Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4-5. szám - Lengyel-magyar kulturális kapcsolatok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 Lengyel-magyar kulturális kapcsolatok Irta : Dr. vitéz NAGY IVÁN A népek kultúrája különböző összetevők eredménye. Kétségtelen, hogy alapját a faji tulajdonságok határozzák meg, de hogy ne csak önmagában való érték legyen, hanem közös kincsévé válhassék a többi nemzetnek, az egész emberiségnek is, meg kell nyitni előtte az országik határait. Hóman Bálint kultusziminiszter iirta egyhelyütt: „A magyar nemzeti művelődésnek is- ez a jellemvonása: egészében ősi, fajilag determinált és külföldről más népektől kölcsönzött művelődési elemeknek eredője. Művelődésünk évezredes, egészséges fejlődésének, nagyra emelkedésének és haladása folytonosságának titka éppen abban van, hogy a magyarság sohasem szakadt el az ős magyar lélekben kivirágzott nagy nemzeti hagyományoktól, de lelke mindig tárva állt az ideáramló nagy eszmeáramlatoknak. És a faj asszimiláló ereje mindig fel tudta szivni és magáévá! tudta lenni az idegenből tudatosan átkölcsönzött és kölcsönös érintkezések során szakadatlanul beszivárgó kulturértékeket". A külfölddel való érintkezések során, amelyek hivatva voltak az ország politikai, gazdasági és kulturális viszonyainak előmozdítását szolgálni, korán találkozott a magyar nép a lengyelekkel h. A magyar és lengyel nemzet szinte egyidőben lépett Európa történelmének színpadára. Majdnem egyszerre telepszenek meg mai hazájukban és hajtják pogány fejüket keresztvíz alá. Szent Adalbert tőlünk megy tovább Lengyelország megtérítésére, miután Géza fejedelem udvarában sikerült elhinteni az uj hit hamar kiterebélyesedő magvait. A monda szerint Géza első felesége lengyel királylány volt és a hagyomány arról is tud, hogy Szent Imrének felesége is a lengyel Miesko herceg leányai közül került ki. És eltol kezdve a két ország királyi családjai között számtalan ízben fűződtek rokoni szálak. A két népet kilenc századon át sók kapocs fűzte egybe és soha semmi sem választotta el egymástól. Népeink lelkülete sok közös vonási tartalmaz: lángoló hazaszeretet, az alkotmányos szabadságért való rajongás, vitézség, a keresztény hitben való buzgóság mindkét nemzet jellemző sajátja. Szűz Mária nemcsak Magyarországnak, hanem Lengyelországnak is patrónája. Iis hogy a Nagyaszszony tiszteiele milyen mély gyökereket eresztett a kél nép lelkébe, mutatja, hogy a legrégibb nyelv emlékek között nemcsak az u. n. königsbergi töredéket találjuk a XIV szjázad közepéről a maga magyar Mária-énekeivel, de lengyel részről is a legrégibb szövegek közül való az 1300-ból datálódó Mária-sirámok, a Louvainben feltalált Bogu Rodeica. A magyar ifjúság is több mini félezer évvel ezelőtt megtalálta már az utat Lengyelország felé. III. Kázmér 1364-ben alapitolta a krakói egyetemet. Éppen akkor Nagy Lajos is olfl tartózkodott, igy kétségtelen, hogy a pécsi un iv crsilasnak 1367-ben történő megszervezéséhez a gondolatol ez az emlék adta. Sa jnos. ,i pécsi egyetem rövidéletű volt. Helyei le a magyar diákok a krakói egyelem professzorait keresték fel. .1 századok folyamán közel &000 magyar diák tanult Krakóban, akik számára Collegium Hungaricumot, ahogy abban az időben nevezték: Hursa Ungarorum-o\ is alapítottak. Zsigmond király koronázására 1507-ben Krakóba