Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - Trianon egyértelmű a csalással: nyilvánvaló, bünős rosszhiszemüség szülötte [könyvismertetés]

1934 május MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Trianon egyértelmű a csalással: nyilvánvaló, bünős rosszhiszeműség szülötte „Revízió nélkül nem szűnhet meg a világválság!" — mondja Martini, a kiváló olasz köziró „A nyugtalan világ" cimü iegujabb, tudományos művében Milánó, május. V. A. Martini volt az első külföldi köziró, aki már évek előtt azt hirdette, hogy revízió nélkül nem lehet megszüntetni a világválságot és addig nem lesz igazi béke, rend és jólét a világon, amig az a szellem, amely Trianonban széttörte Magyarország tökéletes földrajzi egységét, nem szánja el magát arra, hogy a végzetes hibákat jóvátegye. „Pace coatta, disarmo armato" (Kényszerbéke. fegyveres leszerelés) volt a eime Martini két év előtt megjelent könyvének, amelyhen azt a tételt hirdette. De már előző, négy év előtt megjelent könyvének, „La Jugoslavia e la pace europea" (Jugoszlávia és az európai béke) szintén a kényszerbékék ellen fordult. A kényszerbékék szörnyű bűnei A kisantant, különösen pedig Jugoszlávia erőszakos politikáját ostorozta előző két müvében V. A. Martini és részletesen foglalkozott a jugoszláv uralom alá került „kisebbség" sorsával: azzal a több, mint hatszázezer magyar lélekkel, akik olyan színmagyar területeken laktak, mint Szabadka, Zombor, Zenta stb. A szerbek első dolga volt az igájukba hajtott magyarokat megfosztani iskoláiktól, aztán elkobozták a papi birtokokat és ezzel lehetetlenné tették a teológiák és szemináriumok alapítását és fenntartását is. Az uj agrártörvény értelmében minden anyagi kártalanítás nélkül kisajátították a magyar birtokosok földjét és ingatlanait és a magyar birtokos osztályt romlásba döntötték. Magyarország feldarabolásának következményei nem maradhattak elszigetelten: Magyarországon gyulladt ki a pusztító talajtüz, amely elharapódzott egész fíuiópán, hogy aztán átcsapjon Amerikába is és drámai méreteket öltsön az egéssz világon. „Kényszerbéke, fegyveres leszerelés" cimü könyvében ezt mutatta ki meggyőző erővel a kiváló olasz köziró, aki megállapította azt is, hogy az ipart és kereskedelmet ugyanaz a háborús szellem fojtotta meg, amely a háborút átvitte és folytatta gazdasági téren is. A gazdasági válság politikai válság következménye, ez pedig a kényszerbékéből született meg, amelyek megakadályozzák Európa újjáépítését. A revizióellenes front áttörése A világ lassanként kezdi felismerni ezeket az igazságokat, amelyekért Mussolini IIÍTCOI a világfórumon. Az ő érdeme, hogy megszületett a római négyespaktum, majd pedig most, legújabban, a hármas római egyezmény. Európa történetében uj fejezet kezdődött a ..Patto a quattro"-val, — írja most megjelent, legújabb müvében „A nyugtalan világ"-ban V. A Martini. Versailles és Trianon szörnyűségei után az egyetlen bátor lépés az újjáépítés felé, az első megnyilatkozás Európa együttműködésére, hogy ismét visszanyerje életképességét. A négyespaktum erkölcsi és politikai értéke, hogy sikerült áttörni a revizió-ellenes frontot, elismertetni a revízió elvét, Benesék revizióellenes merev álláspontjával szemben. Minderre pedig nagy szüksége volt már a világnak. A gazdasági válság a politikai válság következménye. De viszont a politikai válság a gondolatok, az erkölcs, a doktrínák válságának következménye. Ezt már felismerte a világ, éppen Mussolini szavai révén. Európa megmentése most már azon fordul meg, felismeri-e teljességében a problémát és annak egész horderejét, amely szükségessé leszi a teljes együttműködést. A szerb imperializmus Martini tiszta helyzetképet ad mindarról, ami a legutóbbi években történt, de döntő jelentőségű eseményt, a római egyezményeken kivid keveset tud felsorolni, amikor a múltba tekint, legfeljebb csak többé-kevésbé jóhiszemű törekvéseket. Ezzel szemben azonban még mindig nem sikerült a merev „biztonsági" szellemet kiküszöbölni, nem is szólva az egyéb súlyos problémákról és a kibontakozás olyan akadályairól, amelyeknek gyökerei még mélyebbre nyúlnak. Ezek között legelső helyen a szerb imperializmus szerepel: ez az alapja Belgrád hegemonista politikájának. A szerbek kisajátították maguknak a jugoszláv gondolatot. Elnyelték Boszniát, Hercegovinát, Montenegrót, a Bácskát, Bánátot, Baranya egy részét és Horvátországot. De étvágyuk még ezután sem • csökkent: az Isonzótól Szalonikiig akarják kiterjeszteni uralmukat és határaikat észak felé is ki akarják még tolni. Ezért fegyverkezik még egyre Jugoszlávia, de a fegyverkezésben nem marad mögötte a kisantant fegyverszállitója, Csehszlovákia sem. Belgrád azonban avval érvel, hogy a fegyverkezés nem az ő imperialisztikns politikájukat szolgálja, hanem csak védekezés más országok imperialista szándékaival szemben. A Balkán: Európa rákfenéje Külön fejezetet szentel Martini a horvát autonómia kérdésének és megállapítja, hogy tulajdonképpen Wilson szláv-barátságának és Clemenceau olasz- és magyargyülöletének köszönhető a szerbhorvát ellenségeskedés, amelyhez még hozzájárult az a vak düh, amellyel Magyarországot és Törökországot feldarabolták. Hiába titakozott Wilsonnál és a párizsi békediktátoroknál Badics: 1920-ban 438.607 szavazat közül Horvátországban és Szlavóniában 320.000 ellene volt az egységes szerb államnak. De ezt nem vették figyelembe. Jugoszlávia ma nem egyéb, mint „Nagy-Szerbia", szerb szuronyokra támaszkodva, szerb sovinizmussal és szerb terrorral. Ezért és főként ezért lett a Balkán — Európa rákfenéje, — mondja Martini, aki kimutatja, hogy a kisantant tulajdonképpen a pánszláv gondolatot! szolgálja. Romániának nem ott volna a helye, mert hiszen Romániának nincsenek ellentétes érdekei sem a németekkel, sem az olaszokkal. Romániát a magyaroktól való félelem kényszeritelte a kisantantba, de hazug és kényszeredett szerepre vállalkozott, amely miatt olyan ország barátjának kell mutatkoznia, amely üldözi az ő fiait. A kisantant Prága miatt németellenes, Belgrád miatt olaszellenes, Bukarest miatt magyarellenes, de ugyanakkor, saját érdekei miatt, ellensége a pánszláv gondolat őshazájának, Oroszországnak is.