Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 2-3. szám - Egy szerződés halálára

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, S—8. SZ. BUDAPEST 1936 Egy szerződés halálára Mikor a német csapatok bevonultak Németország rajnai övezetébe, a bevonulásnak egy nagy halottja volt: a versaillesi szerződés. E szerződés, melyet a világháború győztesei rövidlátó és bosszul lihegő dühvel gondollak ki, kegyetlen és vérivó könyörtelenséggel hajtottak végre, e szerződés, mely tagadta és gúnyolta az életet, mely rabszolgaságban akart tartani hatvanhét milliónyi népet: halott. A németek hőskölteménye ezután nem a Nibelungok mondája, hanem a versaillesi szerződés megölése lesz. E szerződés, melyből senkinek sem volt haszna, mig érvényben volt, most, végső megsemmisítésekor, rendkívüli hasznot hozott a világnak: visszaadta egy nép teljességél. egy nemzet örömérzését, élethez való reményét. A néniéi nép tengernyi szenvedés, nélkülözés okozla lelki torzulásból gyógyult meg véglegesen, mikor katonáit Trier és Köln utcáiba bevonulni látta. E szerződés halála azonban még ennél is többet jelent. A rajnai bevonulással szűnt meg örökre és végli g a versaillesi békeszerződés, ezzel a bevonulással szűnt meg a versaillesi béke összezuzásának fejezete. A régi számadások letörültettek és nincs az a hatalom, mely újra érvényt tudna szerezni jegyeinek. A rajnai csapatok bevonulása tulajdon helyőrségeikbe, az újkori történelem legjelentősebb hadjárata Hatása nem csupán az. hogy Németország önérzetének sebeit gyógyítja meg. Nem csupán az. hogy patétikus kijelentésekre ad alkalmat Franciaország minisztereinek, nem i, csak annyi, hogy diplomáciai futkosásra, szankciók emlegetésére készteti az érdekelt hatalmak képviselőit, nem is csupán annyi, hogy Anglia és Franciaország kénytelen engedni abból a szorításból, mellyel eddig Rómát szorongatta. Németország, ez a diktátori vezetésű állani, mely azonban nem nélkülözi a legbensőbb összeköttetést a népi és vezéri akarat között, a rajnai bevonulással nemcsak a versaillesi szerződést törte össze, hanem a versaillesi szerződés diktátori szelleméi is. Azt a tulzotl önkényü szellemet, mely az elet törvényeire való tekintel nélkül csak parancsolni ind. azt a xerxesi szellemei, mely megkorbácsoltatja ;i hullámzó tengert, azt a szellemei, mely dühöngő őrületében nem ismeri, csak tulajdon akaratát. Ez a szellem, mely most mull ki a rajnai csapatok dübörgő lépte alatt, örökre halott. Az erőszak szellemének megölésére, íme, nem kellett erőszak. Nem kellettek sem mérges gázok, sem halottak milliói, csak egy virágos, ujjongó néptömeg sorfala közi haladó felvonulás. A világ legnagyobb, leghatalmasabb szerződése, a legnagyobb földi hatalmak parancsa, örök időkre készült törvénye, tizenhal évig élt. vagyis - inkább — tizenhal évig haldokolt. Az örökkévalóságnak és változhatatlanságnak készült és ma már: nincs sehol. Szinte nevetségbe fulladt és éppen ez. a vértelen vég. a szerződésnek egyetlen kézlegyintéssel való elsöprése, fölényes és nagyúri lerázása, szünteti meg örök időkre az ilyen parancsolt, kegyetlen, embertelen és változatlannak szánl békeszerződések lehetőségét. A világra a jövőben is nagy változások s ezzel együtt szenvedések várhatnak, de soha többé nem fenyegeti az a veszedelem, hogy háborúkat és viszályokat a versaillesihoz hasonló békekötéssel fejeznek be. Ez a szerződés siralmas és egyúttal nevetséges véget ért, nem lesz tehát a jövőben olyan államférfin — bármily rövidlátó legyen is különben —, aki fenséges tógáját eldobva, versaillesi módra siralmasnak vagy nevetségesnek akarna mutatkozni. Békeszerződések ezután csak a most szülemlőben levő nemzetközi alkotmányosság utján, vagyis a nemzetek egyenrangúsága, az élet törvényeinek, vagyis az igazságnak figyelembevételével jöhetnek létre és maradhatnak fenn. Korunk, , mely a nemzeti alkotmányosság válságának kora, épp e hitleri határozattal a nemzetközi alkotmányosság korának kezdetét látszik jelezni. A rajnai bevonulásért tehát a német nép vezérének méltán lehel bálás sokat szenvedett országa. Mikor Hitler vezér és kancellár az ismeretes francia-orosz szövetségi szerződés miatt a Franciaország keleti határait biztosító locarnói szerződést felbontotta, csak annak az elvnek tett eleget, hogy nem ismerhet el érvényesnek semmiféle szerződést, melyből hiányzik a legfontosabb elem: az aláíró erkölcsi szabadsága, mint a versaillesinél és az aláíró bizalma, mint a locarnóinál. amely után Franciaország a szerződések, paktumok halmozását a szovjet-francia szövetségjellegü szerződéssel tetézte. Szerződés csak az. melyet mind a két fél kényszerítés nélkül és a szándék jóhiszeműségével ir alá. A locarnói szerződés felbontása és a versaillesi s/erzödés megsemmisítése nemcsak a nemzetközi alkotmányosság terén és nemcsak Németország életében jelent uj korszakot. Nekünk, magyaroknak még többel jeleni: azt, hogy a szerződések valóban nem sírboltok, ahonnan nincs többé feltámadás. Körülöttünk még naponta hangzanak el nagy mondások, melyekből a trianoni szerződés örökkévalósága dörög felénk s méhek e szerződésnek még csak revízióját is halálos eretnekségnek. Európa méreganyagának bélyegzik. Az. ilyen szólamoknak, a versaillesi béke összetörése után, örökre befellegzett. A versaillesi szerződés már csak múzeumi emlék. És a trianoni? Miben különbözik egyik a másiktól? A trianoni szerződés erkölcsi gerendái talán erősebbek? Mi talán kevésbbe voltunk kényszerhelyzetben a szerződés aláírásakor, mint a németek.' Minket és a mi nemzetiségeinkéi talán megkérdezték, hogyan akarjuk jövendő életünkéi rendezni? Minket talán nem sértettek meg minden égi és földi jogunk-