Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - A külföldön élő magyarság szerepe és kivánságai

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 Ezen szent célnak szenteljünk néha napján egy gondolatot és ha arra alkalom adódnék egy-egy órát vagy osak néhány percet. Csak azután jöjjenek az idegenek a jövőben is. Minél számosabban: itt tárt karokkal és továbbra is magyaros vendégszeretettel fogjuk őket fogadni. A külföldön élő magyarság szerepe és kívánságai Körülbei ül egy millió főre teszik azoknak a magi/aroknak a számát, akik külföldön, de nem Nagymagyarországtól elcsatolt területeken élnek. Körülbelül tíz százaléka ez az ország területén élő magyarságnak. Lehet, hogy ez a szám megközelítőleg sem pontos, mert különösen a tengeren túl magyarnak vallják magukat azok is, akik esetleg nem magyar jllampolg'árok, de magyarnak érzik magukat. Ez a számszerű bizonytalanság mindennél ékesebb bizonyítéka annak, hogy nem igaz, mert nem lehet igaz az, amit a szerb, cseh és román statisztikák mutatnak, hogy a magyarság száma folyton csökken. A magyar külképviseletek munkafeladatának nagy részét éppen ezek a »nem magyarok« adják, akiknek ügyeivel jóakaratulag foglalkoznak. Ennek az óriási tömegnek elsősorban megszervezése, azután nevelése, lelki gondozása, anyagi és erkölcsi támogatása az állami feladatok legfontossabbikát kell, hogy képezze. Valamikor a kivándorlás kérdésének olyan színezete volt, mintha a kivándorlók zöméit a fizikai foglalkozást űző emberek adják; napszámosok, kubikosok, bányászok. VA Nobel-díj fényében talán erősebben megmutatkoznak az intellektuális profilok is. De, ha ez így is volt valamikor, az első nemzedék idejében, azóta az egykori földmívesek, napszámosok gyermekei, a második, a harmadik generáció már számottevő szerepet játszik a befogadó ország szellemi életében. Ezt évről-évre láthatjuk. A nyár folyamán ez a nagy szellemi felkészültségű »második generáció« látogat el hozzánk örök életre szóió emlékkel gazdagodó látogatásra. Évente negyven-ötven amerikai magyar diák tanul nálunk. A magyarok tehát előre törnek mindenütt a világon szellemi téren is. De folytassuk tovább az előbb megkezdett következtetést! Ezek a fiatalemberek, akik esetleg — ami egyáltalában nem szégyen — részben egyszerűbb szülőktől származnak, az új hazában fontosabb szerepet fognak betölteni, mint amilyent szüleik. Ve.zetní toanaK. mint ahqrjy az illik is a mérnöknek, orvosnak, ügyvédnek. .. Véleményező szerepük van, amelyet országunk hasznára fordíthatnak. Ezek a (fiatal emberek, ezt a szerepüket már most is a magyarság hasznára fordítják. Amikor megérkeznek az ó-hazába, rendszerint tízszer annyi újhazájukbeli van társaságukban. Külföldi vendégeink statisztikai megállapítás szerint átlag 3—4 napot töitenek Magyarországon, de íazok, akik ennek a lelkes propagandának a révén [önnek orszáaunkba átlaa 6—8 hétre. Mindennél világosabb tehát, hogy a külföldi magyarságnak igen fontos szerep jut az idegenforgalmi propagandában. Súlyos és fontos feladat, amelyet ők teljes horderejében átéreznék. Az ország határain kívül tehát egy olyan egymilliós tömeg van, amely ecjészen különleges keretek között él és amelynek különleges kívánságai, megoldandó feladatai, vágyai vannak. Valamikor gyakran ismételtek egy francia közmondást, amely úgy szól: »Sohasem az ország virágja az, amely kivándorol. « Ma már belátjuk, hogy nem így van. Ezek az emberek — hála Istennek! — a mostoha bánásmód dacára sem vesztették el közösségüket az anyaországgal. Olaszország és Németország már rlégideje felfedezte azt, hogy ezekkel az emberekkel való törődés elsőrendű állami feladat. A mi külföldi magyarjainkkal csak az utóbbi hét-nyolc éve törődnek. Mindaddig Isten mostohagyermekei voltak, mint a búrok, vagy az ausztráliai bennszülöttek. De a külföldre szakadt magyarok nem várták meg ezt az állami segítséget, hanem saját erejükből próbáltak magukon segíteni. Itthon az egyesületi életnek nincs az a fontossága, amit külföldön az ottani magyarok körében. — Az »Egyesület« jelenti a kivándorlók számára az ó-hazát, a maga intézményeivel együtt, a meglévő állami jelenvalóságot. Mert mit csináljon szegény kivándorló, aki küzdeni akar például Észak-Amerika olvasztó tégelyében, amikor nincsenek meg azok az intézmények, amelyeket a befogadó ország intézményeivel össze tud hasonlítani? A legelső magyar egyesület megalakulása olyan volt, mint egy mitosz: a magyaroknak az úi hazában való térfoglalásának regéje. Megindult tizenhárom bányász pontosan ötvenegy évvel ezelőtt Pittsburgban... Ez a tizenhárom bányász abból indul ki, hogy sokkal erősebbek akkor, hogy ha mind a tizenhármán összeállnak egy cél érdekében. Ez a cél kezdetben az volt, hogy az összes alapító tagok biztosítják egymás számára a kölcsönös segélyt betegség, öregség, halálozás esetére. Amolyan biztosító intézet volt. Akkoriban kezdtek Észak-Amerikában elterjedni a valószínűségi számítások szerint felállított biztosító intézetek. Tizenhárom magyar bányász így alapította meg a pittsburgi Verhovay egyesületet. ötvenegy év után az eredmények: A VerhovayEgyesület törzstagjainak száma negyvenkétezer, ami végeredményben százhúszezres taglétszámot jelent, Ez az egyesület a legnagyobb külföldi magyar egyesület. Az összeállás anyagi alapja egyre jobban szellemivé lett. Ma már kulturális feladatok megoldását tartja elsősorban megvalósítandónak. A Verhovay-Egyesület példája mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a külföldi magyarok a kezdet nehézségei után megvalósítják tervüket. A második tanulság pedig az, hogy1 a külföldi magyarságnak egyre jobban kihangsúlyozódó kulturális kivánságai vannak. Itt van elsősorban az egyesületeknek a kérdése. Tévedés azt hinni, hogy a nagyszámú külföldi magyar egyesület létrehozatalában az egyesületesdi-játék játszott szerepet. A külföldi magyarok egész szellemi élete az egyesületekben folyik le. Legelsősorban az iskolán kívüli népművelés. A külföldön élő magyarok ezeket az oktató előadásokat is sűrűbbé és hathatósabbakká szeretnék tenni. Az iskolánkívüli népművelésnek különböző eszközei vannak: az előadások, könyv, szemléltető képek, diapozitív lemezek, filmek, gramofontemezek. Ezek mindegyikéből csak nagyon gyéren részesülnek a magyarok. Az előadásokat rendszerint csaK a