Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Európai megegyezés felé

MAGTÁR KÜLPOLITIKA 5 a szomszédok ötvenet állítanak és ezen ötven katona mögött a gépeknek, tankoknak és repülőgépeknek ezrei állnak indulásra készen? Ha pedig ezen látszat mögött lappangó erő rejlik, akkor ezt az erőt miért nem lehetett arra értékesíteni, hogy a Nemzetek Szövetségében drága pénzen eltöltött másfélévtizedes tartózkodásuk alatt irányadó köreik a magyar kérdésnek legalább is annyi komoly figyelmet szenteljenek, amennyit olyan kérdésnek szenteltek, amire ma már senki sem emlékszik? Magyarország súlyát csonka állapota ellenére abban találjuk meg, hogy a Duna középső folyását ezer év óta változatlanul uralja és ezzel együtt ura maradt az egész Dunamedencének, amelynek peremét megnyirbálták ugyan, de amelyben a magyarság minden üldözés, elnyomás és ellenséges taktika ellenére a felosztó kormányok statisztikája szerint is a többséget képviseli. Azonkívül a magyar nemzet a Dunamedencének nemcsak ezer év óta birtokosa, de ott ezer év óta olyan állami közösségnek is megalkotója és fenntartója, melyben minden nép védelmet és boldogulást talált, amely hozzá folyamodott. Ez pedig ezer éven át olyan helyzeti energiát hozott létre, hogy az mindazon népekre, amelyek a magyar állam védelme alatt éltek, ma is vonzóerővel bír, a Dunamedencén belül minden más államra bomlasztólag hat, ami nem magyar. Ez ellen az egyetlen orvosság az elnyomás, üldözés, felosztás, háború és Európa lángbaboritása, mi viszont a Nemzetek Szövetségének alapgondolatával ellenkezik. Aki tehát Európában és Közép-Európában konstruktív politikát akar folytatni, az Magyarországot figyelmen kívül nem hagyhatja; aki figyelmen kívül kívánja hagyni, annak nem marad más hátra, mint a támadás előkészítése és a destrukció. Ebből viszont természetszerűleg következik az, hogy ha a politika — mint Kossuth Lajos mondotta — az érvényesülés tudománya, ugy a magyar külpolitika tudományát annak az érvényesülésnek kell bizonyítania, mely a magyarság és az ő sorsával egybekötött Dunamedence jövőjét nem a destrukció, hanem a konstrukció felé tereli, nem az elsorvadás, hanem a megújhodás felé irányítja. A valóságban ez az az egyáltalában le nem kicsinyieendő suly, melyet a Nemzetek Szövetségében a magyar delegátusnak képviselnie kell és amelyet képviselni hivatva van. Helyén ülve sokkal nagyobb erőket képvisel és lehetetlenné teszi azt, hogy ellenfelei a magyar kérdés likvidálását zavartalanul előkészítsék. Nem szabad azonban azt, aki Magyarországot képviseli, cserben hagynunk azzal az eljárással, hogy magunkat a külvilágtól elzárjuk és többre tartjuk az elszigetelt jellegünkbe való temetkezést a nemzetekkel való érintkezésnél. Semmi szin alatt nem szabad átengednünk magunkat olyan erőknek, amelyek az elszigetelést mozdítják elő: minden eszközt és alkalmat meg kell ragadnunk, amelyek a magyar nemzetet a többi nemzetek társaságában érvényesülni, szerephez jutni, diadalra segíteni engedik. Egy francia államférfi szerint a győzelmet is organizálni kell, mert organizáció nélkül semmiféle győzelem nincsen. A külpolitikai sikerek organizációjához messzemenő, nehéz munkára van szükség. Lehet, hogy az elmúlt két évtized mérlegén ebben a tekintetben könnyűnek fogunk találtatni. De az idő még nem mult el és azért nagyra kell becsülnünk azt a drámai szózatot, mely az intézményesítés, az adminisztráció karosszékei és csendes kényelme helyett a kisebbségi kérdéssel együtt az egész magyar nemzet problémáját vetítette a falra. Európai megegyezés felé Eden angol külügyminiszter, aki nemrég annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az 1937. esztendő súlyos nemzetközi kérdések esztendeje lesz, ezzel a beszédével már útját is egyengette annak, hogy ezeknek ai nagy problémáknak a megoldása minél előbb megtörténhessék. Az angol külügyminiszter, aki az olasz-angol földközitengeri megegyezés után, az eddiginél nagyobb erővel és határozottsággal vette kezébe a nemzetközi politika irányítását, világosan körvonalazta az angol külpolitika célját, ami nem más. mint Európa uj rend jének megteremtése a nemzetek együttműködése alapján. Ennek a célnak a megvalósítása a politikai megbékülést és a gazdasági együttműködést, vagyis a békét jelenti. Meg is indultak már a tárgyalások az egész vonalon. Az első feladat az akadályok elhárítása, ami után következhetik az épitő munka megkezdése. A legfőbb akadály egyelőre a spanyol kérdés, amelynek nyomán az európai államok minden lappangó ellentéte elfajult. Hogy ennek a veszedelemnek a kiterjedését megakadályozzák és ezzel az európai öszszeütközés lehetőségét elhárítsák, ahhoz Anglia nagy mértékben hozzájárult, midőn megtiltotta angol földön spanyolországi önkéntesek toborzását. Ezt a példát követte, bár némi fenntartással, Franciaország is. Olaszország és Németország is szintén hozzájárultak a spanyol polgárháborúba való benemavatkozáshoz, még pedig a teljes semlegesség megvalósítása alapján. Olaszország és Németország egyúttal világosan megmondták azt is. hogy a teljes semlegesség azt jelenti, hogy a spanyol polgárháború eldöntését a spanyol népre kell bizni s hogy Spanyolország bármely részében bolsevista uralom létesítésével határozottan szembeállnak. Oroszország, amelynek katonái harcolnak Spanyolországban a nemzeti kormány hadserege ellen, nem tehetett egyebet, mint hogy formailag hozzájárult a benemavatkozás elvéhez. Hogy ez gyakorlatilag mit jelent, azt Franciaországban tudják legjobban, amelynek határán át özönlött a legtöbb önkéntes és hadiszer a spanyol kommunisták táborába. A szovjetkormány nem is titkolja elégedetlenségét Franciaországnak, nyugati szövetségesének eljárásán s főképpen nincs megelégedve Anglia magatartásával. A szovjet újságok ezt nyiltan meg is írják, sőt megtoldják azzal a fenyegetéssel, hogy ilyen körülmények között a jövőben visszavonulnak a nyugati demokráciák támogatásától. Nem valószínű, hogy ez a fenyegetés nagyobb ha tást keltene Franciaországban, amelynek elég gondot ad belső helyzete, továbbá külpolitikai helyzetének megszilárdítása, amely éppen a szovjet-orosz szerzőA „MAGYAR KÜLPOLITIK A" INGYEN .I4R MINDEN KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETNEK TÁMOfiiAHSA RI.ŐFIZFTÉSKVI L. A MAGYAR HLLPOLITIKÁT