Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 12. szám - Mit nem lát meg a világ Abessziniából?

MAGYAR KÜLPOLITIKA Szelasszié tudta, hogy uralma csak addig tart, amíg a tömeg tömeg marad, senkise válik ki onnan se szellemileg, se anyagilag. Amikor ilyen tendenciákat észlelt, botjával, mint a jó pásztor, nyája közé vágott. Rendeletein hiánytalanul végigvonul ez a szellem. Legtipikusabban az abesszíniai „csendrendeleten'*, amely kimondja, hogy a császár egy alattvalója sem teheti este nyolc óra után lábát ki az utcára. Ezzel a rendelkezéssel számos problémát oldott meg egy csapásra a császár. Az éjjeli közbiztonsági kérdést, amely az utóbbi időben kezdett már fölöttébb égető lenni, elintézte; megszüntette azokat az éjjeli összejöveteleket, melyeknek vége a császár élete elleni komplott szokott lenni. A császár nyugodtan aludhatott palotájában, mert lábainál népe, az alázatos tömeg, látszólagos békességben pihent. Hogy azután a háború milyen befolyással lesz erre az erőszakolt állapotban, megtartott népre, akkor, amikor a tömeg elveszítette eddigi tömegrendeltetését és egész más lényegü tömeggé alakult át, arról egyelőre csak elmélkedni lehet. A maga megdöbbentő szimbólumával eszembe jut egy találkozás egy fiatal és nagyszerű abesszinnel, akivel éppen ez a csendrendelet hozott össze. Egyszer éjszaka hazafelé való utániban makulátlan fehér tógába burkolódzott árny tűnik föl előttem. Öszszecsapja bokáját, meghajol és hibátlan franciasággal suttogja fülembe, miközben a nem messze levő rendőrökre mutat, hogy vállaljam magamra azt, hogy ő az én szolgám, adjak kezébe valamit, hogy utánam vihesse. így a rendőrök, mint egy európai szolgáját, nem fogják molesztálni, nem zárják be. így is történt. Elmentünk a rendőrök előtt. Elől én, az európai, hátul a „szolgám". Cselünk sikerült. Amikor túlértünk már a veszélyes zónán, a fiatalember megköszönte szívességemet és elmondotta, hogy nemrég jött vissza Franciaországból, ahol a saint-cyri katonaiskolát végezte el. Akkor még tömeg volt ő is. Nagy fájdalommal és megdöbbenéssel olvastam a nevét, amikor a Takazze melletti ütközetnél az olaszok lelőtték. Élete csak kérészélet volt, az az igazi élet, amely tömegrendeltetését fölváltotta. Egyet-kettőt villant a napon, hogy meghaljon annak a császárnak a szolgálatában, aki életet csak azért engedett neki, hogy azt számára áldozza fel. Komor és rettentő jelentősége van ennek a képnek az abesszin élet megértésénél. Sötét és fájdalmas, mint Abesszínia magaslatainak híg levegőjében a dolgoknak a forró, fojtó, sötét masszába való beolvasztottsága. Van-e abesszin nemzet? Nincs, mert nincs nemzeti célja, mert nem él nemzeti életet. Még azt is .vitatni lehetne, hogy van-e homogén1 abesszin nép. Mivel nincs abesszin nemzet, nem is lehet nemzeti öntudat. Tehát hiu és buta fikció az, amire a császár hivatkozik. Ha a gondolat tudatos magasságokig érhet ebben a tömegben, az csak kaszt-öntudat, vagy az | elnyomó öntudata lehet. Az abesszin országlás sosem viselte magán a nemzeti élet bélyegét. Egymásfölé helyezett diktatúrák alkották az állami élet meg nem változtatható struktúráját. A magasabb helyen álló kasztok diktatúrája volt ez az alacsonyabb fajtájú kasztok felett. És e parancsuralmak geometriai szépségű épületén legfelül a császár! De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a császáron tovább nem nyúlna ez az épület. Él egy kaszt Abeszsziniában, amely