. Szerkesztő bizottság: dr. Faluhelyi Ferenc, egyetemi tanár, báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társ­elnöke, dr. Fali Endre, a Magyar Rcvi/iós Liga ügyvezető­igazgatója, Marius, Szász Menyhért főmunkatársak. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László, Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 122-8-97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztárt számla: 16.123. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős v.: Duchon J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom