Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - A harmadéves spanyol háború

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA és ösztönös megérzéssel rájok támaszkodott Nem csalódott! Spanyolország tobb pontján egyidejűleg bontotta ki zászlaját a fehérek ellenforradalma, de ekkor, sajnos, nem sok célt ért el. A kitűnően megszervezett vörösök vérbe fojtották ezeket a szent törekvésektől vezérelt felkeléseket. Franco bázisa egy keskeny és biztonságosnak éppen nem mondható kis terület volt. Innét indította meg eleinte szerény keretek közt akcióját. A keskeny övezet Cadiztól Sevilláig, Granada, Cordoba, Toledo csak nehezen tarthatták magukat a minden oldalról feléjük hömpölygő vörös áradattal szemben. Ekkor még csak Estremadura, Leon, Navarra, Ókasztilia tartoztak csupán részben Francoék alá és képeztek azokat a bázisokat, ahol hirtelen szervezett seregekkel rendelkezhettek a nemzetiek. Az ország hadiipara a vörösök kezén volt. így a felkelő hadsereg, amelynek tisztjeit a vörösök nagyrészben legyilkolták, csak igen kevéssé volt megalapozva hadianyagellátás tekintetében. De pótolta az anyagi hiányokat az erős akarat, amely Franco minden tisztjének bensőjét fűtötte és a hazaszeretet. Marokkóból nap-nap után szálltak partra a hű benszülött csapatok, amelyekkel Francoék nemsokára „csodákat míveltek". Mola tábornok északon, Queipo de Llano délen kezdte meg sikeres előnyomulását a vörös hordák ellen, amelyeket Moszkva már az első perctől kezdve támogatott. Északon Burgos, Valladolid, Saragossa és Pamplona, délen Sevilla képezték azokat a támaszpontokat, amelyekről e két vakmerő tábornok a hadműveleteket vezette. Franco „egy szavára" a nemzeti érzésű ifjúság tömegestől jelentkezett a zászlók alá. És mialatt a nemzetiek gvőzedelmesen nyomultak előre a kitűnően felfegyverzett kb. 200.000 fő erős vörösök ellen, addig hátul már megalakultak a nemzeti segédcsapatok. A Pyraeneusok nyugati része csakhamar felszabadult a vörös uralom alól. Badajoz-t, Caceres-t e két hatalmas vörös ellentállási fészket Franco harcosai letiporják. A Guadarrama és Gredos arcvonalat a nemzetiek hősi küzdelem árán előretolják a madridi síkság felé. A hős kadettek által védett Alcazar-t felszabadítják a nemzetiek. Északon a Biskaya-fronton pedig Irun-t és San Sebastian-t foglalják el, míg 1936 novemberében Mola tábornok Madrid előtt állt. Az első háborús esztendő őszén Franco rohamra indította csapatait a spanyol főváros ellen is. De ez alkalommal szomorú meglepetés érte. A szovjet részben tengeren, részben a Pyreneusokon át olyan sok hadianyagot küldött be Madridba, hogy a nemzetiek minden ház tetején, minden ablakban, minden kapu alatt, géppuskás fészkekre bukkantak, amelyek tűzorkánja minden támadást lehetetlenné tett. Franco ekkor már belátta, hogy a hatalmas erőddé átalakított Madrid bevételét a Biskaya-arcvonal megtisztítása kell, hogy megelőzze. Mindaddig, amíg a nemzetiek háta nincsen biztonságban, nem lehet arra gondolni, hogy Madridot, még hozzá irtózatos vérveszteséggel járó, arctámadással bevegye, így erejét és figyelmét a Biskaya-frontra irányította és itt nemsokára Bilbao-t elfoglalta. 1936ban az ország háromötöde került Franco kezére. A második háborús esztendő meghozta az egész északi, vagyis a Biskaya-front felszabadítását. Ezáltal Franco háta felszabadult a hátbatámadás veszélyétől és így a bizonytalanság érzésétől. Ennek folytán a nagy építőmunka a felszabadított nemzeti Spanyolország részeiben teljes erővel megindult. Hosszas, de annál eredményesebb előkészületek után Franco elhatározta, hogy végleges és tótámadását rendelkezésére álló erőinek összefogásával Aragóniában kezdi meg, oly célzattal, hogy Saragosán at Barcelonát foylalja el, amely a vörös ellentámadás egyik főfészke. A támadási irány jól lett megválasztva, inert egy nemzeti előretörés a tengerpart menten Valencia, majd folytatásaképen tovább dél felé letöredezi azokat a vörös erőket is, amelyek ma még Madridnál ellentállanak. Ezek a hadműveletek vezettek elsősorban a Barcelona és Valencia, e két vörös főtámaszpont közötti összeköttetés szétszakításához és Franco csapatainak Valencia tartományba történt betöréséhez. A nemzetiek hadműveletei, az említett nagyszabású hadműveleti célok elérése céljából lankadatlan erővel és eredményesen folynak, dacára a szovjet minden képzeletet felülmúló erőfeszítésének, hogy további hadianyagokkal táplálja a spanyol vörösök ellentállását. Ma, a harmadik háborús év küszöbének átlépésekor már mindenki tisztában van azzal, hogy a végleges győzelem a nemzetieké lesz és hogy a dicsőség pálmáját többé Franco kezéből senki sem csavarhatja ki. Ma már az egész világ diplomáciájának munkája e megmásíthatatlan helyzetre „igazodik be". A végső siker kivívásának időpontjára talán még várni kell. De egy bizonyos! A két, egymással ellentétes európai hatalmi csoport minden állama, legalább is jelenlegi látszat szerint, számol Francoék győzelmével és bölcs előrelátással igyekszik a spanyol polgárháborúból adódó súrlódási felületeket lecsiszolni, elsősorban a „benemavatkozási" döntés becsületes betartásával, illetve realizálásával. így, de csakis így remélhetjük az áldatlan polgárháború mielőbbi befejezését, amely azonban mindenképen csakis Franco győzelmével végződhetik. MAGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Főszerkesztő: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter. Szerkesztő bizottság: dr. Faluhelyi Ferenc, egyetemi tanár, báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társelnöke, dr. Fali Endre, a Magyar Rcvi/iós Liga ügyvezetőigazgatója, Marius, Szász Menyhért főmunkatársak. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László, Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 122-8-97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztárt számla: 16.123. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős v.: Duchon J.