Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - A magyar és olasz kultúra érintkezései

14 MAGTAR KÜLPOLITIKA Szentszék szerepét a török elleni magyar harcokban, Horváth Henrik a siénai művészek magyar kapcsolatatait, Miskolczy István a magyarországi Anjouk történetét, Tóth László a Szentszék bécsi nunciusainak jelentéseit, Péter András a Valikán magyar vonatkozású illusztrált krónikáit, Váradi Imre az olasz-magyar irodalmi kapcsolatokat dolgozták fel. Művészeink közül a római Magyar Akadémia Gcrcvich Tibor professzor irányítása mellett már egész iskolát alkot. A modern magyar piktúra és szobrászat kiválóságai majd mindannyian innét kerültek ki a tiberisparti palota műtermeiből. Aba-Novák Vilmos, Erdei Dezső, Kuzmik Livia, Miklós József, Molnár C. Pál, Nemessányi Kontnly Béla, Patkó Károly, Róna Emmy, Szőnyi István, lstokovics Kálmán, Vild Tibor. Sárkány Oszkár. Gáborjáni Szabó Kálmán. Ispánky József, Jeges Ernő, Mészáros László vitéz Szabados Béla, ime, egész galériája a beérkezett fiatal művészeknek. Munkájukra idehaza nemcsak a rendes kiállítások keretében, hanem annakidején a gróf Klebelsberg-emlékkiállitáson és két éve egy külön kiállításon volt alkalmuk felhívni a műértő magyar közönség figyelmét. Rómában Koltay-Kastner Jenő, a Collegium Hungaricum kitűnő uj igazgatója pedig a mult évi ösztöndijasok egy évi terméséből rendezett kiállítást, amelyet maga az olasz király nyitott meg, Mussolini pedig, miután megtekintette a tárlatot, 30.000 líra értékben vásárolt a kiállítóktól. A fiatalság között az érintkezést igen elősegíti a debreceni Tisza István Tudományegyetemen Hankiss János és Milekker Rezső egyetemi tanárok által 1926ban életrehivott u. n. Nyári Egyetem, amelyen az eddigi 10 év alatt több mint 250 olasz vett részt. 1934-ben Koltay-Kastner Jenő professzor Keszthelyen szervezett egy nyári egyetemi tanfolyamot, amelynek első éveiben ugyancsak szépszámmal vettek részt olaszok. Az olaszországi Perugiában egyidőben alakított Külföldiek Egyetemén, amely Lupatelli Astorre rektorátusa alatt működik, ugyancsak nagy számmal vettek részt viszont magyar hallgatók, eddig több mint 800-an, de volt magyar hallgatója még a siénai és firenzei nyári egyetemnek is. A különböző diákszövetségek is szoros barátságot tartanak egymással; Olaszországban az „Amici dell'Ungheria" szervezetnek számos ifjúsági csoportja működik, mig Magyarországon külön diákegyesület létesült a két ország ifjúsága közötti kapcsolatok kiszélesítésére, amely legutóbb „FORUM" címmel folyóiratot is adott ki Horváth István szerkesztésében. 1936-ban az olasz kormány a római egyetemen a magyar történelem és irodalom számára külön tanszéket létesített, amelyet először Miskolczy Gyula, majd Koltay-Kastner Jenő töltött be. A budapesti tudományegyetemen az olasz műveltség katedrájára viszont Mosca Rodolfo páviai egyetemi tanár nyert meghívást. A közeljövőben az olasz kormány magyar irodalmi tanszéket állit fel Bolognában, ahol a XVI. században már volt egy magyar kollégium. A budapesti és szegedi tudományegyetemeken lévő olasz tanszékek mellett Debrecenben és Pécsett is előadják az olasz nyelvet, valamint a Műegyetemen és a Képzőművészeti Főiskolán is. Olaszországban viszont Triestben, Milanóban, Páviában, Torinóban, Genuában, Rómában és Nápolyban hallgathatnak a diákok magyar előadást az egyetemen. Klebelsberg Kunó gróf az 1924—25. tanévben bevezette, mint második modern nyelvet, az olaszt nyolc gimnáziumban és négy felsőkereskedelmi