Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Európa és Ázsia

lO MAGYAR KÜLPOLITIKA 1035 május ben, nem is a fegyverek erejében volt és van. Az európai szellem, ha csak a föld felé szegezte tekintetét, ha csak a nyers erőben bizakodott, mindig béna volt, mint a madár, melynek megnyesték szárnyait. Az európai szellem ereje eszményiségében volt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy minden európai hazája némiképpen - az Égben van s az európaiak az Ég fiai. Földi síkon, csupán földi síkon, nem maradhatnak meg sokáig. Az ázsiai, ha eltanulta az európai ember hadi, kereskedelmi, állami technikáját, tudományának anyagi részét, maradhat materialista és rettentő, végzetes ellenfele az európainak, aki maga is az. A materialista európainak, miután az ázsiai lemásolta fegyvártárait, gépeit, állami szervezetét, semmiféle fölénye nem marad. Népe számra nézve kevesebb és elkényezteteltebb, mint az ázsiai. Egyetlen menekvése a jövőben, épp ugy, mint a múltban, erkölcsi fölénye, szellemiséggel átitatottsága, magyarán mondva: hite, melyhez gőgjében, elbizakodottságában, elkeseredettségében, rövidlátásában hovatovább maga is hűtlenné válik. Európa erőtlenségére nem kell különb bizonyság, mint közös akarata jelképének, a Népszövetségnek erőtlensége. Nem véletlen és nem csupán külső formaság, hogy a nemzeti erő teljességétől duzzadó Japán a Népszövetség elitélő határozatára! nem a jogtalanul megszállott Mandzsúriát, hanem a Népszövetséget, az európai politika legfelsőbb erkölcsi fórumát hagyta ott. Ez a Népszövetség erőtlen, nem azért, mert fegyveres erő, hanem azért, mert erkölcsi erő híjával van. Ez a magasabb parancsoló erkölcsiség, az eszmei tartalom, hiányzik az európai politikából, következésképp hiányzik leghatásosabbnak vélt intézményéből is. Igen hatályos, sőt rendkívüli hatalom képzelhető el fegyver és katonaság teljes híjával, az állami és államközi hatalom síkja fölött, mint amilyen a pápaság. De a Népszövetségnek ilyen ereje nincs. A Népszövetség hatalomnélkülisége példázza Európa hatalmi veszteségét. Európa hatalma az öt világrészen a múltban nem fegyverekből és nem technikai fölényéből ered. Már akkor győzehneskedett Kelet erején, mikor fegyvereik egyenlők voltak: a spanyolok győzehneskedtek a mórokon, az egyesült Európa az egyesült ozmánságon. A régi holland és angol gyarmatosok a hódítási vágyon kívül valami mást is vittek magukkal: magasabb erkölcsi rendet, a keresztény kultúrát. Amerika északi része a puritánok kemény akaratát, déli része a katholikus hit tüzét kapta Európától. India, a kereskedők mellett, látta Xavéri szent Ferencet. Ez a hit, ennek az erkölcse volt az európai felsőbbség alapja. Ma már — jószemü államférfiak megállapítása szerint — az ébredő Ázsia kiábrándult az európai fölény káprázatából. Ázsia vezető állama, Japán, lelkében visszatért ősi ideáljaihoz. Az európai szellem és a politikai és gazdasági hatalom egybefonódottságát megszűntnek látja. Európa a Keleten —• szemmel láthatóbban, mint idehaza — bukófélben van. A Kelet érzi, hogy nem kell megtagadnia régi lényét és nem kell lemondania a vezető szerepről. A régi hit alapja tört volna meg? A régi erkölcs bizonyult volna dőre káprázatnak? Nem. Az európaiak nagy része lett hűtlen hozzá. A régi, egyetemes elvek, a legmagasabbak, melyek ember előtt valaha tündököltek, a legtöbb európai előtt merő szavak csupán. Európa ezért nem tud vezetője lenni a világnak, ízért maradt hatalom nélkül, ezért nem tudja megvédeni azt, amit igazságosnak lát. Elmúlt századok ereje hiányzik karjából. Égbekiáltó igaztalanságot nem tud megtorolni, ünnepélyes szerződései irott malasztok. Ázsia jobban tudja ezt, mint ő maga. Japán nyugodtan tolta ki határát a mandzsu föld birtokbavevésével Mongoliáig és Európára való tekintet nélkül kezdődik az. a világforditó folyamat, mely az ébredő Kina hatalmas erőforrásait Japán szervező és kezdeményező erejével egyesíti. A Pax Romána csillaga hanyatlóban van és a Pnx .laponica csillaga emelkedik. Vájjon csakugyan lehanvatlik-e a legfényesebb csillag, mely valaha az emberiség egén világított? Vájjon Európa fölibe kerekedhetik-e még egyszer Ázsiának? Mivel győzheti le Ázsiát? Tankokkal? Hadihajókkal? Repülőgépekkel? Vagy milliók kiontott vérével? Mindez, ma már, nem jelent fölényt Ázsiával szemben, mely bármi fegyverrel hasonló fegyvert szegez szembe, kiontani való vére pedig hasonlíthatatlanul több, mint Európáé. Es vájjon érdemes-e vivni olyan csatát, melyben csak fegyverek mérkőznek, nyers erők feszülnek egymásnak? Nem mindegy-e akkor, hogy fehér, vagy sárga színű bőr uralkodik a földön? Európa hatalmának apálya nem fegyverei elégtelenségének következménye. Fegyvere, talán több is van a kelleténél. A legnagyobb és legmélyebb politikai költeményben, Milton Visszanyert Paradicsomában Isten Fia teljesen fegyver nélkül, szavának rettentő erejével űzi el a sátánt és légióit. Európának, iha élni akar, újra a szó, az ige „rettentő" erejéhez kell folyamodnia. Ez az ige nemcsak csodálatos erőt, hanem az európai kultúra titkát is magában rejti, mely nem más, mint az örök ifjúság. Az európai kultúra nem vénhedett el soha. Időrőlidőre megújhodott, mert a legmagasabb hit eleven vizét itta. Az európai kultúra volt olyan elöregedett, mint napjainkban, a technika és gazdaság gépiességében, mikor minden merev rendszerbe törekszik, minden gép és mindenki! részecske akar lenni egy gép szerkezetében. Az európai, aki gyermekesnek véli régi hitét, nem látja annak a rendszernek együgyű ségét. melyhez — eszniéjefogy tán — nyájmódra menekül. Milyen eszme újíthatja meg az elöregedő európai kultúrát? Milyen eszme emelheti fel az öntudatot, erőt, becsületet a régi magasságba? A faji eszme büszkesége? Ezen az ázsiai csak mosolyog és a faji eszme büszkeségével szembe szegzi saját büszkeségét, saját öntudatát. A javak elosztásának egyenlősége? Ez az alacsony gondolat nem lehet erő oly népekkel szemben, melyek megszokták a kommunista szinvonalat érintő nélkülözést, szigort és lemondást. A háború utáni Európa kimerült c két meddő és alacsony eszmében, melynek nincs összekötő, sugárzó, sugalló ereje s mely nem rejti magában sem a megváltást, sem a megújulást és nagyon is földi ahhoz, hogy Európának titokzatos erőt adjon s mely inkább valami vad és elszigetelt, alacsony néptől átvettnek, mint európai kultúrából sarjadzottnak látszik. Nem meg-