Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Legyen már vége a ferdítéseknek - Trianonon tul!

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 február állapíthassa, mely elveknek kell u padiim autentikus niagyarázalánál iránya cl óknak lenniük. A munka második része csak az, amelyben az iró imagániak a trianoni szerződésnek a revíziójával kezd foglalkozni. Ezen téma Rudinskynatk olyannyira fáj, hogy minden elővigyázatosság féllrctételével a nemzetközi jog terrénumait teljesen elhagyja s annak meg - mint a/, első részben —, a látszatát sem őrzi meg. Hogy a most következő 132 oldalon keresztül folytatott e'.lenpropagandához mily eszközökéi használ fel, azt a 'következőkben csak legnagyobb vonásaiban mutatjuk be. A (trianoni szerződésnek főbb vonásokban való ismertetése után Rudinsiky említeti következtetéséi in concreto alkalmazza és ki alkarja nwitialtnii, hogy a magyar békeszerződés területi rendelkezései a 19. §-sal kapcsolatba egyáltalában mcim hozhatók. Quasi kisegítő érvként felhozza azt is, hogy hazánk a Népszövetségbe történt felvételekor a pactumot újból elfogódta s ezzel annak 10. cikkelyét isi Mindebből pedig — legalábib Rudinsky szerint —, az következik, hogy n revízióról 1922. szeptember 14-én ünnepélyesen lemondtunk . . . tehát lemondtunk arról. ami a szerző szerint úgysem következhetett volna be soha! Millenand hires levele oly értelmezési nyer, hogy az csak a haitárkiigazitó bizottság munkájára vonatkozott; A szerző egy tabellán bemutatja, hogy e levél következtében CsehiszlováMa már úgyis 86 négyzetkilométert veszteit . . Hogyan lehet tehát még többet kérni! A háborús felelősségről s/óló fejezetben Rudinsky annak igazolását 'kísérli meg. hogy a békeszerződések nem ia legyőzötteknek a háborúért való felelősségén nyugosznak. Az ebből kivonandó következtetés pedig Rudinsky szerint az, hogy ha a volt centrális hatalmaknak sikerülne is a ..non culpabililé"-t bebizonyitarüok, akkor sem lehetne revízióról szó. [162. old.) A köivölkező és a munkál egyúttal lezáró fejezel a ,,.lnstiee pour la Hongrie" címet viseli és majdnem 100 oldal terjedelmű. Minden elfogultság nélkül meg kell állapítani, hogy az egész könyvnek ez a „legsikerültebb" rés/e s hogy a szerző itt valójában elemében van. Ha az egész 2(50 oldalas könyv — mint joggal állítható —, a magyar igazság elhcmiályositása érdekében Íródott, ugy az utolsó fejezet az, amelyben a szerző ezirányu törekvései kulminálnak. Rudinsky nem átallja, hogy az Arany Bullától és Werbőczy Triparlilumá1ól kezdve a világháborúiig adatokkal bebizonyítsa (??), hogy hazánkban az alacsonyabb néposztályok és nemzetiségek élete egy ezeréves kálváriajárás, — a trianoni szerződés pedig ennek az ,,embertelen bánásmód"-naik a müveit világ általi megbélyegzése és ünnepélyes jóvátétele volt. Hogy a szerző ezen állításainak igazolásául milyen adatokkal operál, azil szándékosan még kivonatban sem kívánom ismertetni. Egész történetünk elferdítése, hazánk nagyjainak (Kossuth. Deák, stb.) a sárbarántásia, szabadságharcunknak rosszhiszemű magyarázata, annál a szerző ,1 ászéi, Fényes, stb. érveléseivel támaszt alá, mind abban a következtetésben csúcsosodnak ki, hogy ha a világháború előtti ezeréves Magyarországot tekintjük, akkor. . . „Nous sommes en pleine Asie!" Ily eredményre vezető érvelés, dacára távolról sem akarjuk azt mondani, hogy Rudinsky könyvéi olvasatlanul dobjuk félre. Sől! Különösen azok, akiknek atz ellenpropaganda megszervezése a feladatúik, ismerjék belőle jól, hogy mii terjesztenek rólunk a müveit nyugaton! Rudinsky könyvéi újból egy következtetés zárja l.\ Szerzőnk kutatásainak végső eredményét a következő mondatban foglalhatni össze: A trianoni szerződéssel kapcsolatban revízió nemcsak azért nem foglalhat helyi, mivel ezt az egyhangúság követelménye mindig meg fogja akadályozni tudni és mivel a 19. §. a békék terüleiti rendelkezéseire nem vonatkozik . . . hanton azérl is. miivel egg magyar revízió újból a világháború előtti ázsiai állapotokat restaurálná KeletEurópában. Nemcsak az ellenséges sajtóban napvilágul látó magyarellenes cilkkek és az uton-utfélen megjelenő brosúrák azok, amelyek törekvéseinket elgáncsolni akarják. A tudományosság, a nemzetközi jog köpenyébe burkolt, hallatlanul valótlan rágalmaktól hemzsegő könyvek a/ok. amelyek revíziós céljainknak legjobban áriának. Franciaországban amelynek pedig engedékenységétől és jobb belátásától a revizió sikere nagymértékben függ —, Rudinsky müve széles olvasótáborral Fog találkozni. (A külügyminisztérium félhivatalosa a Journal des Débats erről már kellőleg gondoskodott is'i Fs amig mi itthon minden erőnkel megfeszítve a „Juslice pour la Hongri«"-ért küzdünk . . . addig a Sirey-cég publikációja mérvadó ellenségeink számát megtízszerezi, vagy akár megszázszorozza! Remélnünk kell, hogy a Rudinsky József ur által világgá kürtölitek nem fognak méltó felelet nélkül -maradni. Könyvének nemzetközi jogi részére a választ a magyar tudományos körök fogják megadni. — a propaganda-rágalmakra pedig a rev izió harcosainak kell felelni. I)r. Adorján György. ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt. A lateráni szerződés Polzovics Iván: A Szentszék nemzetközi jogi helyzete. Polzovics tanulmányának tárgya a Szentszék jelen nemzetközi jogi helyzete, melyet a történeti alap és a pápa nemzetközi jogi helyzetének legrégibb időktől vett vizsgálatával támaszt alá. A célkitűzésnek megfelelően a tanulmány rendszere a következő: Első rész: az Egyháznak a pápa és a Szentszék fogalmának nemzetközi jogi szempontból szükséges magyarázata. A második rész: a Szentszék nemzetközi jogállásának történeti áttekintése az egyházi állam megszűnéséig. Harmadik rész: a Citta del Vaticano államiságáról szóló fejtegetések. Negyedik rész: a Szentszék és a Nemzetek Szövetsége esetleges kapcsolatának vizsgálata és a Citta del Vaticano semlegessége. Végül függelékképpen a lateráni politikai szerződést adja magyar fordításban. — Annak a kérdésnek vizsgálatánál, hogy kit illet meg a nemzetközi jogalanyiság, az egyházat, a pápát, vagy a Szentszéket, a szerző a pápa, illetőiig a pápa dologi mivoltát kifejező „Szentszék" jogalanyisága mellett foglal állast. Emellett a ('.illa de] Vaticano jogalanyiságát és államiságát is vitatja, kijelentvén, hogy a Citta del Vaticano nemzetközi jogalanyisága vilán felül álló. bár kialakulása más államoktól eltérőleg történi. A szuverénitás kérdéséhen a szerző felfogása az. hogy a pápa kettős Szuverénitással rendelkezik, egyrészt a lelki szuverénitással, mely a történeti múltból és a világ katolikusai felett gyakorolt lelki föhatalomhól ered és a világi szuverénitással, mely mint a Citta del Vaticano uralkodóját illeti meg. Maga a Citta del Vaticano állami alkatelemeinek 1 emutatásával kapcsolatban felel több igen fontos és a pápai állam létalapját és szuverénitásál veszélyeztető támadásra is. Szerzi) szerint a népességnek természetes Úton való ki nem egészülés a Citta del Vaticano államiságát nem veszélyezteti, amennyiben nemzetközi jogi szempontból a népességnek tényleges léte jön számításba. Területi függetlensége Sem korlátolt, hár Olaszországtól teljesen körül van zárva. Ez ugyanis állami politikáját, amelynek feladata azokat az eszközöket és módokat feltalálni és alkalmazni, melyek helyzetét bizonyos körülmények kőzett legtlcnyssebben biztcsitjik nem ik i:l ilvozza Az önállótlanság vádjára a szerző feleiele az. hogy Olaszország csak azokba az ügyekbe avatkozik bele. amely ügyekben a Sz< ni szek erkölcsi felfogása miatt nem intézkedhetik és amelyekel az egyház alkotmánya és a többi egyházjogi szabályzatok rendezetlenül hagynak. A nemzetközi "kapcsolatok és a semlegesség kérdéséhen a szerző szerint a Citta del Vaticano a Nemzetek Szövetségébe csak formai és politikai okok miatt nem kérte felvételét. Semlegessége minden jogi és hatalmi garanciát nélkülöz, tisztán a Szentszék morális személyiségéből folyó természetszerű állapot. K. A.