Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 2-3. szám - A Szentszék a nemzetközi béke szolgálatában [könyvismertetés]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 ják, arra olajat öntenek s akik szövetségi alkotmányuk elvei alapján minden helyi konfliktust általánossá tartoznak szélesíteni". (Dr. Fritz Berber. Institut für Auswartigc Politik. Hamburg). Akik ennek a régi semlegességi doktrína követőinek, nevezhetjük a szankcióellenes front harcosainak, felfogását helyeslik és magukévá teszik, megfeledkeznek arról az integrálódási folyamatról, amely a népek együttműködése terén már a világháborút megelőző évtizedekben is megállapítható volt s amelynek menetét a világháború látszólag és pillanatnyilag megakasztotta ugyan, de többé fel nem tartóztathatta. Sőt éppen maga a nagy háború az egyetemes emberi lét minden vonatkozásaira gyakorolt kihatásaival, amelyek a hadviselőket és a legtávolabbi semlegesek alattvalóit is egyaránt érintették. Napnál világosabban bebizonyította, hogy a földgömbön élők valamennyien egy közös sors részesei, akiket a kultúra, a civilizáció, a gazdasági élet fejlődése, a közlekedés és technika tökéletesedése és a közös szociális problémák, az egymásrautaltság ezer látható és láthatatlan szálával füz össze. Csak ez a való állapot nvert jogi formát, amikor a világháború előtti nemzetközi anarchia, a szövetségek és hatalmi egyensúly rendszere, a semlegesek külön érdekei hely éhe az egyetemes érdeket és annak a nemzetközi biztonsági szisztéma bevezetése utján való kötelező elismertetését kívánják léptetni. Ennek a rendszernek még lehet és van is sok hibája, érezhető rajta a háborús lélek szülte, nem egyenlő mértékben mérés nyomasztó lehellete, mely különösen a porig alázott népeknek az igazság és jog diadalában való hitét renditheti meg és idegenitheti el a rendszer genfi intézményétől, de ugyanakkor első sorban a kis népek azok, amelyek ettől az uj, fejlődő, biztonságot nyújtani és igazságot szolgáltatni hivatott rendszertől legtöbbet várhatnak. Azért a semlegesség vagy együttműködés alternatívája ma már különösen a kis nemzetek számára valósággal a lenni vagy nem lenni kérdése. A Szentszék a nemzetközi béke szolgálatában POLZOVICS IVÁN dr. tanulmánya A keresztény tanítás, a szeretet vallása, két ezredéven ár küzdött a háború ellen és a háborút minden föltétel nélkül elitélte. A keresztény nagy egyháztanítók, Tertulliánus, Origenes, Lactantius, nemcsak a háborúnak, hanem a katonai szolgálatnak is kifejezett ellenzői. Szent Ágoston, a keresztény bölcselők elseje, aki különbséget tett igazságos és igazságtalan háború között, ezt mondja : Nagyobb dicsőség a háborút szóval megölni, mint az embereket karddal. III. Ince pápa, a francia királyhoz a béke jelentőségéről irva, kijelenti, hogy „Jézus méltatlan helyettesének első feladata, hogy az embereket a béke és irgalom útjára terelje". A pápák, a történelem tanúsága szerint, mindenkor tudatában voltak ezirányu tevékenységük szükségességének és számtalan nyilatkozatukban egyik főhivatásúknak, missziójuknak nevezték. XIII. Leó mult századvégi egyik beszédében hangsúlyozta, hogy mit sem óhajt forróbban, mint azt, hogy Európa és a világ békéjének szolgája és követe lehessen. A Szentszék jelenlegi betöltője, XI. Pius pápa, 1930. karácsonyán a következőket mondotta: „Nem akarunk és nem is tudunk hinni uj háborús fenyegetések veszélyében, mert nem hihetjük, hogy van civilizált állam, melynek az lenne