Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - Pekár Gyula

i MAGYAR KÜLPOLITIKA érdekeit Ázsiában, annak egyik hatásos módja az európai viszály növelése, amint a szovjet mint napról-napra egyre jobban láthatjuk — nem téveszt szelni elől. Most már nemcsak Anglia, hanem Franciaország is látja, hogy a párisi békediktátumok által teremtet) helyzet hova vezetett s hogy béke helyeit a zűrzavart tette általánossá a világon. A páriskörnyéki szerződések és a Népszövetség alapokmányának szakaszai helyett meg kell teremteni a nemzetközi rendnek azt az alapját, amelyen a valódi béke felépülhet. A szétszaggatott, örökös viszályban és ellenségeskedésben vergődő népek között csak a jóindulatú együttműködés állithatja helyre a politikai és gazdasági rendel. A történeti fejlődés törvényei felette állanak minden olyan rendelkezésnek, amely a világot mai állapotába akarja megmerevíteni. Mivel pedig ez nem sikerülhet, mivel az életet megállítani nem lehet, ha a fejlődést mindenképpen megakadályozzák, akkor csak ujabb katasztrófák árán juthat a világ előbbre az egyensúly és a béke felé. Európa kultúrája, politikai és gazdasági befolyása más világrészekben egyaránt kockára van téve. S akárhová tekintünk, ahol a szovjetnek módja, ürügye vagy lehetősége van a nyílt vagy titkos beavatkozásra, mindenütt Európa ellen használja mérgezett fegyvereit s igy az európai népek közösségéből magatartásával kizárja magát. Ezt most már tudomásul kell vennie minden államféríiunak. aki felelős saját országa és ezzel együtt1 Európa sorsáért is. A szovjet most már egyre nyíltabban igyekszik fegyverrel és diplomáciájával egyaránt megsemmisíteni Európa kultúráját és békéjét. A napról-napra történő események világosan mutatják, hogy a nyugati hatalmak békére irányuló terveit közvetve vagy közvetlenül mindig a szovjet akadályozza meg. Ezzel szemben Olaszország és Németország barátsága, továbbá Olaszország, Magyarország és Ausztria összefogása és szembefordulása a pusztító bolsevizmussal, Középeurópa nvugalmát biztosítja és Európa biztonságának is egyik szilárd tényezője. Addig azonban, míg) a nyugati hatalmakat a nemzetközi helyzet nem inditja gyors elhatározásokra és Európa kultúrájának és békéjének közös védelmére a közös ellenség ellen, addig eredménytelen lesz minden kísérlet Európa általános békéjének megteremtése és Európa tekintélyének más világrészekben való fenntartására. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. sz. PÉKÁR GYULA A magyar közélelet és vele együtt a Magyar Külpolitika szerkesztőségét súlyos csapás érte Pékár Gyula halálával. A magyar glóbusz egy nagy és szines egyéniség eltűntével árvább és szegényebb lett. Van valami mély magyar tragédia a régi magyar világ nagyjainak eltűntében. A magyar pátriárkák nem ugy mentek el, hogy hosszú élei ük pihenőjén ragadta el őket a halál. Hanem, mint fiatal hősök, elestek, harc közepette, karddal a kezükben, nemzetük igazságáért, feltámadásáért viaskodva, az egész világ előtt, szinte az egész világ ellenében: Rákosi Jenő, Apponyi Albert. Berzeuiczy Albert után most Pékár Gyula, istennek tetszett magához szólítani e fenséges öregeket. Mikor a fiatalok letették a kardot, a/, öregek övezték fel vele maglikai. A világháborúban elesett magyar fiatalság és a békeszerződések után égberagadott öreg harcosok: ez a magyarság legújabb történelme. E nagy öregeknél nemcsak a magyarságért vívott harc, hanem egyéniségüknek vereté is azonos A legmagasabb magyar stílust képviselték. Mindegyik mélységesen magyar és mélységesen európai. Mindegyikben áhítat a mult és alázat a jövő iránt. Mindegyik puritán, lemondó, szerzetesien egyszerű. Rákosi Londonban, Apponyi Genfben, Pékár Rómában: valóban a magyarság szellemi nagykövetei és képviselői. Nem törődtek vele, munkájuk titokban, vagy a nagy nyilvánosság előtt zajlik-e le. Csodálják-e őket. vagy kulisszák mögött kell dolgozniok. De akárhol jelentek meg légyen, valódi hódolatot aratiak és személyükben megbecsülést szereztek a magyar névnek. Pékár Gyula írói tevékenységének méltatása az illetékes műbírálók elé tartozik. Azt mondják, Jókai nyomán indult. De melyik irónk nem indult Jókai nyomán. Azonkívül Pékár maga is szinte Jókai hősi alakjai közé tartozott egyéniségének ezerszeres csillogásával. Lehetetlen nem látnunk benne az örökös fejlődésre képes fiatalságot, az egyre összefoglalóim kérdések felé való fordulást és azt a Julián-baráti szenvedélyt, mely múltban és jövőben és messze tájakon egyre a magyarságot, a magyarság nemzeti gyökereinek titokzatos elterjedését, beágyazottságát kutatja és megtalálja. Arany János szobrának egyik alakját. Toldi Miklóst, a fiatal Pékár Gyuláról mintázta a szobor alkotója. Vannak titokzatos parancsok és ujjmutatások. Pékár Gyula valóban a magyar nemzet Toldi Miklósa leli. Megvívta párviadalát, nem ugyan a cseh Holubárral, hanem a román hadsereggel: ö mentette meg a Nemzeti Múzeum kincseit a fosztogató román katonaságtól. Nem válogatott a munkában és feladatban. Ott volt mindenütt, ahová állították. Abban a nemzetiségi harcban, mely korunkat egyre vészesebben nyugtalanítja, s mely nemzeti öszszetételünknél fogva, nekünk is fájó sebünk, Pékár Gyula a magyar egye/lelő erőnek pótolhatatlan pillére volt. A bonyhádi kerületnek voll képviselője. Itt választották m, g a legtulzóbb német nacionalista agitátorral és agitációval szemben.