Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Ausztria sorsa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 február Ausztria sorsa A tragikus események közepette, amelyek egyszer közelünkben, máskor a világ távolabbi részeiben játszódnak le, valóban nehéz megőrizni hitünket a jövendőben: Az emberi ólét rövid és az átmenet a történet egyik korszakából a másikba ehhez képes! hoszszunak tűnik fel. Azokat, akik egy-egy ilyen átmeneti korszakban élnek és annak minden baját, vajúdását, félelmét és gondját kénytelenek végigszenvedni, nehéz meggyőzni arról, hogy ez jelenti a megváltás árát és hogy a szemünket elvakító zűrzavarból a dolgok uj rendje alakul ki. amely tökéletesebb lesz a múltnál, amelyre emlékezünk. A szomszédos Ausztriában a bábom testvére, a belső forradalom nemrég ujabb áldozatokat követelt. Az ágyutüztől felgyújtott épületek lángja vörösre festette az ég alját és egyúttal öntudatunkba idézte amit már-már hajlandók voltunk elfelejteni —. hogy a háborúban elhangzott első ágyulövéstől a bécsi ágyuk dörgéséig a történelemnek egy és ugyanazon szakasza van folyamatban. A katonák, akik a győztesek számára a diadalt kivívták, a fegyverek, amelyek ennek eszközei voltak, hiába őrködtek a páriskörnyéki békeszerződések paragrafusai fölött, a kivívott győzelemmel és a megszaporított fegyverekkel sem voltak elég erősek ahhoz, hogy a világ fejlődésiét megállítsák, ugy, ahogyan Józsiié megállította a napot. A sok millió katona és a sok millió fegyver és a fenntartásukra fordított pénztömeg megszerzése csak arra volt jó, hogy gyöngítse és a pusztulás felé sodorja azokat is, akik magukat győzteseknek nevezik. Félelem rázza a világot, amelyet télig elpusztítottak és bizalmatlanság tölti el a nemzeteket egymással szemben, gyűlölettel néznek egymásra ugyanannak a nemzetnek polgárai, akiket végzetes szakadék választ el ellenfeleiktől. A nagy háború után és az utána következő nagy forrongás után. amely ledöntött minden tekintélyt és nem állt meg az oltárok és tűzhelyek előtt sem, sorra következtek kisebb háborúk, kisebb forradalmak, amelyek nyugtalansággal töltötték el az eget és a földet. Amint az idő haladt, egyre többén és egyre jobban érezték, hogy ezen az uton csak a romlás felé baladunk. Senki sem tudta azonban megmondani, hogy merre induljunk, senki sem tudta leszűrni a múlt tanulságait, megérteni azokat az egyszerű igazságokat, amelyeknek engedelmeskedve tudjuk csak felépíteni a jövendőt. Az álmodozók azt hitték, hogy a nagy katasztrófa után egyesíteni tudják a világol és hogy az értelem fényénél jó reménnyel készíthetik elő a feltámadást. Mindez azonban ábrándnak bizonyult, mert a népek forradalma, amely a háborút követte, zegzugos vonalban haladva, egyre szélesebb területre csapott át. Az egyes nemzetek elkülönülése, kiváltképen Európában a közös szellem és gazdasági harmóniába olvadva. Európa régebbi baladásának hatalmas tényezője volt. Ez az elkülönülés a békeszerződések következtében olyan ellenséges irányba fajult, hogy a világ egész rendjét megzavarta. Ennek következménye lett az államok gyilkos gazdasági zárkózása, társadalmi és erkölcsi bomlása, amelyből minden nemzet a maga módja szerint kivette átkos részét. Azok a jelszavak, amelyeket a háború alatt a győztes hatalmak hangoztattak s melyek részben a nagy francia forradalomban gyökerezlek, — szabadság, egyenlőség és testvériség, — szinte véres gúnnyá változtak a nemzetközi éleiben éppen ugy. mint a nemzetek belső politikájában. A békeszerződések következménye volt. hogy a leigazolt nemzeteknél a nemzeti eszme lobogott fel magasra, mögötte pedig a kenyerüktől megfosztott tömegek követelése a társadalmi rend megváltoztatásáért. Ausztria sorsa szimbóluma mindannak, amit az elhibázott békeszerződések a világra zúdítottak. Háború utáni megcsonkitottságában életképtelenné vált, még pedig annyira, hogy azok voltak kénytelenek kisebb-nagyobb segítséggel az életet tartani benne, akik romlását okozták. A nemzeti önrendelkezés jogát, amely a háborús jelszavak egyik leghangosabbika volt, megtagadták tőle. viszont a túlhajtott demokrata eszmék beplántálásával állandóvá tették a viszályt belső életében. Szomszédainak egy része ellenséges indulattal nézett rá, mert megerősödésében a niult visszatérését látta. Jóindulatú szamszédaitól pedig a győztesek viszálytkeltö rendelkezésekkel igyekeztek Ausztriát elidegeníteni. Ilyen körülmények között csak nehezen érhetett meg az a megfontolás, amelyet legvilágosabban Mussolini formulázott meg. hogy Ausztriának és vele együtt Magyarországnak kell a dunai medence gazdasági viszonyainak talpraállitásában a vezető szerepet vinnie. Közben pedig a dunai kérdés megoldása helyett a polgárháború csóváját dobták be a szerencsétlen ország testébe. Az osztrák nép vezére. Dollfuss kancellár, tiszteletreméltó bátorsággal és államférfiúi bölcsességgel igyekezett országát kimenteni az ujabb veszedelmekből. A szociáldemokrata pártot, és a vele együtt működő kommunistákat véres harcok árán leverte. Most aztán tovább akarja folytatni miivét. a hasznavehetetlennek bizonyult parlamentárizmus megváltoztatásával és államának rendi alapokra való helyezésével. Ebben látja országa függetlenségének biztositékát, ami egyúttal Európa békéjének is egyik követelménye. A tekintély uralmát állítja a szabadosság fölé és az állam egyetemes érdekét a pártok önző szempontjai fölé. Ezen az uton még sok akadály van előtte. A keresztényszocialista párttal való megegyezés és a nemzeti szocialista probléma megoldása próbára fogja tenni harcban megedzeti erejét. A harc vége mindamellett sok olyan ismeretlen tényezőtől függ, amely csak az általános európai helyzet tisztázódása után kerül felszínre. A Magyarországgal és Olaszországgal való politikai és gazdasági összeköttetés szorosabbra fűzése látszik egyelőre annak a célnak, amelynek elérése a siker reményével biztat. Az olasz-osztrák-magyar tárgyalások politikai és gazdasági eredménye ujabb erőt fog adni Dollfuss kancellárnak is. hogy a megkezdett uton haladjon és Ausztria önállóságának megvédehnezéséveJ az európai békének is szolgálatot tegyen. így kapcsolódik bele Ausztria belső ügye az általános európai problémába és így válhatik az európai béke pillérévé. A népeknek a jobb jövendőért folyó harcába Olaszország, Németország. Törökország és részben Lengyelország után Ausztria most jelentős lépési lelt a tekintély uralmának helyreállításához. Jövendő sorsa attól függ, hogy ezt a tekintélyt fenn tudja-e tartani benn és künn egyaránt.