Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Gróf Khuen-Héderváry Sándor az uj párisi magyar követ - Bethlen István útja. Az angliai előadások

1934 január MAGYAR KÜLPOLITIKA 1B A valóság az, hogy a leleményes szélhámos mindenkit és mindent felhasznált elképesztő üzleteinek biztosítására. Tüneményes hamiskártyás volt. Az opiánskötvények vásárlása épp ugy csak egy „lap" volt a kezében, mint a stresai konferencia alatt folytatott tanácskozásai, a „Katinka", mint a bayonnei zálogházi bon-ok, vagy mint a nemlétezö közmunkák finanszírozására szánt kötvények. Mindegy, Staviskyn keresztül a kisentenle le akarja ütni a franciaországi magyar propaganda fejét. És hivatkoznak Dariac, radikális képviselőnek múlt esztendei parlamenti jelentésére, amelyben rendkívüli fantáziával „leplezi le" ennek a propagandának a méreteit és költségeit, amelyek eszerint szinte 20 millió francia frankra rúgnának évente. Íme: Stavisky pénze. Ezeket a túlzásokat maga a szocialista Populaire is megsokalja, mert el nem tudja képzelni, hogy a szélhámos annyi pénzt tudott volna Magyarország jelenlegi nehéz viszonyai közt a budapesti kormányból kisajtolni. Sajnos, ez a rágalomhadjárat ideiglenes sikereket tud felmutatni. A Stavisky-ügy a francia belpolitikai életben is a gyanúsítás, a bizalmatlanság s a megfélemlítés forgószelét keverte fel, amik kissé megkárosították a magyarbarát állásokat is. A rágalom ökonómiája ebben az esetben is beigazolódott: minél többet, valami majd csak megmarad belőle! De ellenségeink tulszámitják magukat. A bayomiei botrány kétségtelenül árthat Franciaország erkölcsi, sőt politikai presztízsének. De kiindulópontja lesz egy erkölcsi, sőt politikai megtisztulásnak. Minél mélyebb, minél szélesebb körökre kiterjedő, minél bátrabb lesz a francia közvélemény szakítása a társadalmi, politikai és sajtókorrupció eddigi eszközeivel, annál biztosabb lesz a régi. megmerevedett, ha ugyan nem megvesztegetett politikai elméletek felszámolása. Nem a mi érdekünk a valóság álcázása, az igazság elhallgatása és meggyőződések megvásárlása. A lelkek felszabadulása, a politikai levegő megtisztulása a kisentente nagy csalódására a magyar revíziós törekvéseknek eddig nem ismert lehetőségeit fogja megteremteni Franciaországban. Gróf Khuen-Héderváry Sándor az uj párisi magyar követ Gróf Khuen-Héderváry Sándor diplomáciai pályafutása második fontos állomására érkezett. A régi diplomáciai iskola neveltjeként lépett a magyar külügyi szolgálatba és szervezte meg a mostani külügyminiszterrel, Kánya Kálmánnal együtt, a magyar külügyminisztériumot. A világpolitika szinterén küzdő nemzetek történelmének, lélektanának, alkotmányos berendezkedésének ismerete, a diplomáciai szakismeretek teljessége, hivatali kötelességtudása, lelkiismeretesség telte erre a feladatra méltóvá és alkalmassá.. Most, otthagyva a külügyminisztériumát, melyben — mint meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese volt — a párisi magyar követség élére került, hogy a francia köztársaságban Magyarországol követi minőségben képviselje. A francia külpolitika most kezdi számításba venni azt az eröt. melyet Magyarország az európai békéért való küzdelemben képvisel. Most kezdi észrevenni, hogy Magyarország sorsáról ma már nem lehet róla-nélküle intézkedni, nem lehet fölényes gesztussal dunai szövetségbe kényszeríteni. Magyarország francia képviseletében Khuen-Héderváry Sándorra nagy és mii vészi diplomáciai feladat vár, nagyobb és művészibb, képességeit még jobban próbára tevő feladat annál, melyet pályájának első kiemelkedő állomásánál, a magyar külügyminisztérium hivatalának megszervezésénél teljesített. Bethlen István útja Az angliai előadások • A nagy magyar politikusok egyéniségének varázsa akkor bontakozik ki igazán, mikor már nincsenek hatalmon. Kossuth, Tisza, Apponyi példája mind ezt mutatja. Mikor megszűnnek kormányozni, a nemzet valóságos bálványai lesznek. A magyar politikusok sorsa Bethlen István sorsa is. Tíz évig, míg hatalmon volt, pártja ragaszkodott hozzá. Mikor nincs a kezében hatalom, rokonérzéssel kiséri az egész nemzet. Pedig Bethlen István nem futott és nem fut a népszerűség után. Megvan benne a gondolkozók egyedülvalósága és az az elvontság, mely nem szeret törődni apró részletekkel. Megszabadulva a kormányzás gondjaitól, Bethlen István megtalálta méltó helyét és szerepét. A magyar revízió teljhatalmú követe, vagy — talán — zarándoka Európában. Hogy Németországban való előadókörutja sikerrel járt, az természetes: nem volt nehéz meggyőznie a németeket a páriskörnyéki békék igazságtalanságáról. De még nagyobb sikere volt Angolországban, ahol négy előadást tartott. Egyet a cambridgei egyetemen „Az ezeréves magyar királyság fennállása — igazságtalanság? —, a másodikat a Közel- és Középkeleti Társaság előtt Londonban „Hogy bánt el a trianoni szerződés a Dunamedence kis népeivel? —, a harmadikat a londoni Királyi Külügyi Társaságban „Erdélyi kérdés" — és végre a londoni Balkán-komité előtt „A trianoni szerződés revíziója és Európa békéje" cimmel. Ezek az előadások most könyvalakban egész terjedelmükben megjelentek. A békeszerződések — állapítja meg — nem hozták meg Közép-Európában s különösen nem a régi osztrákmagyar monarchia uralma alatt állott területeken a népek nyugalmát. A monarchia kis népeinek civódásai a háború előtt a birodalom belpolitikai életében zajlottak le, míg ma nem egy állam belső békéjét, hanem a nemzetközi élet nyugalmát, egész Európa békéjét veszélyeztetik. Meg kell hallgatni e kérdésben — úgymond — végre azokat, akik egy évezreden keresztül Európa ezen részén nem minden dicsőség és eredmény nélkül kormányozták e népeket. Bethlen kimutatja, hogy ősfoglalás címén a magyar földre a magyaron kívül más népnek igénye nincs. A nemzetiségek apránként, védelmet keresve szivárogtak be a tatár és törökvész megritkította magyarság helyére, vagy, mint a Habsburg-ház dédelgetett telepesei jöttek a kincseket igé,-ő magyar földre. A világháború után is csak két nép jelentette ki. hogy el akar szakadni a magyarságtól. Vz egyik a horvát, mely már keservesen megbánta, a másik a román Erdélyben, ahol az erdélyi és regátbeli románok már kezdik egymást „különösen" szeretni. Bethlen tudása, történelemfilozófiája, államférfiúi készsége és szivének egész melege legjobban tüzel az erdélyi kérdés tárgyalásánál, melyet nála jobban senki nem ismer. Mi — mondja, miután szinte plasztikusan állította a hallgatóság elé Erdélyt történeti hátterével együtt — bízunk Erdély területén fajunk jövőjében. Vájjon megfelel-e az emberi igazságszolgáltatásnak az, hogy annak a háziúrnak a háza odaitéltessék az általa befogadott jövevénycsaládnak, aki ennek a családnak a tagjait egyharmad rész-