Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Szövetségek vagy egyetemes béke

1935 május MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 más országok fegyverkezés-növelésére, ami Németországnak nemcsak erkölcsi, hanem jogi alapot is adott a felfegyverkezésre. Hangoztatta Németország álláspontját a bonyodalmakkal fenyegető úgynevezett kölcsönös segélynyújtó paktumokkal szemben. Különösen kiemelte ilyen kölcsönös segélynyújtó szerződés lehetetlenségét Oroszországgal, amelytől áthidalhatatlan világnézeti különbség választja el országát. Bejelentette ellenben ismételten, hogy hajlandó szomszédaival megnemtámadási szerződéseket kötni. Egyúttal most adta tudtul a nyilvánosság elölt először, hogy mielőtt Németország a be nem avatkozás! egyezményhez hozzájárulna, pontosan tisztázni kell a „be nem avatkozás" diplomáciai fogalmát. Ezek a nvilatkozatok együttvéve ujabb megerősítéséi jelentik annak a többször megismételi kijelentésnek, hogy most már a Saar-vidék viszacsatolása óta Németország semmi területi igényt nem támaszt s ezt a meg nem támadási egyezmények elfogadásával ünne pélyes formában is hajlandó dokumentálni. Ami pedig a párizskörnyéki szerződéseknek az idő által parancsolt megváltoztatását illeti, arra nézve Németország álláspontja ugyanaz, mint Magyarországé, vagyis a népek békés együttműködésének feltételéül tekinti a szerződések tarthatatlan intézkedéseinek intézményesen biztosított szabályozását. A legnehezebben várt kérdésre. Németországnak a Népszövetséghez való viszonyára nézve is válasz! adott a kancellár. Nórmelország hajlandó visszatérni a Népszövetségbe, mint teljesen egyenjogú fél, ba a népszövetségi egyességokmánvt szétválasztják a párizskörnyéki békeszerződésektől amelyekkel eddig nemcsak össze voltak kötve, hanem az eddigi hatalmi viszonvok következtében ezeknek a szerződéseknek az őrei voltak. Németországnak ez a követelése kiinduló pontja lehet a Népszövetség olyan reformjának, aminőt már Mussolini is hosszú idő óta kiván azért, hogy a Népszövetség betölthesse azt a hivatását, amelyet ideális szándékokkal eltelt indítványozója neki szánt A német kancellárnak mindenre kiterjedő nyilat kozata az európai helyzet lisztázására igen alkalmasnak tekinthető. Németország hajlandó a béke alap vető kérdéseiről tárgyalni, hajlandó a legnagyobb problémának, a fegyverkezés korlátozásának megvalósításában aktiv részt venni és a Népszövetségbe is visszatérni. Németország nyilatkozott: most újra Franciaor szagon \an a sor. Ma kellő módon megértik a pillanat parancsát, akkor mint varázsütésre egyszerre megváltozhafik az a levegő, amelyei mostanáig a hibák és félreértések állandó mérge megrontott. Franciaország és Németország közvetlen tárgyalása lenne a legbiztatóbb kezdete a most következő periódusnak Ha ez megtörténik a bizalom jegyében, akkor gyors egymásutánban megérhetnének a francia-olasz, francia-angol megegyezések gyümölcsei, amelyek között van a készülő római konferencia eredménye is Franciaországol az idő, saját érdeke és Európa jövője egyaránt inti ennek a lépésnek megtételére. S hogy ezt a kötelezettségei a francia nép is érzi, unnak prófétai szóval adott kifejezési a francia akadémia kiváló tagja, Louis Bertrand, mondván a kövei kezőket: nekünk, franciáknak es ik egy nagy feladatunk van: befejezni az értelmetlen és századok óta tarló párviadalt a németekkel, mert ez csak teljes pusztulására vezethet hazánknak és mindannak tökéletes elvesztésére, ami a nyugati civilizációból még megmaradt. SZÖVETSÉGEK VAGY EGYETEMES BÉKE A sok nemzetközi tanácskozás részletei között és a most már jóformán meg sem számlálható egyezmények, szerződések hinárszerü hálózatában, amely egész Európát elborítja, — szinte elhomályosodik szemünk előtt a/ egyetlen cél: Európa békéjének megteremtése. A sok beszéd, ameh elhangzik, mind a békt őszinte akaratát hangoztatja, a paktumok és szerződések mind az egyes országok védelmének biztosításáról szólnak. Senki nem akar támadást, senki nem akar háborút és mégis a sok megnyugtatás ellenére bizalmatlanság és nyugtalanság van a lelkekben. Az Európa tragédiáját felidéző világháború ulán. a mérhetetlen veszteségek elszenvedése után, általános volt a remény, hogy kárpótlásul meg fog születni az uj Európa. S most. tizenhat gyötrelmes esztendő elteltével még a körvonalai! sem látjuk annak az uj Európának, almely számunkra a nyomorúságból való megváltást jelentené. A Népszövetség uj világa, amely alapokmányának bevezető szavai szerint a nemzetközi béke és biztonság megvalósítását s háború elkerüléséi, nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi és a népek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát ígérte, — a mult tapasztalatai alapján hosszú időkre utópiává lett. A nagy, világot átfogó tervezetek politikai és gazdasági téren egvaránt meghiúsultak, a/, erőszakra és a legyőzött népek alárendeltségben tartására irányuló kényszerbékék rendelkezéseihez való makacs ragaszkodás miatt a locarnoi szerződések szelleme nem tu dotl általánossá lenni. Mussolininak Európa egyetemes érdekét szolgáló négvhatalmi egyezménye nem tudott valósággá válni. A jószándék felett úrrá lett a bizalmatlanság, a békés együttműködés helyett a fegyvereken nyugvó hatalom szava érvényesül. A békét pedig, csak ugy mini a múltban, fegyverekkel és kölcsönös segítségei nyújtó, katonai jellegű szerződésekkel akarják fenntartani. A természetes fejlődést ez a rendszer sem tudja ugyan megakadályozni, a meg próbáitatások idejét azonban meghosszabbítja és a/ igazi béke eljöveteléi késlelteti. Azoknak a harci azonban, akik még mindig a jeleidegi helyzet fenntartását kívánják, nem lehel eredményes, sem fegyverek, sem katonai szövetségek nem állithalják meg a/t a folyamatot, amely végül is meghozza Európa egyensúlyát s ezzel együtt az igazi békét. SCHMOLL PASTA Schmoll és Kallós Budapest, V., Véső-utca 7. sz.