a maga vagyaiban, aspirációiban és okkult hatalmában erősebb, mint maga a felséges négus. Ez a papság. A kopt ál-keresztény egvház elsősorban nem vallási rendeltetését követi, hanem titkos hatalmi céljait és az eddig elért pozícióiban bástyázza el magát. Kolostorai stratégiai pontossággal vannak elosztva az ország belsejében. A lelkek kapzsi inegmarkolását évszázadok óta űzik a nép között. Nagy segítségükre van nekik céljaik elérésében a csak általuk beszélt ghéz-nyelv, amely számukra az abesszin nép között valami misztikus felsőbbséget biztosit. A mostani császár csak egyszer mérte velük össze hatalmát és ebből a küzdelemből legyőzöttként került ki. Hailé Szelasszié ugyanis trónralépése alkalmával elhatározta, hogy apjának, Rasz Makonnenak sírját, amely Harrar közelében van, el fogja onnan szállíttatni. Már minden elő volt készítve az exhumációra, amikor közbelépett a papság, melynek a zarándokhelynek mondott sir látogatásából meglehetősen nagy anyagi haszna volt. Fölemelték tiltó szavukat. Ebben a sokáig húzódó, keleti udvariassági formák között lefolytatott szócsatában a császár már eleve legyőzetésre volt itélve. A harc vége az lett, hogyj a sir ott maradt és a legmagasabb kaszt, a papság hatalma győzedelmesen került ki a harcból. A kopt papok annyira hatalmukba kerítették ezt a babonákra és kegyetlenségre egyformán hajlamos népet, hogy a papok sokkal hamarabb tudnának lázadást szítani a császár ellen, mint a császár ő ellenük. Az európai nagy nemzetek keresztény missziói már nagyon régóta folytatják ott munkájukat. De a tapasztalás azt mutatja, hogy azok, akik át is tértek valamilyen keresztény vallásra, lelkükben mégis az ősi vallás parancsainak követői maradtak. Az uj vallásukból csak a fölszint vették át és használták ki azt a pillanatnyi előnyt, amelyei uj hitük számukra juttatott. Ezért nem tudjuk elhinni, hogy Tigrében a kopt papság szívvel-lélekkel behódolt az olaszoknak!. Nem vallási parancs lenne az, amely megtiltaná ezt nekik, hanem saját hatalmi érdekük, amely a meghódítás tényével létében roppanna össze. A tigréi papok só és kenyér felajánlása nem szimbólum, hanem a hatalom eddigi birtokosainak macska és egérjátéka az uj urakkal. Láttuk tehát, hogy Abesszínia tömegeinek mostani építményét két fürész két oldalról vágja. Az e^vik a magasban és lent levő tömegeknek még egyelőre ki nem mondott, de a háborús jelszavakkal népi öntudatukra ébresztett ellentéte. A másik a hatalom felső fokán az uralomban egyformán osztozkodó császári ház és a papság hangtalan birkózása, ahol a küzdelem szabályainak legszigorúbb betartásával hol az egyik, hol a másik fekteti egymást kétvállra. És ez az Abesszínia testében folyó üszkösödés meg nem állitható, mert hiányzik az összes társadalmi küzdelmek kiegyenlítője: a középosztály! A délamerikai népeknél ugyanezt a felépitettségct látjuk. Csak nagyon szegény és nagyon gazdag emberek vannak. Éredmény: az örökös forradalmi állapot, a békétlenség. Abesszínia titkos belső krízisei még eddig nem váltak a figyelő világ fclőtt ennyire nyilvánossá, de ott élnek, szaporodnak az idővel és a puskák szuronyai talán erőszakkal fakasztanak fel olyan sebeket, melyekbe erősebb népek is belepusztultak! ELŐFIZETŐIEKHEZ ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul mélyen tisztelt előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknak, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt.