Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - A magyar idegenforgalom politikai és kulturális jelentősége. (Báró Forster Pál ny. m. kir. követ, megh. miniszter felolvasása a Magyar Külügyi Társaságban 1937 nov. 25.-én.) (Befejező közlemény)

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 — Ugy, hogy minden idegen jól érezze magát, vágyjon vissza és egyúttal önkéntes propagandistája is legyen Magyarországnak. Igen egyszerű ezt kijelenteni, de megvalósítani már sokkal nehezebb. Négy világrészben, mert Afrikát nem ismerem, mindenütt igen exponált helyen és körben szerzett tapasztalataim alapján sem érzem hivatottnak magamat arra, hogy most és ezen a helyen receptet írjak a teendőkről. Egyelőre csupán azt ismétlem, amit fentebb már hangoztattam: a magyar idegenforgalom igen lényeges céljának tartom a kulturális és politikai vonatkozások kidomborítását, Beszéljünk először a kulturális tényezőkről. Szerintem nem elegendő, ha az idegen megismerkedik rövid autocar-séta keretében a Halászbástyával, igen felületesen a Parlamenttel, megáll az Országzászló előtt, rápillant az Operaliázra, sőt esetleg végigsétál a Margitszigeten, hogíy aztán átadhassa magát a magyar gastronomia, vagy a híres pesti éjszakai élet tanulmányozásának. Szép a Hortobágy, és a bugaci gulyás is, megfelelő cigánymuzsikával, de mégis alkalmat kellene adni az idegennek, hogy megismerkedhessék — ha akarj és csak akkor, ha akar — az ezerszínű, ősi magyar kultúrával is. Ennek igen alkalmas módja lenne, ha a külföldi a magyar vasútjeggyel esetleg mára vízummal, esetleg a határállomáson kitűnően megírt néhány oldalas füzetet kapna az anyanyelvén. Néhány szíves szó vezetné be ezt a nyomtatványt, afféle kis virágcsokor üdvözletként és azután röviden elmondanánk az idegennek, hogy hová, milyen földre, milyen nemzethez érkezett. Nem csak arról tájékoztatnák, hogy a mulatóhelyeken mikor van záróra, melyek a «különösen ajánlható» bevásárlási források, hanem elbüszkélkedhetnénk Liszt Ferenccel, Munkácsy Mihállyal, Fadrusz Jánossal, Semmelweissel, Eötvös Józseffel, Szent-Györgyivel vagy akár Csík Ferivel, a Nemzeti- a Képművészeti és Néprajzi Múzeum kincseivel.az esztergomi ásatásokkal stb. stb. Kit mi érdekel leginkább, arra hívnánk fel a figyelmet. A holland és dán gazdának a Mezőgazdasági Muzeumot emlegetnénk, az amerikai nagy árúházak bevásárlóit éppen úgy litba igazítanak, mint a politikust, a tudóst, vagy természetbarátot. A nagy amerikai áruházak hivatalos vásárlóinak idevonzására. eddiginél fokozottabban kellene súlyt helyezni, főlegamagyar kisipar és iparművészet érdekében. A gyógyulást keresőnek már külföldön is felhívjuk figyelmét arra, hogy a világon nincs még annyi és olyan hatásos gyógyforrás egy világváros kultúrájának kellős közepében, mint Budapesten. A továbbiakban a szórakozásra, társasérintkezésre vágyó idegen egyenesen megtalálná az utat pl. a Nemzetközi Klub helyiségeibe, ahol a szállodai élet ridegsége, társtalansága helyett a társadalmi érintkezés köz vétlensége révén kapcsolódhatna be vendégünk a magyar főváros neki leginkább konveniáló rétegében. A Nemzetközi Club nyújtsa azt a kényelmet is, amelyet sok idegen megkövetel, ö akarja látni és élvezni a különlegességeket de élni, alapjában yév» mégis úgy akar. mint otthon. Kína vagy Japánban a kulik által húzott kétkerekű riksha mellett ma megkívánja az autót és a keleti pompával fűszerezett teljes európai és északamerikai komfortot. Nincs pl. elkábitóan szebb élmény, mint oly szubtrópikus helyeken mint Hawai vagy Ceylon szigetén a természet szépségeit a legkényesebbet is kielégítő nyugati fényűzésben élvezhetni. A mindkét nembeli müveit magyar ifjúság bekapcsolását a magyar idegenforgalomba szintén igen kívánatosnak tartanám, különösen akkor, na ezen a réven a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, tudományos és művészi érdekeltségek terén felvilágosító munkát fejthetnének ki, mintegy közelebb hozva az idegen lelkét is a magyar szellemi élethez. Ezek az ifjak aztán gondoskodnának arról is — újra hangoztatom, hogy kizárólag csak akkor, ha az idegen ezt óhajtja — hogy minden otthon megszokott kényelmét, életbeosztását nálunk is megtalálja a külföldi vendég, s mégis megismerje a magyar lelket, továbbá segítségére lennénk bármi más téren is, sőt karácsony, vagy újesztendő táján még egy kedves, magyaros üdvözlő kartonnal is emlékeztetnénk a Budapesten töltött napokra. Ez a külföldiek előtt kedvelt szokás is hozzá jánühat a magyar barátság fenntartásához. A barát megtartásánál is messzebbmenő kívánság, hogy az idegenforgalom fejlesztése érdekében nem kellene, nem lehetne-e államközi megállapodásokat létesíteni elsősorban Ausztriával és Jugoszláviával közös vasúti kedvezmények, körutazási jegyek, 8, 14, vagy 30 napos jegyfŰzetek kibocsátása dolgában. Aki például Dalmáciában üdül, az utazzon haza Magyarországon keresztül különleges kedvezmények igénybevételével. Természetesen ebben az esetben az Osztrák iUamvasutaíkat is rá kellene venni arra, hogy a magyar határtól Bécsig, illetve vissza, mérsékelje a mai, elrettentőén magas viteldijat, ami miatt egyébkánt minden Bécsbe ránduló magyar is joggal panaszkodik. Még egy fontos tényezője van az idegenforgalomnak. A nemzeti alapon újjászületett európai államok iránt világszerte nagy az érdeklődés. Ez tapasztalható Németországgal kapcsolatban is, amely ellen pedig a nemzeti szocializmus uralomrajutása óta bizonyos körök acsarkodó' gyűlölettel formális bojkottot próbálnak szervezni. Természetlesen eredménytelenül, hiszen épen a világjárók értékesebb elemei kezdenek ráeszmélni arra, hogy a bolsevizmus és ehhez hasonló a mai számozott interiiacionálék nem képviselnek magasabb kultúrát, hanem ellenkezőleg, olyan destrukciót, amely az egész civilizált világot romlásba döntheti. Visszaemlékezem pl. egy Vilmos császárral holland száműzetésben lefolytatott hosszú beszélgetésemre, aki már lí»2()-ban azt mondta nekem, hogy Magyarország büszke lehet arra, hogy mily sikeresen tudott a destruktív áramlatokkal szembeszállva nemzeti öntudatra ébredni — míg a német birodalom akkor még az »Erfüllungspolitik« defaitista nyomása alatt nyögött. Pedig Magyarországot a háborús legyőzött államok csapásai a legerősebben sújtották. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a külföld