Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934 / 6. szám - Svéd hang a kisantant cselszövéseiről
1034 június MAGYAR KÜLPOLITIKA Svéd hang a kisantant cselszövéseiről Az „UPSALA" tekintélyes svéd politikai napilap egyik legutóbbi számában „Lilla Ententes irotriger" cimen hosszabb cikk jeleni meg mintegy válaszul .luraj Slavik dr. stockholmi propaganda előadására. A svéd publicista, aki távolból és semleges, de éles szemmel figyeli a középeurópai politikai mozgalmakat, annyira világosan átlátta a kisantant intrikáit és azokat oly nyíltan leplezi le, hogy fejtegetései megérdemlik, hogy azokkal a magyar olvasó is egész terjedelmükben megismerkedjék. — A helyzet Közép-Európában jelenleg nagyon bizonytalan. A gazdasági krizis keményen szorítja a dunai államokat t-s addig nem is állhat be megkönynyebbülés, mig a politikai krizis meg nem szűnik. Ennek okát már itt egyszer kiifejtettük és ez KözépEurópának balkanizálása. Miután az egykori politikai és gazdasági egység megszüld, Duna-völgye valóságos nyilt seb lett Európa testén és ez a nyílt rákfene veszélyezteti az egész organizmust. Több mint tizenöt éve birkóznak Európa államiérfLai azzal a megoldhatatlan problémával, hogy statusquo alapján teremtsenek rendet Duna-völgyében. Hiába! Mind világosabban és világosabban kitűnik, hogy az az állapot, amit St. Gérmain és Trianon teremtett, az. tarthatat lan és életképtelen és lehetetlen arra felépíteni a reorganizált dunai államokat. A revízió követelése megerősödött és azt már nehezen lehet elhallgattatni. Mialatt a legtöbb helyen jobban és jobban meggyőződtek egy revízió szükségességéről, addig az ettől való félelem arányosan növekedett a legközelebbről érintett országokban: Gseh-Szlovákiában, Komániában és Jugoszláviában. Ez. a bárom állani, mint tudjuk, kisantantban szövetkezett, melynek egyetlen célja, hogy lenyomja Ausztriát és Magyarország >t és hogy őrizze a zsákmányt 1918—19-ből. A kisantant makacsul tiltakozik és hadakozik a revízió ellen és makacsul fog még küzdeni — ameddig tud. Minden rendelkezésére álló eszközzel próbálta helyzetét megerősíteni, különösen, hogy hangulatot teremt MII maga mellett Európában. Ennek az akciónak a lelke: E. Benes dr. cseh külügyiminiszter. Mint kiváló emberismerő, jól tudja, hogy milyen húrokat kell pengetnie. így a demokratikus országokba küldött embereivel széltiben, hosszában hirdeti Csehszlovákiának és a kisantantnak demokrtikus szervezetét é^ békeszeretetét. Ennek a tendenciózus propagandának egyik hajtásán tapasztalhattuk itt Svédországban is, mikor egy cseh politikus, J. Slavik dr. részben újságokban, részben az u. n. kisantant ünnepélyen a Hasselbaeken vendéglőben tett egyes kijelentéseket, melyek annyira jellemzőek a mostani cseh propagandára, hogy azok felett nem szab id megjegyzés nélkül elhaladni. Mielőtt közelebbről vizsgálnánk ezt a propagandát, talán helyénvaló, ha rövid áttekintést nyújtunk az illető országokban uralkodó jelenlegi helyzetről, r, Amint tudjuk, a mai Cseh-Szlovákia olyan országrészekből áll. melyek ezer év óta nem tartoztak egymáshoz, és pedig egy részről Böíhmen meg Mábren, valamint Schlesien egy rész, a másik rész ről Szlovákia és Magyarország egyes részei. Az uj államalakulatban a csehek még a felét sem tették az egész lakosságnak (48.9 percent 1920-ban). Ennek dacára azonnal erőteljes cenlralisztikus és imperialisztikus politikát