Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - Magyar kisebbségi sors a külföld előtt

16 MAGYAR 14 ti L POLITIKA (S e „lázadó" tábornok előtt, aki szinte Semmiből teremtette elő a nemzeti ellenállás eszközeit, aki acélos akarattal szervezte egységbe a szertehullott nacionalista török erükéi, nem voll semmi lehetetlen. Csak elszántság kelleti hozzá, szent, Fanatikus hit, a kellő alkalmak ügyes kihasználása s a népben rejlő nagy erők összefoglalása akár felvilágosiié) szóval, akár a kényszerítés hatalmával. Musztafa Kemál pasa — most Kemál Atatürk néven a győzedelmes Törökország államfője — nemzetének öncéluságáért frontol csinált a megalkuvó, gyáva stambuli kormányzal ellen, megteremtett egy uj nemzeti hadseregei és diplomáciai testületet, fölvette a harcot a betolakodottakkal szemben s az ö acélereje vitte el a győzelem pálmáját. Korszakalkotó reformjaival uj, modern lendülettől lüktető világot teremteti az elkorhadt oszmán sztfltanátus romjain s Európa keletén ma az ö, valaha halálra itélt országa a vezető nagyhatalom. Mily csodálatos művészete ez az országiásnak és a nemzetszervezésnek. Nekünk magyaroknak pedig követendő példa. Magyar kisebbségi sors a külföld előtt A kisántánt-sajló erősen kiépített taktikai felkészültségével, a világ legkülönbözőbb lapjaiban indított hadjáratával még az igazság elmondásához való jogunkat is belénk akarja fojtani. Az írás, a gondolatkifejtés terén folyik ez az ádáz küzdelem. A fegyverkezés lihegő ütemét, a gyűlölet artikulátlan iadulatkitöréseit újságcikkek körmondatainak látszólag megdönthetetlen hömpölygése igyekszik kultur izüvé '.enni. Mintha a st. germaini kisebbségi szerződés óta lefolyt tizenhét és fél év alatt nyert hódításaikra most akarnák rátenni a nemzetközi köztudat helyeslésének koronáját. A semmibe sem vett kisebbségi kulluregyezmények, a saját maguk által hozott, de ugyanakkor felrúgott törvények már annyira felőrölték az országhatáron kivid élő magyarság ellenállóképességét, Ihogy ennek a „külföldet felvilágosító" hadjáratnak el kellett jönni. A meghamisitott statisztikák, bezárt iskolák, betiltott lapok alapos „kultur" megágyazása után most támadásba mentek át. Mindennél jobban megmutatja ez, hogy a kisebbségi kérdések közül legerősebb nyomatéka van a kulturproblémáknak. A „Tizenegyek", a „Szépmiives Céhek" már rég felismerték ennek a kérdésnek sorsdöntő erejét. A számok és események tükrében világosan meglátszik a létét féltő magyarság szorongása. Gondolatporlékáit dömping áron árusító kisántánt a belső piacot már rég szabaddá tette a maga számára. Romániában a nemzeti kisebbségekre,, de ezek közölt elsősorban a magyarságra rontanak A görög-keleti egyházba való térítés évről-évre nagyobb arányszámot mutat. Zilahon a Wesselényi-szobrot döntik le, Szalontán Bocskai és Arany arcképeit dobják ki a tanácsteremből. Az iskolai tanulók egyre erősebb brutalitásnak vannak kitéve. Ahogy most a nagy angol és francia lapokban sorakoztatják fel átlátszó érveiket a még jobbára a gondolat csirájában levő igazunk ellen, ugy megtalálták igazolásukat abban, amikor Nagymagyarország mindent elmagyarósitó törekvéseire szóló válasznak mondták céljaikai. Pedig a magyar közoktatásügyi törvény, amely szerint minden nemzetiség szabadon használhatja anyanyelvét a magyar nyelv kötelező tanítása mellett, olyan torvény volt, amelynél türőbbet, engedékenyebbet a nagy nyugati demokratikus államok legujabbkori törvényhozása sem ismer. A csehek a kisebbségek kulturális érdekeire vonatkozó, egészen méltányos törvényeket hoztak. Mindez azonban csak irott malaszt maradt. Ezek a törvények a gyakorlatban egész másként festettek. A Felvidék magyar iskoláinak száma tizenöt év alatt negyedére csökkent. Törvénybe iktatták a kisebbségek iskolatartási jogát De mint minden törvény érvényességéhez, itt is a kihirdetés kel lelt volna. Ez pedig sosem történt meg. A külföld ámítására megállapítják a „kisebbségi iskolák" típusát, amelyekben azonban nem magyarul tanítanak, hanem egy-két tanuló szüleinek kérésére, tót nyelven. Mennyire más a francia kisebbségek sorsa. Bár intézményesen nincs megállapítva a kisebbségek nyelvi és kulturális oktatása, de annál több történik ténylegesen. A magyaroknak Párizsban és más helyeken, különösen a nagy ipari centrumokban külön oktatóik vannak, akik a magyar nyelvet, földrajzot és történelmet kötelező tantái gykénl oktatják. Nem csak exotikumaink megmutatásával, érzelmi elemekkel kellene a figyelmet magunkra irányitanunk, hanem a nyugat logikájának sürü és kitartó ostromá/val. A csak felvilágosításban mindig benne rejlő passzivitással szemben az izlés és vérmérséklet debatteri támadását kellene rendszeresíteni. Igazunk megmutatása idáig mindig csak a számok hü tükrében történt. Ezeknek a „beszédes számoknak" feltárása túlságosan halk volt, túlságosan szórványos. Valahogy olyan mint amikor valaki puska ellen párbajtőrrel áll ki. Voltak külföldi magyar egyesületek, melyek a felvilágosítás munkáját minden állami támogatás nélkül maguk vették kézbe és csodálatos eredményeket érlek el. És ha a siker okait vizsgáljuk, mindig azt találjuk, hogy azok az emberek, akik kitűzött céljukat sikerrel valósították meg, ismerték és tudták, hogy kivel hogy kell beszélni. Megtörtént az a csoda, hogy egy román kultur-esien nagyrészt magyar dalokat adtak elő. Azok a fiatal, lelkes magyarok, akik ott voltak az előkelő külföldi közönség soraiban, gondoskodtak arról, hogy a magyar vitalitásnak kultur-megnyilvánulását ki is használják. A román kullureslből igy lett magyar est. Dr. G. I. KAMÁL ATATÜRK Lélekzetfójlóan érdekes témát tár föl előttünk pompás előadásban dr. vitéz Horváth Béla székesfővárosi főjegyző, a Magyar Külügyi Társaság tagja, most megjelent 200 oldalas munkájában, melyhez dr. vitéz József Ferenc kii', herceg irt lendületes előszót. A könyv pontos címe „Karnál Atatürk" itiázi Musztafa Kemál) s részben önálló munka, részben pedig egy német miinek bő kivonatos fordítása. Ez i könyv a magyarság vezető szellemi rétegeinek értékes olvasmánya lesz. Kapható dr. vitéz Horváth Bélánál (XI., Horthy Miklós ut 30), ára 4.20 pengő. MAGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Szerkesztő bizottság: Faluhelyt Ferenc, egyetemi tanár, elnök; báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társelnöke; dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezetőigazgatója, Marius, Szósz Menyhért főmunkatársak. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal :Budapest, VI., Aradi-utca »• Telefon: 122-8-97. Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat Részvénytársaság. Előfizetési ár: Egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres Postatakarékpénztári számla: 16.123. Glóbus nyomdai műintézet rt., Budapest, VI., Aradi-utca 8