Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám - A Népszövetség és a külpolitikai helyzet. 1. [r.]

4 MAGVAR KÜLPOLITIKA 1934 A 4 külön alaptétel a következő: 1) A végső rendezésnek a békeszerződés min­den egyes pontjában az illető egyéni eset különös jogi helyzete szerint kell megtörténnie. 2) Nem engedhető meg a jövőben, hogy népek és tartományok az egyik állam halalmából ide-oda tolassanak mintha magántulajdont képeznének vagy sakkfigurák volnának. 3) Minden területi rendezésnek az érintett la­kosság érdekében kell mégtörténnie és nem szabad egymással versenyző államok kívánságainak ki­egyenlítéseképpen vagy kompromisszumaként je­lentkeznie. 4) Minden világosan megállapítható nemzeti elemnek a legteljesebb nemzeti kielégülés adandó meg anélkül, hogy a viszálynak vagy az ellentétek­nek uj kiiejiodese lehetővé (elessek vagy régi el­lentétek továbbra is fenntartassanak. A még ezenfelül megalkotott külön 3 pont meg erősíti az egyenlő elbánást ellenseggel és baráttal szemben, a külön érdekek mellőzendőségét, azt hogy a népszövetségen befül külön szerződések nem köthetők és a titkos megállapodások teljesen kizárandók. Nem arról akarok most beszélni, hogy mi voli a minden szavunk figyelembevétele nélkül megal­kotott, reánk kényszerűéit békediktátumnak a kö­vetkezménye, mert hiszen ezt mindannvian épen eléggé tudjuk. De néhány ponton meg akarom vilá­gítani a kulisszatitkait annak, hogy ez a békedik­tátum a tudatlanságnak, a léhaságnak, a köny­nyelműségnek, az igazságtalanságnak, a nemzeti gondofat negligálásának, a gyűlöletnek milyen at­moszférájában jött létre. A vezető szempont a wilsoni elvek teljes elej­tésével az volt, hogy tekintet nélkül nemzeti gon­dolatra, legteljesebb kielégítés adassék a successiós államok minden gazdasági és stratégiai kívánságá­nak, Magyarország minden nemzeti, stratégiai és gazdasági érdekeinek teljes negligálásával. Az ösz­szes successiós államok lényegesen nagyobb terü­letet kaptak mint amit legmerészebb álmaikban reméltek. House ezredes megírja naplójában, hogy „már előzőleg a cseh határ Magyarország felé való jogtalan kitolását a vasutvonalak menetével akarták igazolni. Manse tábornok egy nagyszerű elaboratumában igazolta, hogy egy uj vasútvonal egészen olcsó kiépítésével elkerülhető volna az, hogy sok tízezer tiszta magyarajku lakos, tisztán a régi vonalak kedvéért Csehországhoz csatoltas­sék." Ez az előterjesztés figyelembe sem vétetett. Smuts tábornok 1919. áprilisában Prágába utazott, hogy a tiszta magyar Csallóköz kérdéséről Massarykkal tárgyaljon és azt az álláspontot kép­viselje, hogy a Csallóköz Magyarországnak okvet­lenül meghagyandó. Masaryk ehhez hozzájárult. 1919. május 3-án folyt le erre nézve a tárgya­lás és már ekkor meglátszott, hogy hogyan fognak tárgyaltatni a magyar ügyek. Benes, aki azóta is ugyanezt a taktikát követi, Masarykkal szemben hogy nyilatkozatait egyszerűen kisemmizi és leta­gadja, arra az álláspontra helyezkedett, hogy Smuts, aki pozitív ígéretet kapott Masaryktól, az elnököt teljesen félreértette. Az volt az álláspontja, hogy Masaryk nem mondott egyebet, mint azt, hogy van Csehszlovákiában olyan felfogás, amely szerint a Csallóköz átengedése helyes volna, de a kormánynak ép az ellenkező az álláspontja. Lero­che úo Piclion intervenciójára azután elvesztettük a Csallóközt. A legdrámaibb llarold Aicolsonnak, az angol delegáció egyik legokosabb és legbefolyásosabb tagjának naplója, aki nemcsak nem barátunk, ha­nem könyve bevezetése szerint épen nem barátsá­go, érzésekkel viseltetett Magyarország iránt: „1919. május 8-án délután következett be az osztrák-magyar állam sorsának végleges megpe­csételése. Magyarország ielosztatik, az öt illusztris férfiú által közönyösen, felelősségérzet nékül da­raboltalik lel. Mialatl künn a Quai d'Orsay kert­jében a szökőkút vize lassan csobog, mialatt a szakértők aggodalommal nézik azt, ami történik, mialatt Baliour egészen mellékes kérdések részle­tes tárgyalása közben njra S újra elalszik, mialatt Lansing az előtte fekvő papíron rajzol, mialatt Pichon nagy Iauleuiljében összehúzódva oda sem ügyel, mialatt Sonnino, aki ismét visszatért Pa­risba — udvariaskodik és a keresztülláthatatlan Mokito, akit alig lehet megérteni, ismétli folyton újra és újra azt a szót, hogy : megjegyzem, meg­jegyzem, megjegyzem. Erdéllyel kezdődik a tár­gyalás és néhány személyes élű megjegyzés után, amely lardieu és Lansing között ide-oda repül, mint egy tenniszlabda, Magyarország elveszti Er­délyt. Azután jön a csehszlovák rész és mialatt a legyek zümmögnek a nyitott ablakon át, elveszti Magyarország északi és keleti részét. Azután jön az osztrák határ és jön a jugoszláv határ és Ma­gyarország déli részének teljes elvesztéséről szóló jelentés megjegyzés nélkül vétetik tudomásul. Az­után teát és szendvicseket szervíroznak." A kegyetlen békeszerződések aláírása után las­san megindul a népszövetség működése. Megindul így, hogy azokból az alapte'te) ékből, amelyekből szülőatyja, Wilson intenciója szerint el kellett vol­na indulnia, már semmi, de semmi nem maradt meg. Titkos tárgyalások után az egész vonalon egy erőszakos, igazságtalan, gazdaságilag abszurd és keresztülvihetetlen, szükségszerűen és kikerül­hetetlenül és ujabb zavarokhoz és teljes gazdasági összeomláshoz vezető, a népek önrendelkezési jo­gát megcsúfoló, olyan békék jöttek létre, amelyek­nél igenis néptömegek megkérdezésük és érdekük ellenére, mini tulajdontárgyak és sakkfigurák dobattak egyik hatalmából a másikéba, amelyek­ben a gazdasági szabadság megfojtatott, amelyek­ben matematikai pontossággal elkövetkezendő el­leniétek és visszavonások csirái voltak elültetve. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom