Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 6-7. szám - Abesszinia

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1935 június—július ABESSZÍNIA Abessz.íniának neve egy idő óta mindsürübiben szerepel a diplomáciai harcban, amely a párizskörnyéki békeszerződések aláírása óta szakadatlanul tart. Hosszú évtizedeken ál ez az afrikai állam egyik fontos pontja volt az európai gyarmatpolitikának s a/ ottani versengés, amely elsősorban Anglia, Franciaország és Olaszország között folyt, nem voM nagyobb hálással Európa nemzetközi poli tikájára. Hogy ,mosi a/ európai nemzetközi politikának a k-jzopponi | ib i kei ült s hogy Olaszország jogos n\:,i ss érdekei védelmét fegyveres erők felvonultatásával követeli, ennek gyökere — első haliásna bárxniilyen meglepően hangzik is — szintén a párizskörnyéki békeszerződésekben van. Olaszország több mini félszázad óta külpolitikája egyik f-.íidjának tekintette ennek a gazda igi Ikren nagy jevőjü, civilizációjában századokkal elmaradl barbár ország kulturális és gazdasági értékének növelését olasz munka, olasz töke és olasz telepesek segítségével. Abesszínia északi és alkeleti részén, a Vörös-tenger és a/. Adeni-öböl mentén tenil el a már korábban miegszerzetl Erythrea és délkeletre tőle az Olasz-Szomáliföld nevű olasz gyarmat, amelyektől kiindulva akarta Olaszország Abesszínia belseje leié kiterjeszteni gazdasági fennhatóságát. Olaszország megkísérelte ezt többször és többféle módon. Fegyverrel 1896-ban Aduánál, majd különböző szerződések utján, amelyeket részint az abesszíniai kérdésben érdekelt Angliával és Franciaországgá] kötött, amelynek gyarmatai határosak az olasz gyarmatokkal, másrészt magával Abessziniával, legutóbb 1928-ban. Azonban sem a fegyveres kísérletnek, sem a szerződéseknek nem lett meg az az eredménye, hogy Olaszország jelentős előhaladást ért volna el a legendás országban, amely a Krisztus előtti negyedik százaidtól kezdve élte a maga független életét. Abesszínia állami élete nem válhatott soha egységessé, az uralkodó sohasem tudta egységbe fogni a sivatagok, hegységek és őserdők nomád törzseit. Ebben az országban — amelyet egészen különösképen éppen Franciaország támogatásával a Népszövetségbe is felvetlek —, ebben a civilizációtól távolmaradt országban, mint tudjuk, ma is jóformán zavartalanul folyik a rabszolgakereskedés — holott ennek eltörlése volt a Népszövetségbe való felvételének világosan kikötött feltétele —, a civilizáció egyéb vívmányai pedig ugyancsak nem hatoltak be nagy mértékben Ethóopia vad törzsei közé. Elég, ha megemlítjük, hogy vasútvonala, amely a francia tengerparti Dzsibuti kikötőből az ország fővárosáig fut mint egy ellenvonat, mintegy hétszáz km., táviróvonala pedig a több mint egymillió négyzetkilométeres ősi országnak mintegy négyezer kilométer lehel mindössze, a postai leveleket pedig az ország legnagyobb részében ma is küldöncök hordják szét, botjuk tetejére tűzve a kézbesítendő levelei, helységről-helységre szaladva napokon át. Ilyen állapotok között él Afrikának ez az egyetlen valóban független országa mintegy tizmúllió főre rugó lakosságával, elzárva a tengertől, melynek partját az egész vonalra a francia, angol és olasz gyarmatok foglalják el. Abesszínia gyarmatosítására a legkomolyabb kísérlet már 190G-ban történt, amikor Anglia, Franciarország és Olaszország Abessziinia függetlenségének elismerése mellett három érdekszférára osztották a négus birodalmát és megállapodtak, hogy esetleges belső zavarok esetén közösen fognak előrenyomulni. Angliának legfőbb szempontja mindig csak az. volt, hogy semmiféle megegyezés ne akadályozhassa meg a Nilus vizének Egyiptom és Szudán részére való felhasználását. A megegyezés után Franciaország sietve megépti tette az ország fővárosáig futó vasutvonalat, Olaszország és Anglia azonban — bár később külön megegyezést is kötöttek —, különböző akadályok folytán nem tudták kihasználni szerződésben biztosított jogaikat. Ebben a régi szerződésben gyökerező jogainak kibővítését kivárnia ezután Olaszország a világháborúba való belépése uián megvalósítani. Olaszország 1915-ben Londonban megegyezési kötőit volt szövetségeseivel, amikor azt az igéretel kapta, hogy a békeszerződések során biztosítják számára a/ Abesszínia lelett való fennhatóságot. Mimi tudjuk, a békeszerződések alkotói 1919-IK'U egyszerűen nem teljesítették Olaszországnak Abessziniára vonatkozóan tett Ígéretükéi Ez volt a főoka annak, hogy Olaszország, miként a legyőzött államok, a békeszerződésekkel az első pillanattól kezdve elégedetlen volt. Sem Abessziniát illető reményei nem teljesedlek, sem más gyarmati mandátumot írem kapott, elsősorban a franciák ellenállása miatt. Ugyanennek az olaszellenes francia gyarmati politikának volt egyik saikkhuzása az olasz-angol megegyezésekkel széniben Abeszszinia bevonása a Népszövetségbe, hogy igy az olasz törekvéseket még nehezebbé tegye. Ehhez járult még, hogy Abesszínia a következő évek folyamán részint amerikai, részint japán vállalkozóknak adott kedvezményekkel akarta utjáf vágni az olasz; gazdasági terjeszkedésnek Az olasz külpolitika közben teljesen békés eszközökkel akarta megvalósítani célját. Ezért 1928-ban barátsági és döntőbírósági szerződést kötött Abessziniával, Azt remélte, hogy ez uj korszakot fog jelenteni a két ország viszonyában és mindkét országra nézve nagy előnyt jelent a békés együttműködés. Abessziniának Japánnal való ujabb megegyezései fokról-fokra biztosították és az olaszabesszin határincidensek egyre világosabbá telték, hogy az Abessziniával való békés együttműködésre kevés a remény. A fasiszta külpolitika most már nem akarta ölhetett kézzel nézni azoka.t a fejleményeket, amelyek az olasz aspirációknak Japán segítségével rövidesen gátat vetettek volna. Mussolini röviddel ezelőtt maga vette át a gyarmatügyi minisztériumot, a volt gyarmatügyi minisztert, Bono-t pedig a keletafrikai olasz gyarmatok főbiztosává nevezte ki, ezzel is jelezni akarván, hogy Olaszország gyarmati politikája az eddigi úttól eltérő irányban fog haladni. Az olasz, gyarmatokba küldött .nagyszámú haderő pedig kétségtelenül mutatja, hogy Olaszország, Ina békésen nem élééit, a fegyverek erejéhez folyamodik. Olaszország erejének egy részéi Afrikában használja fel, diplomáciai és katonai téren egyaránt. Ennek természetesen megvan a hutása az. európai politikára is, bár Olaszország éppen mostani nagy hadgyakorlataival igyekszik dokumentálni azt, hogy az európai ügyekben való részvételét afrikai konfliktusa nem fogja csökkenteni. Európa diplomáciád mezején egyébként is jelentős változások álllak be az angol-német tengeri egyezmény megkötése óla.. Eden angol miniszter párizsi és római látogatása sem tudta eloszlatni azt az eltávolodást, amely az uj angol kormány és Franciaország közölt minden hivatalos nyilatkozat ellenére beállolt. Részint a januári olasz-francia megegyezés következtében, de sokkal inkább Angliának ujabb külpolitikai módszerével szemben táplált francia bizalmatlanság hatása alatt Franciaország az abesszin viszályban Olaszország oldalára állt és a fenntartásnélküli semlegességet tette politikája alaptételévé az. afrikai konfliktusban. Franciaország tehát, amely mindig legnagyobb versenytársa volt Abesz-