küldött magyar követ, Korlálkőy Ozsvát a kollégium igazgatójával, Váradi Benedekkel együtt a királytól sé>alapitvány formájában állandó támogatást is eszközölt ki. Az alapítólevél a király különös jóindulatáról és kegyességéről ad számot ós ekkép intézkedik: „I. Zsigmond, Lengyelország királya, a krakói egyetemen tanuló magyar diákoknak, akik a magyar diákdk házában élnek, évenként tíz tábla sót adományoz a vielicskai bányákból". Ezt a sóbányát is magyar királyleánynak köszönhetik a lengyelek. IV. Béla király leánya, Szent Kunigunda vagy Kinga, ugyanis Szemérmes Boleszlávhoz indulva feleségül, a legenda szerint útközben a máramarosi sóbányák egyik aknájába dobta be jegygyűrűjét azzal a fohásszal, hogy; házassága kapcsán Lengyelország kapja meg azt, amit leginkább nélkülöz és ez volt az addig ott nem bányászott — só. A legenda szerint az ifjú királyasszony egy nap kíséretével Krakóból Vielicska felé kocsizott és ott rámutatott az egyik domboldalra: ,,Itt lehet bányászni só után". Rövidesen meg is indult a csakugyan megtalált sókincsnek hányászása és — csodák csodája — az egyik sókristályban a bányászok ráakadtak arra a gyűrűre, amit a királykisasszony annak idején a máramarosi bányákba dobott. Az első magyar diák 1480 nyarán iratkozott be a bölcsészeti karra: Gara Imre, Pécsről. A tanulók száma a magyar kollégiumban évenkint 5—10 között változott, de volt esztendő, amikor 22-ről is van feljegyzésünk. 1558-ban a Bursa azután feloszlott, kétségtelenül a török háborúk pusztította Magyarország rossz viszonyai miatt. A kollégium tagjai között legtöbb diákkal Szeged város szerepel, 31 tanulóval, Pestről 25, Budáról 17, Nagyváradról 15, Kassáról és Tordáról 12—12 diák fordult meg ott. Ezek meglehetős szorgalommal is dolgoztak, mert nem kevesebb, mint 209 baccalaureátusi és 41 magisteri oklevelet szereztek. Jólehet a Bursa megszűntével a magyar diákok Krakóba való áramlása alábbhagyott, de azért hosszú időn keresztül nincs esztendő, hogy az egyetem matrik illáiban Magyarországból való névvel ne találkoznánk. Emléküket hirdeti az egyetem könyvtárépületének falában elhelyezett márványtábla. Ezeket a régi kapcsolatokat kivánta feleleveníteni 1930 tavaszán Klebelsberg Kunó gróf, akkori kultuszminiszter, aki Lengyelországban tett látogatása alkalmával megállapodást létesített a lengyel kormánnyal magyar-lengyel diákcsereakció szervezésére. Ennek során az elmúlt években már nyolc lengyel diák járt nálunk és hat fiatal magyar kutató dolgozol! odakint. 1930—31-ben dr. Knot Antal, a lembergi egyetem tanársegédje volt az első ösztöndíjas, aki doktorátusát „Tanulmányok Báthory István kulturális működéséről"' cimü értekezésével szerezte meg. A következő évben Pajevszky János dr. a XVI—XVII. századbeli magyar-lengyel történelmi kapc solatokkal foglalkozott és ma már e tárgykörből a varsói egyetem magántanára. Saviezki László finn-ugor nyelvszakos bölcsészhallgató öt esztendőn kérésziül végezte tanulmányait a szegedi egyetemen, ahol magyar nyelvből doktorátusi is szerzett. Rusjan Lucjan. „A lengyel kérdési és a lengyelek az 1848—49-i szabadságharc alatt'" cimü doktori értekezésének anyagát gyűjtötte nálunk össze. Két évig volt csereösztöndijasunk Kosciusko Zbigniew, aki a krakói nagynevű magyarbarát professzornak, Dambrovszky Jánosnak volt hallgatója és most a budapesti követ-