Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - A nemzeti szocializmus államközi politikája

1934 január MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 ami egyesegyedül meggyőz, meggyőzi az elégedetlen tömegek túlnyomó sokaságát és ezzel előidézi az eddigi rendel teljesen tagadó uj rendszernek és uj jelszavaknak abszolút győzelmét. Hogy a részletekben milyen lesz az uj társadalmi rend elhelyezkedése, azt nemcsak a vezérhez csatlakozó széles tömegek-, de többnyire maga a vezér sem tudja. Az uj rend részletei a győzelem után fokozatostul átokulnak ki. Az irodalom és a tudomány is kezd lassanként az uj helyzettel megbarátkozni, megpróbálja az uj rendszernek sporadikusan jelentkező egyes pozitívumait a részletekre kiépíteni és ezzel maga is nagymértékben hozzájárul nemcsak az uj rendszer részletes programmjának felépítéséhez, de egyben lassan és fokozatosan kibékíti az uj rendszert az eddigi és évszázadokon át eléri társadalmi és politikai vívmányokkal, elősegíti tulhajtásainak mérséklését és ezzel nagyban hozzájárul megerősödéséhez és végleges megállapodásához. Ebből a szemszögből kell nagy jelentőséget tulajdonítani Kraus professzor cikkének, amely a vezérik sporadikusan és ötletszerűen elhangzott felszólalásaiból rendszeres képet próbál megrajzolni és igyekszik a hitleri gondolatokat és eszméket a maguk kezdetleges pozitív irányaiban is a fennálló államközi rendbe beilleszteni és azzal kibékíteni. Az első és legfőbb alaptétel, amit Kraus professzor a hitleri tervekből kiolvasni tud, az, hogy a hitlerizmus korántsem tagadja az államközi rendnek és az államközi jognak létét és jelentőségét. Ellenkezőleg a hitleri rendszer ennek a rendnek leglelkesebb híve és hirdetője. Nem tagadja a megkötött nemzetközi szerződések kötelező erejét, nem akarja erőszakkal széttépni a fennálló kötelékeket. Ezeknek a kötelékeknek hatályosságát azonban össze kívánja egyeztetni a nemzet élniakarásával és az élethez való természetadta jogával. Ebből a természetadta jogból igyekszik felépíteni az uj kor uj nemzetközi jogának alappilléreit. Azt a nemzetközi jogot, amely Kraus professzor szerint ismét visszatér a maga eredeti koncepciójához. A nemzeti és nem a formaszerü határok közé szorított, mesterségesen felépített államok közötti joggá válik. Ez a jog elismeri a nemzetnek az országhatárokon tulható életerejét és összetartozandóságát. Elismeri a nemzetek egymásra utaltságát, de egyúttal egyenlőjoguságát is. Nemzetközi jogot kíván, amely ezeknek a nemzeti egyéniségeknek szolgálatában áll. Ezeknek egyformán szolgál és ezek között az igazság elvét viszi uralomra. Nem az egyes szétfolyó érdekeinek, nem az egyes emberek államközi érintkezésének, nem is a világegyetem egységének szolgálata a hitleri uj nemzetközi jog feladata. Mert, ahogyan Kraus professzor oly szépen kidomborítja, a hitlerizmus alapgondolata a csoport-individualizmus. Az emberi lét legtökéli tesebb és legfőbb formája a nemzet. Ezt a nemzetek közösségében szolgálni, ennek jogait biztosítani és ennek igazságot szolgáltatni, a nemzetközi jog feladata. A nemzetközi jog szabályai, a szerződések kötelező ereje eszerint csak addig állhat fenn, amig a nemzet ezen élniakarására figyelemmel van. A hitleri Németország elismeri a nemzetközi jog kötelező erejét, elismeri a Nemzetek Szövetségének hasznosságát és szükségét, de csak addig, amig az megfelel a vázolt rendeltetésnek, amig biztosítja rendjében a német nemzetnek az igazságos megélhetési és a nemzetek sorában az egyenjogúságot. Elismeri a nemzetek jogközösségének az egyes nemzetek szabadakarat-nyilváritására korlátozó erejét, de csak addig, inig az megint a német nemzet életlehetőségeibe és élniakarásába nem ütközik. Elismeri a kisebbségek életlehetőségei! biztosító kisebbségi jogot, de a zsidóságot a kisebbségi jogvédelemben részesíteni nem kívánja. Miért? Kraus professzor a hitlerizmus ideológiájának megfelelően válaszol erre. Azért, mert a zsidóság létkérdése a német nemzet létkérdésével ütközik. Németország, úgymond, a kisebbségek védelmének általánosítását célzó indítványok mellett foglalt állást, „mindenesetre azonban a zsidókérdés kikapcsolásával, mint amelyik egy különös, a fenntartott német cselekvési körbe . tartozó kérdéskomplexum." A hitleri nemzeti szocializmus helyesli, sőt megköveteli a be nem avatkozást más államok belső ügyeibe, elismeri az európai népek sokféleségét, mini adottságot, amely ellen küzdeni nem kiván. Távol áll tőle a nemzeti különbségek kiegyenlítésére törekedni. Nem kiván germanizálni. De felállítja a német nemzet egységének ideáját és ezért bevallja, hogy a nemzetközi jog korlátai sem akadályozhatják meg abban, hogy Ausztria sorsa iránt érdeklődjék és magának ezen országgal, valamint a világ minden tájékán szétszórt németséggel szemben a népközösség és fajközösség alapján felépülő védelmi jogot követelje. Kraus professzor ugy látja, hogy ez a felfogás nemcsak elismerése az államközi jogközösségnek, de egyúttal olyan felfogás is, amely a nemzetközi jogot visszaviszi a maga eredeti tisztaságához . . . Abból a néhány töredékből, amelyre itten rámutattam, ugy vélem, hogy ez a következtetés nem egészen vonható le. Az egyenjoguság, az igazság, a nemzetközi becsület és tisztesség megkövetelése, egyedül a végszükség és önvédelem szerződésbontó hatályának hangulyozása, a revízió követelése és amellett egyedül az önvédelmi háború jogosságának hirdetése valóban egy uj, ideális nemzetközi jognak alappillérei. A nemzeti elvnek minden körülmények között való érvényesítése és az államhatárok egységalkotó erejének tagadása azonban a fennálló államközi világrendnek teljes tagadása. A nemzeti erő és összetartás csakugyan a legideálisabb államalkotó tényező. A nemzetállam a legszilárdabb alapokon nyugszik. A nemzeti eszme egyedüli államalkotó erejének hirdetése azonban a fennálló tényekkel ellenkezik. A látónak lehetetlen nem látni, hogy nemcsak az uj világban, de itt az öreg Európában is a nemzeti eszme mellett más erős és szükséges összetartó tényezők is vannak. És ezekről az összetartó tényezőkről, a gazdasági erőknek, a földrajzi alakulatoknak és a történelmi együttélésnek államközi egységképző erejéről különösen nekünk magyaroknak nem szabad megfeledkeznünk. Az államközi jogközösségnek a hitleri nacionalista alapon való elgondolása a maga végső következményeiben a mai államközi rendnek teljes felborulására vezetne. A nemzetfogalom homályos körvonalai lehetetlenné teszik az államközi egységek szilárd megalakítását. Az állam helyében a nemzet fogalma soha sem lehet egy világrend szilárd alapja, hanem ellenkezőleg a maga totalitásra való törekvésében a régi beavatkozási politikának uj formáját teremti meg, amely örökös békétlenségre és végeredményben a nemzetközi rend és békesség teljes lehetetlenségére vezetne.