iskolában. Ez a szám máig több mint kétszeresére növekedett. Az olasz-magyar kulturális egyezmény értelmében pedig 1935 októberében megnyílt az olasz tannyelvű elemiés középiskola is Budapesten, a Calábrö Paolo vezetése alatt működő Instituto Italiano di Cultura pedig nagyszámmal rendezi nemcsak Budapesten, hanem vidéken is a maga nyelvtanfolyamait, amelyekben 4000nél több hallgató tanulja a dallamos olasz nyelvet. A háború után igen megélénkült az olaszok érdeklődése Magyarország és a magyar irodalom termékei ulán. Egymásután jelentek meg a történeti müvek rólunk Olaszországban, amelyek közül kiemelkedik az Islitulo per l'Europa Orientale kiadásában 1929-ben kiadott nagy L'Ungheria cimü félezeroldalas könyv, melyben Magyarországra és a magyarságra vonatkozó összes kérdések a legkiválóbb irók tollából jelentek meg. A napokban került ki a milánói „Genio" kiadásában Asztalos—Pethö: Magyar történelme igen szép kiállításban. 1923—1931 között Petőfiről 6 tanulmány, illetve munkáiból ü kötet fordítás jelent meg, ami mulatja, hogy méltán soroljuk őt a világ legelső lírikusai közé. Igen olvasott lett Herczeg Ferenc és fordítottak Ady Endrétől, Mikszáth Kálmántól, Pékár Gyulától, Pécsi Máriától, Tormay Cecilletől; Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Zilahy Lajos, Bánffy Miklós, Babits Mihály és Körmendi Ferenc munkái is igen olvasottak. E fordítások kiadása körül különösen elismerésre méltó, lelkes és hazafias munkát végez Ballá Ignác, a milánói „Popolo d'Italia" magyar szerkesztője. Irodalomtörténet 3 is jelent meg rólunk, legutóbb Hankiss János tollából. Az ember tragédiáját Vidmar Antonio, a budapesti olasz követség kitűnő sajtóelőadója ismertette, először adva teljes fordítást. Amint láthatjuk tehát, az olasz-magyar kulturális egyezmény még szélesebb csatornákat nyitott a két nép kultúrájának egymás felé való árasztására az eddigieknél. A velencei biennalis és a milánói triennális kiállításokat Budapesten is követte egy reprezentatív kiállítása az olasz művészeknek, a rádióban pedig egymásután élvezünk kitűnő olasz muzsikát és tájékoztató előadásokat földjükről, népükről és kultúrájukról. A kulturegyezmény a két nép jövő érintkezésének alapokmánya és meg vagyunk győződve, hogy nemcsak az abban összefoglalt paragrafusok kormányhatóságok utján való végrehajtása, hanem a két baráti nemzet önkéntes és magától értetődő együttműködése is hatásosan fogja elősegíteni, hogy az a barátság, amelynek első kezdeményezői Szent Gellért püspök és társai voltak, ujabb hosszú századokon keresztül változatlan frissességgel maradjon érvényben. Annál inkább remélhetjük ezt, mert a két nép közötti baráti kapcsolatok és a kulturális, sőt tudományos érintkezések kiszélesítésére való törekvés is a fiatalabb generáció kezébe van valójában letéve. Nemcsak minálunk, hanem különösen Olaszországban az egyetemi ifjúság Magyarbarát Egyesületeiben egy uj fiatal generáció igyekszik azon, hogy egymás népét, országát s annak kultúráját és tudományos értékeit minél jobban megismerhesse. Addig, aniig a nagy háború előtt fehérholló számba ment az, aki nálunk olaszul tudott beszélni, ma már a legutolsó népszámlálás adatai szerint mintegy 30.000 az olaszul tudók száma és viszont nem ritkaság Olaszországban sem az olyan fiatalember, aki jól beszéli nyelvünket. Már pedig a népek jövője az ifjak szivében él. Es ha e két nép ifjúsága már most egymásra talált, bizhatunk benne, hogy soha többé nem fogják elengedni egymás kezét.