a szándéka, hogy ilyen borzalmas módon gyilkos és egyben valószínűen öngyilkos is legyen. Ha csak ilyen gyanúnk lenne, hogy van ilyen állam, akkor Istenhez kellene folyamodnunk a királyi próféta inspirált szavaival : Pusztítsd el a népeket, melyek a háborút akarják, és az Egyház mindennapos imádságával: dona nobis pacem." A pápák nemcsak a kereszténységnek, hanem ezáltal és abban a nemzetközi békének is apostolai. A Szentszék nagymultu békemunkáját és annak nagy jelentőségét és történetét fejtegeti Polzovics Iván dr. kitűnő nemzetközi jogi essay-je, attól a kortól kezdve, mikor a világ egyetemének életét egyetlen hatalom vezette s a nemzetközi életet egyetlen erő fékezte és szervezte egységgé : a Szentszék. Az Egyház a vallásos érzésre és a nyolcadik századtól kezdve, a világi főhatalomra támaszkodva fejtette ki a nemzetközi békét célzó tevékenységét. A kettős főhatalom, egyházi és világi, lehetővé tette a világuralmi politika folytatását s ennek legkiemelkedőbb ténye a Szentszéknek VIÍ. Gergely megalapozta joga a német császárok megválasztásának megerősítésére. A középkor későbbi századaiban a terra cognita-n a pápák akarata a legfőbb jogi norma. A pápai univerzálizmus e korában a pápák a nemzetközi egyenetlenkedéseket Ítéletük alá vonták s az itélet ellen szegülőket interdiktummal kénvszeritették a rendelkezések végrehajtására. Ennek a középkori szankciós békemüködésnek legélesebb példája VI. Sándor pápa ,,Inter caetera" bullája 1493-ból, amely a spanyol-portugál gyarmati területek megállapítása körüli viszályokban egy képzeletbeli vonallal ,,a polo arctico ad polum arcticum" kitűzte a végérvényes és megmásíthatatlan határt, amelyet a spanyol és portugál uralkodók a tordesillasi egyezményben el is ismertek. A Szentszék, világuralma megdőltével sem hagyott fel békemüködése folytatásával. A szankciós békemüködés helyett a viszonyokkal számolva, az eddig is sürün alkalmazott döntőbíráskodásra és békeközvetitésre szoritkozott. A páp'ai békeközvetitésnek nagy múltja van I. Leó pápától, aki Attila és Róma között közvetített 452-ben, egész XIII. Leó pápáig, aki a legmagasabb diplomáciai tapintattal vetett véget a Spanyolország és Németorszég között a Karolina és Palaos szigetek tulajdonjogáért felmerült viszálynak. A döntőbiráskodási eszmének a tizenkilencedik században történt megerősödésével a pápii döntőbíráskodás uj erőre kap és pedig Amerikában. A Columbia és Peru közötti szerződés 1905-ben a pápát jelöli meg döntő bíróul. Mint döntőbíró működik ezidőben Brazília és Peru között három izben. A Spanyolország és Peru közötti szerződés 1930-ban a pápát jelöli ki döntőbíróul. A bajor kamarában 1893-ban Löwenstein-Wertheimer-Rosenberg herceg, a bajor képviselőházban dr. Schadler, a német birodalmi gyűlésen von Hartling ajánlotta a pápai döntőbíróságot, az osztrák képviselőházban is hangzottak el hasonló javaslatok. E javaslatokat is megelőzi az angol protestánsok petíciója a pápához 1868-ban a népek békéhez való jogának megállapítása és a háború kiküszöbölése érdekében való küzdelem elvállalásáért. Ez időtáj t irta meg hires levelét az angol protestáns Urquhart Dávid a pápához, a nemzetközi jog helyreállítása végett. Olaszország magatartása következtében maradt ki a Szentszék a hágai békekonferenciáról és a hágai Döntőbíróság tagjai közül, Olaszország magatartása miatt maradt ki a világháborút berekesztő béketárgyalásokból és az Olaszországgal 1929-ben kötött lateráni szerződés