Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 9-10. szám - A tizenkilencedik szakasz

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, Ö. SZ. BUDAPEST 1936 A tizenkilencedik szakasz A feltámadás az élei legnagyobb csodája, de egy­úttal legerősebb törvénye is. A nemzetek feltámadása csoda és törvény is egyszerre. Ha csak a közelmúltba nézünk, emlékezhetünk Lengyelországra, melyet feldarabolva, három nagy bi­rodalom kereteibe zárva, csak egy dal tartott össze, csak egy dal hirdette feltámadásának eljövendő csodáját: Nincs még veszve Lengyelország. Még emlékezhe­tünk arra, hogy a nagy zongoraművész: Paderewski, szinte ..összezongorázta" a széttépett Lengyelországot, mint ahogy egy jótékonysági ünnepélyen az árvák téli ruháját összezongorázzák. És Lengyelország valóban feltámadott. Írországot a föld leghatalmasabb birodalma, a Brit Birodalom olvasztotta magába. Az ir nép, az ir nyelv jóformán elveszett s a megmaradt maroknyi népességnek nem volt egyebe, mint szegénysége, hogy föl ne lázadhasson, krumplija, hogy éhen ne vesszen és egy régi dala, a szinte értelmetlen szavakból álló Lullibulero, hogy biztassa a nemzeti feltámadásra. És az Ir Szabad Állam ma a Brit Birodalomnak független és egyenrangú állama. A feltámadás kezdetben csak hit. Szó, melyet, hogy csodától eredettsége s a földi hatalomtól való idegensége világosabb legyen, imában susognak, ének­ben sóhajtanak. Szó. Ének. Ki venné komolyan? Micsoda követ­kezése, hatása lehet? Vájjon igazán? Össze lehet egy szétdarabolt országot énekelni? Amit szinte geológiai ei ők szétszaggattak, azt együgyű igével, merő lehelet­tel össze lehet forrasztani? Valóban ugy van hát, hogy kezdetben volt az Ige? Milyen könnyű — és komoly embernek mégis milyen nehéz! — kimondani: Hiszek Magyarország feltámadásában! Mégis ez az egyszerű vallomás a kezdete min­dennek. Ki figyel a gyermeki bizakodás szavára? Eleinte senki. Aztán fölfigyel egy-két távoli és érdektelen emberbarát, előkelő idegen, elragadtatott publicista, ellenzéki képviselő, nyugalomba vonult államférfiú. A pártfogók előkelőek, nagynevűek, de a cselekvő politikában a nemzeti feltámadás körül hatalmuk nincs. Rothermere helyei kíván Magyarországnak a nap alatt. Lloyd George, a tényleges hatalomtól vissza­vonulva, derűs nyugalommal vallja be a békeszerződé­sek alapvető tévedéseit, az esztelenül elköveteti országgyilkosságokat. Borah szenátor, az Egyesült Államok nagytekin­télyű férfia kijelenti, hogy a trianoni szerződés se nem tisztességes, se nem igazságos, se nem hasznos. Se szeri, se száma a nyilatkozatoknak, melyek mind helyeslik és kívánják a magyar igazság eljövete­lét, Magyarország földjének visszaadását. Szerencsét­lenségünk és balsorsunk nemes méltósága tiszteltté tesz szerte a világon. Szeretnek bennünket, mint ahogy a száműzött lengyeleket és a vértanú Íreket szerették és pártfogolták. Noha még mindebben túlnyomó a lirai elem és közvetlen következménye csupán erkölcsi pártolás, senki sem nézheti le a hatást, mely meghódította az elfogulatlan közvéleményt. Hiszen a közvélemény a jövendő politika folyamának ágya. A hivatalos nemzetközi politika azonban, mint rendesen, meg volt verve a jelen gőgjével és rövid­látásával. Logikája szerint a jelen állapot az ő győ­zelme és igazolása. Törekvése és iránya tehát mindig az, hogy a jelen állapot örökössé leendő. Élete nem más, mint a jövővel való birkózása. Tudjuk, hogy a győztesek nemzetközi politikája a békeszerződésekben megrögzített állapotot akarta örökkévalóvá tenni: mindig revizióellenes volt. Külön erkölcstudományt alkotott a „szerződések szentségé­nek" védehnezésére s az uj nemzetközi és szinte állam­fölötti méltósággal felruházott Népszövetséget is a jelen állapot fenntartásának rideg eszközévé lette. A hivatalos nemzetközi politika legfőbb kép­viselője Franciaország volt, a háborús nyereségei; főélvezője és osztogatója. A revízióról hallani sem akart, sem ő, sem szövet­séges társai: a kisantant és a szovjet. Franciaország: mert igy vélte leigázva tartani Németországot és szö­vetségesei: mert igy vélték a tetszhalál állapotában tartani Magyarországot. melynek testéből hízott nagyra a kisantant s melynek testén keresztül akart és akar most is Délnek és Nyugatnak törni az orosz imperializmus. — A revízió — mondták — háborús veszedelmet jelent, a békeszerződések változatlansága pedig a békét jelenti. Volt ugyan a békeszerződések változatlanságát őrző Népszövetség alkotmánylevelének egy olyan szakasza, mely lehetővé tette volna ..a békeszerződések tarthatatlanná vált rendelkezéseinek felülvizsgálatát", de tudjuk, hogy ez a szakasz halott volt, soha alkal­mazásra nem került. Revizióellenes politikusok szépséghibának hitték ezt a szakaszt a Népszövetség arculatán és igyekeztek minél jobban elkendőzni azt. A revizióellenes politika hatalma mérhetetlen, szinte kozmikus volt. össze sem hasonlítható azzal a lirai kardallal, melyben a revízió minden tragikus erőlködése kimerülni látszott. A revizióellenes politikát eddig hallatlan nagyságú és erejű hadseregek támogatták. E politikáé volt dicső­ség, hatalom, tekintély, gazdagság. Csak egy nem volt az övé: az örökkévalóság. A jelenbe kapaszkodva, a jövőt és a fejlődést tagadva, az idő síkos lejtőjén le kellett zuhannia a múltba

Next

/
Oldalképek
Tartalom