Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 1. szám - Magyarország és a nyugati civilizáció

MAGYAR KÜLPOLITIKA Magyarország és a nyugati civilizáció (iimfben, a méltatlanul meghurcolt magyar nemzet igazát a meggyőző érvek .súlyával hősies küzdelemben sikerűit megvédenie a maervar megbízottnak. Ez alkalommal, mint tudjuk, Titulescu lényegében a következő kijelentést merte megkockáztatni u világ Ítélőszéke előtt: „A románokat a rómaiak vezettek jelenlegi hazájukba, míg a magyarok Ázsiából jöttek Európába." Az idő kerekének könyörtelenül örök mozgása, bár pillanatnyilag a feledés ködébetaszítja egy nemzet történelmi eseményeit, de ilyen kijelentés egy, nagy múltjára joggal büszke nemzet fiait arra serkenti, hogy az emlékezés szárnyain régelmult idők történelmi koraiba visszasuhanva mindenki emlékezetébe véssék, mit tett a civilizációért az idők folyamán az „ázsiai magyar?'1 Már a magyar történelem hajnalán 895. körül a magyarok fogják fel a Kárpátok hatalmas barrierje mögött — amelyiktől a trianoni békeszerződés megfosztott minket, — a bessenyők rohamát, amely a nyugatot veszélyeztelte, ösmeretes az is, hogy a tatárok ellen csak azért vérzett el a minden segítség nélkül magára hagyott magvar, mert ellenállni merészelt a nyugatot elözönleni akaró ezen barbár hordáknak. De a magyar nemzetnek a keresztény kultúra érdekében kifejtett hasznos szolgálatait ellenségei is elismerték. így II. Ottokár cseh király is, kit a magyar fegyverek tartottak vissza attól, hogy letiporja a német kultúrát. Ottokár 1260 október 8-án ezt írja a pápának: ..Magyarországgal szemben azt gondolom, jobb egyetértő szomszédot bírni benne, mint gyengítése állal a tatároknak szabad utat engedni a művelt nyugat felé ..." Körülbelül egy évszázad után újabb vészterhes felhők vonulnak dél felől Európa felé. Nagy Lajos magyar király az első, aki a török megmozdulásban felismeri a kultúra veszélyét s ezért nemzetének egész erejét dobja gátul a barbárok eleibe. A Balkánra betört ozmánokat 1366.-ban Nikápolynál magyar fegyverek győzik le és pár év múlva a pápa így ír Nagy Lajoshoz: „A ragadó árnak te állhatsz csak ellen hatalmas király. Te kell, hogy biztosítsd nemcsak országod, hanem a szomszéd keresztény országok nyugalmát is ..." A török elleni küzdelmek, mint tudjuk, váltakozó szerencsével dübörögnek tovább . . . Fényes üstökösök a magyar égen, Hunyadi, Kapisztrán, stb. megzabolázzák kelet rohamát nyugat ellen. Sőt a magyar erő a szerencsétlen várnai csatavesztés ellenére sem lankad. 1445-ben a 60 éves Hunyadi így ír a pápának: „A várnai események a magyar nemzet erejét nem törték meg. Ha Szentséged pénzsegélyt küldene a kereszténység oltárára . . . minden jóra fordulna . . . " És jóra is fordult átmenetileg. A déli végeken egyelőre megállt a barbár ereje, megtorpant a magyar fegyverek előtt s így nyugat népei ismét biztonságban élhettek. 1458-ban III. Calix pápa így ír Mátyásnak: „Benned Isten kijelölt embert adott nekünk és az egész keresztény világnak ..." A könyörtelen végzet azonban már úton van . . . 1526. Mohács... hősies küzdelemben véreztünk el nemzeti nagy létünk nagy temetőjén. . . Az ország török rabigába kénytelen fejét hajtani, de mindezek dacára a szultánt feltartóztattuk abban, hogy nyugati irányban, más országok területén folytathassa rombolásait. A szultán pedig tényleg tovább akart rombolni, ami kitűnik Ferdinándhoz intézett következő leveléből: „Én a .spanyol király ellen indulok. 