Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1935 / 2. szám - Európa egysége
1935 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 A magyar-olasz kulturális egyezmény Hivatalosan pár napja kötötték meg a magyar-olasz kulturális egyezményt, holott a magyar-olasz kulturális kapcsolat oly régi, mint a 711agyar lélek nemes európai ötvözete. A magyarság Európába ágyazottsága olasz rétegen keresztül ér el a klasszikus latin és görög hagyományokig és az Olaszországhoz való forrót tsága régibb és teljesei)!), mint a németséggel való kapcsolata. A német római császársággal való összeköttetésbe a török veszedelem kényszeríted bennünket, de a német és osztrák kötelék ideje elölt az olasz művelődés aranyló korszaka élt. melyet mai napság — már majdnem hajlandók voltunk elfeledni és melynek értéke, emlékéve] együtt, kezdeti elhomályosodni. Mondjuk meg őszintén: az olasz baráti szerződés, mely európai társtal'anságunkból kivett bennünket, nem idézte öntudatunkba az egykor oly ragyogó, termékenyítő, életet adó kapcsolat méltó párhuzamát. Elfelejtettük a régi Itáliát s nem ismertük a mait. Csak azt az Itáliát ismertük, mely az idegenforgalom garasaiból, régi emlékei mutogatásának színjátékából élt, mely, ha nagyhatalom volt is. nem mutatta azt a népi erőt, azt a levertségben is monumentális hatalmat, mint például Németország. Mi a fegyelemmel vastömesgé fagyasztott Németország keménységét bámultuk és azon sajnálkoztunk, hogy a gazdag és szövetségeseivel szemben oly bőkezű Franciaország miért nem látja bennünk is a zsoldost, aki keménv és megnem törő hűséggel szolgálná fizető gazdáját. Kissé csalódtunk, mikor nem zsold< szolgaságot kínáltak nekünk, hanem egy, múltjában és feltámadásában egyaránt nagy nemzet baráti kezét nyújtotta felénk. Nem vettük észre, hogy ugvanaz a kéz ez, melv István királyunknak a koronát, nekünk a latin betűt, a nvugati kereszténységet, az Anjoukat. Cesarini Juliánt, Kapisztrán Jánost a Mátyás-i udvar ragyogását adta. Nem vettük ész re. hogy az osztrák uralom szétpattanásával, ennek a testvéri szövetségnek ú jra és. szinte, magá tói kell újjáélednie, Nemzetközi összekötletésekiől. a nemzetközi erkölcs sajátságos változása folytán, ma elsősorban hatalmi és pénzügyi támogatást várnak. A szövetség- áru lett; melynek piaca és árfolyama van. Soha vissza nem fizetendő kölcsönökért álla mok hajlandók magukat zsoldba adni. Hajlandók a természetes fejlődés, kiegyenlítődés útjait és életereit elvágni. Hajlandók Európa háborús rémeinek álorcájában járni. De ha már a soha vissza nem fizetendő kölcsönről le kell mondani és le kell mondani arról az irigyelt államférfiúi sikerről, a nemzetközi jognak arról a sajátságos diadaláról, melv nem egy embert, hanem egy egész államot dob rabszolgaságba. — akkor a nemzeiközi kapcsolatokért legalább jó piacot kívánunk cserébe. A barátság zsírban, búzában, borban is eladható. Ezzel szemben az olasz baráti szerződés háttere nem zsoldos bérbeadás, hanem az a baráti érzés, mélynek erejét és forróságát Magyarország máris érezhette. Ez a barátság többéi és mást kínál', mint — esetleg — kellel len és erői lel ej ( kereskedelmi szerződéseket. Az olasz-magyar barátsági szerződés kiegészítő része a most kötött kulturális egyezmény, mely nélkül semmiféle kereskedelmi és politikai szerződés nem lehet teljes. Az olasz-magyar kulturális egyezmény olyan javak kicserélését célozza, melyek mélyre ágyazzák és törhetetlenné teszik a két nemzet barátságát. Nem kereskedőket, nem katonákat, nem fegyverszállítókat, hanem legdrágább kincsünket, tudósainkat és fiatalságunkat mozgósítja. A szellemi együttműködés illeme szerint küldünk egymáshoz követeket, szellemi kezeseket: az olasz tudósok eljönnek hozzánk, a magyarok elmennek Itáliába. A magyar diákok elmennek Olaszországba, az olaszok eljönnek hozzánk. Akár itt, akár olt lesznek, nem lesznek idegenben. A függetlenségre és teljességre törekvő Magyarország nagyságában és küzdelmében mindig Olaszország népében látta és érezte a test vérnépet. A száműzetésben lévő Kossuth mellett az angol nép rokonszenve állt és Olaszország adott neki második hazát. Mazzini és Garibaldi ekkor a magyar nép reménysége volt. Most is az angol nép rokonszenve domborítja ki követeléseink igazságát és Olaszország hallatja mellettünk szavát és Olaszország ad legnagyobb kincsünknek, tanult fiatalságunknak második hazát. Az olasz-magvar kulturális szerződésnek eléggé ki nem emelhető érdeme az is. hogv nem anvagi. nem védő és nem támadó célzatú. Olv szerződés, melv mutatja, hogy semmiféle kapcsolat nem telr jes két nemzet között, amíg szoros szellemi kapcsolat nem áll fenn közöttük. A fegyveres és szövetséges szerződések lehetnek szükségesek, de mindig van bennük valami barbár és szolgai vonás, valami emlékeztetés az embervásárra, bár kevesebb nviltsággal és őszinteséggel, mint mikor a pfalzi választó fejedelem fejenkini ötven tallérért eladta katonáit. Nem hiányzik a kannibálizmusnak bizonyos eleme a kereskedelmi szerződésekből sem. Hogyan? Hát ennyit ér a sokai magasztalt nemzeiközi együttműködés? Az ember csak hús? Csak vér? Minek akkor nemzetközi együttműködés — például — olv népnek, melynek föld je bőven lei em és határai be\ehetetlenek ? Kell-e va j ion ilyen népnek írás ? A tudomány elmerülése ? Hit mélysége ? Művészet ragyogása? A római Gergely vaijon mii küldött az angoloknak? Fegyvert? Nem. Pénzt? Éppenséggel nem. Vagv bort. búzát, vágó állatot? Nem. A legtöbbet küldte: tanítókat küldöd nekik. \z olasz-magyar kulturális egyezmény talán nem kelt pedig kelthetne — irigységet szomszédainkban, meri ez a szerződés minden kötés közt a legerősebb. Az anyagi érdekek változhatnak. Nemzetköz) cHizzoffás, több haszonra való kilátás elcsábíthatná a leghűségesebb zsoldos nemzetet épp úgy. mini bérbevevőjét is. Az olasz-magyar kulturális szerződés ereje, ellenlétben minden politikai és kereskedelmi szerződével, nem megkötése napján legnagyobb. Ennek a szerződésnek ereje napról-napra nőitön-nő. A szerződés, betűi szerint: tíz év előtt fel nem mondható. De mire ez a tíz év letelik, a szerződés örökös lesz. mind a két nép szivébe írva és parancsolóan idézi Magvarország és Olaszország dicsőségéi, szellemi és hátalmi teljességét a múltban és jelenti Magvarország és Olaszország szoros kapcsolatát és cgvüdhaladását azon az úton. melv teljességük felé vezel a jövőben.