Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - Bulgária

4MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 május Halálom, dicsőség, fegyver, gazdagság, minden elvész. Amit Isten egy népre bízott, nem vész el soha. Ha Csehország valaha eltűnik és romjaiban megint előtűnik, vájjon Benes filozófiája, letaposott népek sátáni kigunyolása, szemfényvesztő bűvészkedése lesz-e az az őrök izenet, melyben a cseh lélek halhatatlansága újra fölragyog? Nem. Csehország nem hivatott arra, hogy a világ tanítója legyen nemzeti és nemzetközi erkölcs dolgában. Csehország nem oktathat és tőle sem mi, sem más nemzet leckét e téren nem vehet. A sikerben, bármily jó dolog is, nem eseng isteni szó, nincs benne sugalmazottság, nincs benne a világ minden lelke számára örvendetes üzenet. Csehország, ha feladatát keresi, bátran hagyhatja a népek karavánját a maga utján haladni a szenvedés, vagy feltámadás felé. Bármily hatalmas és szerencsés is a jelenben, bármily nagy is tanácsadói készsége, elfogadhat egyetlen tanácsot egy sokat szenvedett nemzettől: aki örök feladatát meg akarja találni, azt az igazság mély szeretetével, az emberi sors forgandóságában való hit mély alázatával kell keresnie. Marius Bulgária (***) Velünk testvérnép lakja, testvér: származás és szenvedés szerint. Testvér a szenvedés kemény tűrésében, a megmaradás törhetetlen akaratában. Földje dohányt, rózsát és vért terem, ami mintegy jelképe a népben lakozó keleti bölcsességnek, a szépség szeretetének és annak a komolyságnak, mely egyformán tud szembenézni élettel és halállal. Abban, hogy hozzánk tartozik, már az is benne van, hogy nem kényeztetett kegyence, hanem mostohagyermeke a sorsnak, akinek megpróbáltatások hosszú sorozata után kell a harcból élve vagy halva kikerülnie. A békekötés Bulgáriát — mint minket is — oly szerződéssel sújtotta, melynek másáért az ókor városainak ostromához kell visszafordulnunk, ahol a bevett város lakosai bizonyos idejű haladékot kaptak arra, hogy — öngyilkosok lehessenek Bulgária is e kegyellen kegyelemben részesült. Megkapta a haladékot és útmutatást az öngyilkosságra. Szabad volt neki — gyors és irgalmas halál helyett — lassú haldoklással, csonkán ési vérezve kimúlnia. A sors azonban, mely gyakran bölcsebb és kegyelmesebb és mindig hatalmasabb a népek sorsát vezető politikusoknál, Bulgária halálos Ítéletét az élet levelévé változtatta Bulgária és a megcsonkított Magyarország, a mai. öregedő és mozdulatlanná válni akaró Európa legelevenebb sejtjei, az elöregedett, az öregség makacsságába, gőgjébe, elbizakodottságába dermedő szervezet ifjitó elemei. Európa fölött ma a francia politika boszorkányszelleme uralkodik, melynek pajzsa a békeszerződések papirosa, megváltó szavai a békeszerződések egyre fakuló varázsigéi. Ezekkel az igékkel, ezeknek az igéknek örökös mormolásával akarja Európát a párizskörnyéki szerződések állapotában konzerválni és múmiává szárítani. Ebben a konzerválásban, mely a maga aggságoskodásában nem hisz az uj életben, vagy ha hisz is, csak heródesi féltékenységgel, lesve, hol és mikor irthatja ki, Magyarország és Bulgária a pusztában kiáltó szóként hirdeti, vallja, hiszi és várja az uj, termékeny, igazságos, bő és megváltó élet születését. Magyarország és Bulgária azzal, hogy a békeszerződések megváltoztatását követeli, nemcsak maga iránt való kötelességét, hanem Európával szemben való nagy hivatását Ls teljesiti. Ez adja meg a két ország magatartásának, szilárdságának nemzetközi fontosságát. A békeszerződések megváltoztatása nem Magyarország és nem Bulgária magánügye, nem kicsinyes, önző és bajkeverő politika, nem olcsó jogcím honfibúra és nyugtalankodásra, hanem egész Európa egészségének, életképességének, jövendő sorsának ügye: európai politika, az egyetlen helyes európai politika, melynek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A közelmúlt számos példája mutatta, hogy minden ország annyiban életképes, a jövendőnek oly mértékben hordozója, amennyiben a párizskörnyéki békéket magától elutasította. Elég Törökországra, Németországra és a győztesek közül Olaszországra mutatnunk. A békeszerződésnek részben vagy egészben való elutasítása, az élet eddig nem látott virulásával, fellendülésével járt. A pusztulás, reménytelenség, magaelhagyás eltűnt minden nemzetből, mely megtagadta a veszedelmes aggastyánok alkotta békeszerződéseket, az élet kútfejének e megmérgezőit. Magyarország a kisantant, Bulgária a balkáni szövetség gyűrűjébe szoritottan, fegyver és hatalom nélkül, pusztán ez egyetlen elvbe, a békeszerződések megváltoztatásának elvébe kapaszkodva, meg tudták őrizni politikai súlyukat és jelentőségüket. Bulgária most, a Balkán-szerződés megkötésekor, állotta tüzpróbáját annak, milyen erőt ad neki a revízióhoz való ragaszkodás. Mióta Magyarországon a revízió nemcsak nemzeti és publicisztikai követelés, hanem a közóhaj és a politikai bátorság újraéledése nyomán, kormányprogram is, azóta vált Magyarország is számottevő nemzetközi tényezővé, melynek elutasításán megbukott minden francia terv. mely örökössé akarta tenni a Trianonban megrögzített állapotot. Bulgária és Magyarország baráti közeledése felelős államférfiak utján még erőteljesebbé, még nagyvonalúbbá teszi e politikát. Bulgária és Magyarország testvérisége a közös sorsban újra megpecsételődik. Feladatuk, kötelességük nyilvánvaló és ugyanaz: a párizskörnyéki békék elutasítása, küzdés önmaguk és Európa jóvoltáért. Bulgária és Magyarország újjászületése a békeszerződések lerázásával az európai politika, az európai szellem gyógyulása és önmagára, az élet és fejlődés, az igazság törvényeinek tiszteletére való találása lenne. Ezt a mindennél nemesebb feladatot bízta a sors a szenvedő, de az élet igérelével kecsegtetett két országra. ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt.