Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 9-10. szám - A tizenkilencedik szakasz

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, Ö. SZ. BUDAPEST 1936 A tizenkilencedik szakasz A feltámadás az élei legnagyobb csodája, de egyúttal legerősebb törvénye is. A nemzetek feltámadása csoda és törvény is egyszerre. Ha csak a közelmúltba nézünk, emlékezhetünk Lengyelországra, melyet feldarabolva, három nagy birodalom kereteibe zárva, csak egy dal tartott össze, csak egy dal hirdette feltámadásának eljövendő csodáját: Nincs még veszve Lengyelország. Még emlékezhetünk arra, hogy a nagy zongoraművész: Paderewski, szinte ..összezongorázta" a széttépett Lengyelországot, mint ahogy egy jótékonysági ünnepélyen az árvák téli ruháját összezongorázzák. És Lengyelország valóban feltámadott. Írországot a föld leghatalmasabb birodalma, a Brit Birodalom olvasztotta magába. Az ir nép, az ir nyelv jóformán elveszett s a megmaradt maroknyi népességnek nem volt egyebe, mint szegénysége, hogy föl ne lázadhasson, krumplija, hogy éhen ne vesszen és egy régi dala, a szinte értelmetlen szavakból álló Lullibulero, hogy biztassa a nemzeti feltámadásra. És az Ir Szabad Állam ma a Brit Birodalomnak független és egyenrangú állama. A feltámadás kezdetben csak hit. Szó, melyet, hogy csodától eredettsége s a földi hatalomtól való idegensége világosabb legyen, imában susognak, énekben sóhajtanak. Szó. Ének. Ki venné komolyan? Micsoda következése, hatása lehet? Vájjon igazán? Össze lehet egy szétdarabolt országot énekelni? Amit szinte geológiai ei ők szétszaggattak, azt együgyű igével, merő lehelettel össze lehet forrasztani? Valóban ugy van hát, hogy kezdetben volt az Ige? Milyen könnyű — és komoly embernek mégis milyen nehéz! — kimondani: Hiszek Magyarország feltámadásában! Mégis ez az egyszerű vallomás a kezdete mindennek. Ki figyel a gyermeki bizakodás szavára? Eleinte senki. Aztán fölfigyel egy-két távoli és érdektelen emberbarát, előkelő idegen, elragadtatott publicista, ellenzéki képviselő, nyugalomba vonult államférfiú. A pártfogók előkelőek, nagynevűek, de a cselekvő politikában a nemzeti feltámadás körül hatalmuk nincs. Rothermere helyei kíván Magyarországnak a nap alatt. Lloyd George, a tényleges hatalomtól visszavonulva, derűs nyugalommal vallja be a békeszerződések alapvető tévedéseit, az esztelenül elköveteti országgyilkosságokat. Borah szenátor, az Egyesült Államok nagytekintélyű férfia kijelenti, hogy a trianoni szerződés se nem tisztességes, se nem igazságos, se nem hasznos. Se szeri, se száma a nyilatkozatoknak, melyek mind helyeslik és kívánják a magyar igazság eljövetelét, Magyarország földjének visszaadását. Szerencsétlenségünk és balsorsunk nemes méltósága tiszteltté tesz szerte a világon. Szeretnek bennünket, mint ahogy a száműzött lengyeleket és a vértanú Íreket szerették és pártfogolták. Noha még mindebben túlnyomó a lirai elem és közvetlen következménye csupán erkölcsi pártolás, senki sem nézheti le a hatást, mely meghódította az elfogulatlan közvéleményt. Hiszen a közvélemény a jövendő politika folyamának ágya. A hivatalos nemzetközi politika azonban, mint rendesen, meg volt verve a jelen gőgjével és rövidlátásával. Logikája szerint a jelen állapot az ő győzelme és igazolása. Törekvése és iránya tehát mindig az, hogy a jelen állapot örökössé leendő. Élete nem más, mint a jövővel való birkózása. Tudjuk, hogy a győztesek nemzetközi politikája a békeszerződésekben megrögzített állapotot akarta örökkévalóvá tenni: mindig revizióellenes volt. Külön erkölcstudományt alkotott a „szerződések szentségének" védehnezésére s az uj nemzetközi és szinte államfölötti méltósággal felruházott Népszövetséget is a jelen állapot fenntartásának rideg eszközévé lette. A hivatalos nemzetközi politika legfőbb képviselője Franciaország volt, a háborús nyereségei; főélvezője és osztogatója. A revízióról hallani sem akart, sem ő, sem szövetséges társai: a kisantant és a szovjet. Franciaország: mert igy vélte leigázva tartani Németországot és szövetségesei: mert igy vélték a tetszhalál állapotában tartani Magyarországot. melynek testéből hízott nagyra a kisantant s melynek testén keresztül akart és akar most is Délnek és Nyugatnak törni az orosz imperializmus. — A revízió — mondták — háborús veszedelmet jelent, a békeszerződések változatlansága pedig a békét jelenti. Volt ugyan a békeszerződések változatlanságát őrző Népszövetség alkotmánylevelének egy olyan szakasza, mely lehetővé tette volna ..a békeszerződések tarthatatlanná vált rendelkezéseinek felülvizsgálatát", de tudjuk, hogy ez a szakasz halott volt, soha alkalmazásra nem került. Revizióellenes politikusok szépséghibának hitték ezt a szakaszt a Népszövetség arculatán és igyekeztek minél jobban elkendőzni azt. A revizióellenes politika hatalma mérhetetlen, szinte kozmikus volt. össze sem hasonlítható azzal a lirai kardallal, melyben a revízió minden tragikus erőlködése kimerülni látszott. A revizióellenes politikát eddig hallatlan nagyságú és erejű hadseregek támogatták. E politikáé volt dicsőség, hatalom, tekintély, gazdagság. Csak egy nem volt az övé: az örökkévalóság. A jelenbe kapaszkodva, a jövőt és a fejlődést tagadva, az idő síkos lejtőjén le kellett zuhannia a múltba