kezdtek, mely nemcsak az idegen nemzetiségi kisebbségek, a németek, magyarok, rutének ellen irányult, hanem a saját „testvéreik", a tótok ellen (15.4 percent). Ennek következtében igen erős szlovák szeparatisztikus mozgalom keletkezett, melynek létezését hivatalos helyen minden módon agyonhallgatják. Az. idegen nemzetiségi 'kisebbségek között a magyarok elkeseredése borzasztó. Ezt a kisebbséget elnyomják, sanyargatják és a legkülönféleképpen zaklatják a cseh hatóságok. Ez az üldözés kilerjesztődik az újságokra, az iskolákra és annyira megy, hogy az ember mérföldeket beutazhat tiszta magyar területen, anélkül, hogy egy magyar felirattal találkoznék. Ugyanakkor a hivatalos CsehSzlovákia fényes „népszámlálási győzelmet" arat az idegen nemzetiségek felett. Sőt, némely helyen anynyira mentek — csatlósaik tulbuzgalma folytán -—, hogy az utolsó népszámlálás eredménye túlságosan jó lett, hogy azt nem merték hivatalosan publikálni. Hiába tiltakozott pl. ez ellen az u. n. hazafiasság ellen Rádl professzor, mely a népszámlálási eredmények kikorrigálásában jut kifejezésre. Hasonló „demokratikus" állapotok uralkodnak Romániában. Ahogyan a románok bánnak nemzetiségeikkel, az ellen mindenfelől annyi tiltakozás hangzott el, hogy azt fölösleges itt bővebben tárgyalni. Ami végül Jugoszláviát illeti, ott ugy látszik, hogy a kormány katonai karhatalommal ugy ahogy vissza tudja szorítani a szeparatisztikus törekvéseket. De azért senki ne gondolja, hogy ott béke, öröm és megelégedés uralkodik a nemzetiségi kisebbségek között. — Ezeknek a viszonyoknak szem előtt tartása mellett, szinte csodálnunk kell, hogy egy cseh politikus komolyságának teljes megőrzése mellett ugy állítja be országát, mint a demokrácia őrzőjét KözépEurópában. De hát ez tulajdonképpen nem is olyan csodálatraméltó, hiszen Benes dr. született taktikus. Hiszen az embereknek mindenfélét be lehet adni, ha azt előbb a „demokrácia" köpenyegébe burkolják. — Slavik dr. ugy látszik szintén elsajátította ezt a gondolatmenetet. így kinyilatkoztatta pl., hogy ,.a kisantant nyitva áll a többi európai országok előtt is, ha azok a béke utján haladnak és feladják a revízió gondolatát" Más szóval: a béke a statusquo-val van egybeforrva! Aki csak egy kicsit is gondolkodott az idetartozó problémák felett, éppen az ellenkező megállapításhoz jut. A statusquo megtartása explozióhoz vezet, melynek következményei beláthatatlanok! (A szerző által Kurzive!) De még jobban csodálkozik az ember, iha megtudja, hogy a kisantant arra az elvre épit, hogy minden nemzetnek, minden népnek egyformán joga van önmagáról határoznia!! Ez önmagát magyarázza, csak azt kell hozzá megjegyezni, hogy a kisantant mindeddig nem volt hajlandó népszavazást elrendelni nemzetiségek által lakott területeken. — Szinte bámulatraméltó merészséggel állapítja meg továbbá Slavik dr., hogy Cseh-Szlovákia mindig figyelmes volt nemzetiségeivel szemben és hogy azok problémáit megoldotta. Hm! A megoldás veszedelmesen emlékeztet arra a módszerre, ahogy azt annakidején Bobrikoff megpróbálta — az, ismert eredményűvel. Slavik dr., aki csak előbb ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a kisantant minden konfliktust békés uton akar megoldani, végül valóságos háborús fenyegetést mond. Így azt mondja, hogy a kisantant sohasem fog eltűrni egy Habsburg-restaurációt és hivatkozik Benes nyilatkozatára, aki azzal fenyegetőd-