Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 7-8. szám - Uj nemzetközi rend Európában

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 km/h) és emelkedési képessége eléri a nyugati államok vadászgépeinek teljesítményeit. Négymotoros nehéz bombázói 1000 km-re 3000 kg súlyú bombái vagy '-'000 km-re 1500 kg súlyú bombát szállítanak. Egy ilyen bombázó gépiik két évvel ezelőtt 9 óra alatt repült Moszkvából Bécsbe, 210 km-es átlagsebességgel Az orosz gépek miiszaki felszerelése állítólag kifogástalan. Különösen nagy siilyl vetnek a repülőgépen v;iló csapatszállításra és az ejtőernyőugrás gyakorlására, amivel az a célja az orosz hadvezetőségnek, hogy a hadsereg egyes részeit begyakorolja az ellenség hálában való zavarkeltésre, agitátorok kihelyezésére és robbantó-különitmények leiadatának végrehajtására. Légitámadás szempontjából Oroszország helyzete kedvező. A légitámadások iránt érzékeny orosz ipari központok a halártól távolesnek, ellenben az ellenséges európai központok az orosz repülőházisok közvetlen közelében feküsznek. Különösen kedvezővé vál loztatta ezl a helyzetet a cseh-orosz légügyi egyezmény, amely lehetővé tette, hogy az orosz, légitámadások kiinduló pontja Oroszországból Közép-Európába helyeztessék át. learus Uj nemzetközi rend Európában A/ a barátsági szerződés, melyet Németország e- Ausztria legutóbb kötött, fordulópontot jelent Európa történetében és államközi jogrendjében. A békeszerződések után a régi hűbéri államok rendszere ébredt fel. Franciaország. Európa hűbérura, vazallus államokat teremtett maga körül, amelyikkel egykori ellenségeit lenyűgözve és béklyók között tarthatta. Európa népszövetségi berendezkedése csak álorcája volt az uj hűbériségnek, mely oly erősnek és - - a közös érdekek miatt - - oly megdöntln tétlennek mutatkozott, hogy merő gyernn késségnek látszott harcolni ellene. Franciaországnak, a nagy forradalom óta, lelki iránya a valóság leié való fordulás. A valóságba kapaszkodás nagy erőt jeleni, de túlsága és kizárólagossága lelki sorvadással és képtelenséggel jár. A valóság szereidé rövidlátóvá és elbizakodottá lesz. A jelen, a lehetőségnek ez a leheletnyi vékony kérge, hajlandó az örökkévalóság elmúlhatatlan tömörségében mutatkozni. A győztes Franciaország, lelki alkatánál fogva, a jeleid fogadta el nem csupán a valóság, hanem a lehetőség egyetlen formájának is — és éppen ezért Európa, háború utáni története nem más. mint a Nap Józsiiéi megállításának újkori párhuzama. A valóság oly hatalmas volt és a szerencse oly állhatatosan szegődött mellé, hogy Franciaország és vazallusai gyönyörűséggel látták benne a világ uj rendjét, a földi paradicsomot, ahol, mint a pogány másvilág hitregéiben, a legyilkol! ellenség örökös rabszolga marad. Minden változás, mely e földi paradicsomban a pogány hit ellenére történt, a győzőket nemcsak jogés hatalmi érzetükben, hanem erkölcsi meggyőződésükben is oly mélyen sértette, hogy hajlandók voltak Európa uj erkölcsi rendjét fegyveres erővel és a keresztes liadak buzgóságával megvédelmezni. Az az aránytalanság, mely egy pár vasúti gerenda késedelmes szállítása és a Ruhr-vidéki megszállás között volt, mutatja ennek a hűbéri jog- és erkölcsi érzésnek lángoló makacsságát. Minden, ami e rendet csak legtávolabbról is veszélyeztetni látszott, a halálom birtokosai közt rendkiviili nyugtalanságot és felháborodást kelteit. Nemcsak a vérszegény Habsburg restaurációs kisérlel, az első német-osztrák csatlakozási kísérlet szerény bejelentése, nemcsak a szóra alig érdemes hirtenbergi fegyverszállítás, nemcsak a revízió merő emlegetése váltotta ki a nyugtalanság és fenyegetés viharait, a legyőzöttek puszta élete is valóságos merénylet és felségsértés volt az. uj hűbéri államrend princípiuma ellen. Hitük végső reménye és boldogító ígérete a hűbéri rend hitetleneinek kiirtása, a legyőzött országok népeinek koponyahegye volt. A jelen azonban, melyet az uj hit örökkévalónak hirdetett, egyre változott és az uj nemzetközi rend megteremtőinek egyre több okuk volt a felháborodásra. Különös azonban, hogy fegyveres büntetésre már nem került a sor. Flnadin ugyan, a rajnai demilitarizált öv katonai megszállásakor az öklével üli az asztalt és mozgósítással fenyeget, az olasz-népszövetségi viszály során előkerülnek a szankciók és felvonulnak a hadihajók a Földközi tengeren. De ezzel aztán vége is. A sárkány, úgy látszik, kiadta mérgét. Európa történetének elmúlt másfél évtizedében két jogelv harcolt egymással. A jelen hűbéri jogrendje, melynek parancsa a változatlanság és a jövő jogrendje, melynek hite a fejlődés és a remény. Az a fölény, az az ellentmondást nem tűrő biztonság, mellyel Franciaország intézni vélte Európa sorsát, immár a múlté. Francia államférfiak, nem is olyan nagy ideje, kész terveket tartogattak táskájukban a Dunamedence boldogitására. Volt terve Tardieunek és volt terve Barihounak — és el lehetett róluk mondani, hogy ,.különböző csupán nevük". Lényegük ugyanaz volt: a legyőzött államokat még teljesebben oda akarták ajándékozni vazallusaiknak: Bármily képtelenek voltak e tervek, senki sem merte kétségbe vonni francia államférfiak illetékességét ily ajándékozási tervek gyártására. Ma azonban nem akadhat francia államférfiú, aki — a nevetség gyilkos ódiuma nélkül — ily tervek készit ésére vállalkozhatnék. A hűbéri államrendnek bealkonyult. Franciaország készséges vazallustábora is érzi az idők változását. A jugoszláv-német közeledés mindenki előli ismeretes. Románia 'közvéleménye megoszlik a francia-orosz kiszolgáltatottság és a német vonzás politikája között. És éppen azokban a napokban, mikor Franciaország leghűségesebb és legsajátabb gyermeke, Csehország, katonai együttműködésre lépett a szovjettel és — nemzeti biztonság címén — hadi jog alá vetette népessége egy részét éppen, mikor katonailag a legerősebbnek és legI l Ol l/l lOIMillI / ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul mélyen tisztelt előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadó hivatalunknak, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt