Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Mussolini nagy hadjárata. Uj városok születése és a telepitési probléma a fasiszta Itáliában

Hl AGYAR KÜLPOLITIKA 1934 február Mussolini nagy hadjárata üj városok születése és a telepítési probléma a fasiszta Itáliában Milánó, február. 1. Háborús tervekél tulajdonítanak nekem? — mondotta nemrég Mussolini. — Ez a háború tetszik nekem! - és végigmutatott azokon a gabonaföldeken, melyeket most hódított meg a természettől a termelés számára. Rónia közelében, az egykori pontiisi mocsarak helyén, ahol ma boldog telepesek ezrei művelik a földet. A fasiszta Olaszország egyik legnagyobb arányú szociális problémája — a telepítés, amely karöltve jár a „bonifikálással". Mini Mussolini annyi lángeszű eondolata, ez is követésre érdemes. A magyar kormány, amint tudjuk, nemcsak tanulmányozta ezt a zseniális tervet, hanem a magyar viszonyok szemmeltartása mellett, már a megvalósítására is megtette a szükséges intézkedéseket. A probléma megszületésének körülményei azonban mások Olaszországban és mások Magyarországon. Bizonyos, hogy a megoldás is más lesz minálunk, mint az Alpesek aljában. Mussolini a tengerekkel és hegyóriásokkal körülvett Itáliában, ahol aránylag kevés a termőföld, uj földeket akart adni a7 egyre szaporodó lakosságnak. De ezt a földet előbb meg kellett hódítania a természettől emberi munkával és szívóssággal, hogy necsak otthont, de annál is többet: foglalkozást jelentsen százezreknek és kenyeret termeljen az egész országnak. És itt már belékapcsolódott a Duce terveibe egy másik nagy probléma is: hazája gazdasági önállóságának elősegítése, mert hiszen Itália sohasem tudott elég élelmiszert termelni a folyton szaporodó éhes szájaknak. A munkástömegek foglalkoztatása mellett a gabonatöbbtermelést is szolgálják tehát Mussolini bonifikációs tervei és ugyanakkor — a Duce fel akarta ébreszteni a föld szeretetét is azokban a munkástömegekben, amelyek még nemrégen, jóformán kizárólag a nagy városokban igyekeztek munkát találni és ezért hátat fordítottak a földmivelésnek. 2. — Az én őseim is földművesek voltak! — jelentette ki többször Mussolini, aki büszkén hirdeti, hogy ifjúsága javarészét ő is földmives vidéken töltötte és ott élt a Romagna parasztjai között, akiknek ismeri fárasztó munkáját, reménységeit és hitét. A mai korban, amikor a világ jóformán csak á gépekért lelkesedik, ő a föld szeretetét hirdeti és gondoskodik a földmives légiókról, mert politikájának egyik fundamentuma a földmivelés, az észszerű mezőgazdaság és mert elve, hogy az a nemzet halálra van ítélve, amely nem képes megművelni földjét. A régi olasz kormányok nem sokat törődtek a paraszttal: ő azonban felismerte bennük a legnagyobb államfenntartó elemet és — segítségükre sietett. Amikor a fasizmus átvette az uralmat, Mussolini első gondolata volt, hogy a terméketlen, lápos, ingoványos árterületeket termőföldekké alakítsa át. A maláriát és ezer és ezer miazmát termelő posványokat és szittyókat hosszú, fáradságos munkával kiszáríttatta, a Tibcris torkolatát éppenugy, mint a római Campagna mocsaras részeit, de a Ferrara vidéki árterületeket is visszaszerezte az emberi munka számára. Ahol azelőtt nádasok és fertők ontották a betegségeket, ma szántóföldek termelik a gabonát és — százezrek találnak munkát és megélhetést. 3. A „direttissimo", amely Milánóból Rómába és Kómából Nápolyba robog, átszeli ma azokat az ezer és ezer holdas gabonaföldeket, amelyeket pár esztendővel ezelőtt még csak \ izimadai akra cserkésző, maláriától vissza nem rettenő vadászok mertek meg közelíteni. Ma mái- uj városkák egész sora épült itt, majorságok, gabonaraktárak, ipari lelepek és tengeri fürdők. Több mint kétszázezer bold leniletet szerzett igy \ issza Mussolini a munkának, amikor a földért folytatott nagy had járatában uj földekéi hódit ott magának a: V'j-Olatzotszáff, olt hon, saját hazájában. Es ezeket az uj földeket rögtön el is árasztják az uj telepesek. így épüli lel az egykori ingoványok helyén az Uj-Ostia is, a mai Róma egyik legdivatosabb fürdőhelye és igy bújnak ki a földből, az egykori árterületekből, évről-évre ujabb, egyre nagyobb telepes-városok. 4. Mussolini tudta nagyon jól, hogy Róma környéke a régi császárok idején dus termőföld volt, ahol a földműves egészségét még nem veszélyeztette a malária. Pompás öntözőcsatornák hálózatával dicsekedhetett már akkor is Róma. De amikor a római birodalom szétzüllött és Trajánus császár meg Marcus Aurelius idején létrejött nagyszabású vízmüveket többé senki sem gondozta, felfakadtak a vadvizek és a malária ütött itt tanyát. Az elszegényedett földmüvesnépet évszázadokon át tizedelte e szörnyű betegség. Aleardi, a negyvennyolcas idők nagy olasz költője, egy alkalommal bejárta ezt a vidéket, amelynek elhagyatottsága és szörnyű képe megdöbbentette. Végre találkozott egy emberrel, aki már nem is sárga, hanem zöld volt. ráncos és szőrös, mint a kecskéi, amelyeket itt legeltetett. — Barátom, hogyan lehet itt élni? — kérdezte tőle a költő. — Itt élni nem lehet, csak meghalni — felelte a maláriás kecskepásztor, a pontusi mocsarak lakója. Ma pedig? Ma újra vidáman zöldelő, gazdag termőföldek adnak életet ezreknek és ezreknek. És ez mind — Mussolini érdeme. Nem is csoda, hogy egy amerikai tudós szerint Mussolini érdemelné meg — a béke Nobel-diját. 5. „Bonifica" a neve ennek a nagyszerű hadjáratnak, amelyet Mussolini folytat a békés földhóditás és telepítés érdekében. Nem egyszerű lecsapolás. nem is talajjavítás csupán. A mezőgazdasági termelésnek valóságos újjászervezése, amelybe belekapcsolódik a löbbtermelés problémája is éppen ugy, mint a s/ikes és kavicsos, sziklás talajok öntözése; majorságok alapítása, vízvezetékek, öntöző- és levezetőcsatornák építése éppen ugy. mint az erdőirtás, az állattenyésztés, a gyümölcstermelés és selyemhernyótenyésztés fejlesztése, gabonaraktárak építése, az elektromosságnak egyre nagyobb mérvű igénybevétele a mezőgazdaságban, szántó-, vető- és aratógépek egyre fokozottabb felhasználása, a trágyázás modernebbé tétele és fejlesztése, a magnemesités és a maláriaellenes küzdelem. A „bonifica" élére külön államtitkárt állitoll Mussolini, mert e munkákat az állam nemcsak ellenőrzi, hanem részt is vesz bennük. Vannak bonifikációk, ahol a tulajdonos maga is részt vesz e költségekben, anyagi képességei arányában, ahol azonban ;i tulajdonos anyagi ereje nem engedné meg, hogy