11a Sémetország szeléhez érek, fogadjon engemet, nem illik megszöknie. Itt vagyok! Ha bátor férfiú, várjon engem ..." A magyar nemzet még az idegen zsoldosok (lulásál is tűrte, csakhogy gátat vessen saját eletének roncsain is a nyugatot fenyegető szennves áradatnak. Mi sem jellemzőbb erre, mint Masfeld c sászári tábornoknak a magyarokról tett nyilatkozata: „Németek és egyéb nemzetiségűek! Ne legyelek lialallanok a magyarok iránt, kik nagy országukat magukkal egyetemben elfogyasztottak a kereszténység oldalán. Nélkülük a kultúrát rég elpusztította volna a török ..." Elsuhan áz idő lelettünk és felvirrad az 1686. év hajnala, amidőn I elszabadul Buda is a török megszállástól! Eszterházy nádor így ír a királynak: „A szegény magyar katonák könyörögnek alázatosan, méltóztassék őket némi zsolddal megvigasztalni ..." Semmi eredmény! Véreztünk ingyen a kultúra védelmééit, sőt feláldoztuk nemzeti függetlenségünket is, amennyiben elismertük a Habsburg-ház férfi ága örökösödésének jogát első szülötti alapot és lemondtunk még a fegyveres ellenállás eszközéről is. De Magyarország nemcsak fegyverzaj közepette, karddal a kézben tett szolgálatokat a nyugatnak, hanem a béke éveiben is. így pld. hazánk a kisebbségek jogait mindenkor tisztelte s csorbítatlanul megtartotta. — Az Árpádok idejében hozzánk letelepedett erdélyi, szepesi szászok, felvidéki és dunántúli németek legnagyobb részben megtartották nemzetiségüket s önkormányzatot nyertek! Az 1848-ban ellenünk harcolt erdélyi szászok alkotmányát a Bach-rendszer ezek ellenére eltörölte, közös birtokukat elkobozta, s mi magyarok mégis, egy nemes gesztussal, a kiegyezés után biztosítottuk nemzetiségüket, vagyonukat, iskolai s egyházi önkormányzatukat, úgy hogy Schuller Rezső szászágotai képviselő 1911-ben így nyilatkozott: „a magyarság vezérszerepének fenntartása országos érdek." Hazánk azonban minden más tekintetben is a korszellem befolyásainak elasztikusan engedett, különösen a nyugati kultúrával való kapcsolatokat illetőleg! Közismert Mátyás király ebbeli nagy kulturmunkája, akinek uralkodását a renaissance és a humanizmus töltik be. Ugyanézen időszakban magyarok voltak a bolognai és páduai egyetem rektorai is. A magyar szabadság lánglelkű bajnoka II. Rákóczi Ferenc, a „napkirály" udvarában szítta magába a francia eszméket, felajánlván szolgálatait a francia nemzetnek. A magyar irodalom a történelem folyamán a francia szellem befolyása alá került, különösen a 18. században, az enciklopédisták és Voltaire, Rousseau által. Utóbbiak behatása alatt működtek Bessenyei, Csokonai és Kisfaludy Sándor. Nálunk minden nagy irodalmár visszhangra talált. Victur Hugó, Beranger, Shakespeare, Goethe, Byron, Dante műveinek a magyar őszinte csodálója. III. Napóleonnal állanak politikai érintkezésben az 1848-as idők nagyjai közül Kossuth, Klapka és Teleki László, majd Angliában látjuk a 19. század elején Széchenyi Istvánt, a „legnagyobb magyar"-t, hogy ezen művelt országból a gőzhajózás, a Lánchíd kultúrvívmányait átplántálja nemzete földjére. A sokat szenvedett magyar nemzet volt az,