Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - ...és elrabolták az ősi földeket

1933 május MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 számtalan apró parcella jutott magyar rokkantak és hadiözvegyek kezéből az oláhokéba. Nem kímélte a földreform az egyházak birtokai sem, amelye! Sziamoskrassóban és Marosszentimrében templommal és papiakkal együtt koboztak el. Az agrárreform folyamán egyedül a magyar egyházaktól 314.000 holdnyi olyan birtokot vettek el, amely azelőtt magyar vallási és kulturális célokra szolgált. Ha mi a kisajátítás idején 20.000 leiben állapítjuk meg egy hold föld értékél és .leszámítjuk az értékpapírokban (!) tényleg kifizetett kártérítést, akkor is megállapíthatjuk, hoky egyedül az egyházi vagyonok terén a magyar nemzeti vagyon öt milliárd leijel csökkent. A földreform kapcsán végeredményben 1,731.768 bektár területei sajátítottak ki Erdélyben, majdnem száz százalékban magyar földbirtokosoktól, amikor is, ha az érték egyötödét vesszük megtérítettnek, Erdélyben közel 30 milliárd leit raboltak el a földreformmal a magyar nemzeti vagyonból. A kisajátított földekből még ma is 300.000 hekt ir dl s..; tosztatlanul dl uiu kezel:'.ben mint n n. tai lakkbirtok, ami mulatja, hogy indokolatlanul nagy területekel sajátítottak ki csak azért, hogy a magyar kézben lévő földbirtokot a lehető legkisebb téridéire szorítsák. De nemcsak a magyar nagy- és középbirtokosok földjére vetettek szemet, hanem hozzányúltak a kisemberek és a közösségek vagyonához is. Mindnyájan emlékezhetünk a bánáti telepeseknek a Nemzetek Szövetsége előtt folytatott pőrére, amikor 8—24 holdas telepes kisgazdák voltak kénytelenek tenyérnyi földjükért rengeteg anyagi áldozatot hozva, fellépni a román állammal szemben, amelynek azonban végül is sikerült elérnie, hogy a Népszövetség az egész kisajátított területért mindössze 700.000 aranyfrank kártérítést ítélt meg, amellyel az elvett földek értékének eggharmincada térült csak meg. Vagy legutóbbról élénken emlékezi tünkben maradt az ú. n. esiki magánjavak ügye. akiknek közművelődési és köz jótékonysági célokat szolgáló, legnagyobb részt nem is szántóföldből, hanem erdőből álló birtokait is kisajátították, 62.500 hoild terjedelemben, jóllehet ugyanakkor a hasonló célú naszódi és bánsági volt oláh hat ii :r ezredek filimlho is e^-.milli;: noldat kitevő birtokaihoz nem nyúltak hozzá. Közel négy évi nemzetközi tárgyalás után az elvett birtokból mindössze 16.000 hold korüli területet ítélt vissza a Népszövetség. Amint láttuk tehát, a három utódállam egyrészt minden erejével aura törekedik, hogy a területén élő magyarság számát mesterségesen, a népszámlálási adatok meghamisításával, lega'ább papiroson, lecsökkentse, másrészt ott maradt testvéreink gazdasági leromlására is törekszik, a legeinikusabhan állítva be szociális színezetűnek olyan törvényeket, amelyeknek egyedüli célja valójában nem más, mint a magyar kézben veit ősi földek nacionalizálása, egyszerűbb szóval talán nyugodtan mondhatjuk: elrablása. A megcsonkított birtokok természetesen nem tudnak már annyi kéznek munkát és annyi szájnak kenyeret adni, mint előzőleg és így ezrével vesz ia magyarság vándorbotot a kezébe és kivándorol a messzi tengerentúlra. Szóval „pusztulunk, veszünk" ... és ha ez sokáig tart, ne adja Isten, de valóra válhat a szomorú jóslat, hogy „mint oldott kéve, széthull nemzetünk''. „A békekötéseknél a szenvedélyek bitorolták az ész, a politikai belálás és az államférfiúi bölcsesség helyéi és idők folyamán ezek az intézkedések belevittek minket az ingoványba, amelyen most megfeneklettünk. Ezek a kérdések nemzetközi akciót kívánnak, amelyre a kormánynak haladéktalanul fel kell készülnie." Macüonald angol miniszterelnök 1931. X. 26 - i k i rádióbeszédében. „A békeszerződések nem örökéleliiek, különösen nem azok a békeszerződések, amelyekel — mint a trianonit — politikai számilások sugalmazlak és amelyeket a gyakorlati tapasztalás és az idő már elitélt." Mussolini miniszterelnök 1932. X. 17-én a TESz küldöttsége előli. „Fogadom, hogy Anglia asszonyai mind sorompóba állilliató-k a trianoni rémlett ellen." Violet Twcedalc nagytekintélyű angol Írónő, 1933. II. 19. Francia irók és művészek Magyarországon Irta: Dr. Olay Ferenc A francia-magyar rokonszenvnek az a fellángolása, amely az 1848-iki szabadságeszmék kölcsönösségéből és a magyaroknak az 1870/1-iki porosz-francia háborúban megnyilvánítotl nagy francia-barátságából fakadt és a Párizsban Szeged felsegélyezésére és Budapesten az Arrogante áldozatai hozzátartozóinak támogatására rendezett ünnepségekben, majd a magyar írók és művészek 1883. évi párizsi ünneplésében nyilvánult meg, (I. a Magyar Külpolitika 1933. évi januári számái!) tetőpontját a francia irók és művészek által az 1885. évi budapesti országos kiállítás alkalmából telt látogatásikor érte el. amelyet a magyarok párizsi látogatását (1883.) viszonzására határoztak el. A leivel a regi és változatlan rokonszenv kitörő lelkesedése fogadta és már a magyar határ átlépésétől kezdve az ünneplések szakadatlan sora várta a franciákat. Szobig vonalon, onnan pedig hajón jöttek és augusztus 9-én délelőtt érkeztek Budapestre. Mintegy negyvenen jöttek el, közlük Lesseps Ferdinánd, Coppée Ferenc a kiváló író és költő, Delibes Leo és Massenei Gyula világhírű zeneszerzők. Gouzien Armand zenekritikus a magyarok régi és őszinte barát ja, Ulbach Lajos író és hírlapíró, mint akik már tobbször-kevesebbszer jártak Magvarországon és ilt sok ismerősük is volt, továbbá Ratisbonne Lajos író. Blavet Emil a párizsi Nagyopera vezértitkára és író, Young a Revue politique et littéraire főszerkesztője, Verne Jules tanár és író. Berardi Gaston az Indépendance Belge főszerkesztője, Dreyfus Ábrahám színműíró, l'lenrg Róbert Tony és Clairin György festőművészek, Rops Felicien aquarellfestő és hírlapíró (kinek ősei, a Rapszaiak, magyarok voltak) stb., stb. A megérkezés napján a magyar írók és művészek társasága ebédet rendezett, melyen az első felköszöntőt Jókai Mór mondta. Lesseps és Ulbach válaszoltak, majd Coppée is felszólalt, melyben hálásan emlékezett, meg a magyaroknak Franciaország iránt tanúsított megemlékezéséért a szerencsétlenségben. „Ezen barátságot, a Franciaország iránt érzett ezen neir.es hódolatot, nem vagyok képes önöknek más módon megköszönmi, minthogy hálásan odanyújtom kezemet és gyermeki őszinteséggel megmutatom azon könnyekéi, melyek szemembe tolulnak." Majd megemlékezett Petőfiről a na.,v mai,var koltóiol S a Margitsziget lilim idézte egy hasonlatát, mely a szerelmet egy szigethez hasonlítja a folyó közepén, „poharamai emelem — mondotta — társaim nevében és esküszöm, hogy ezen feledhetetlen napok emléke, midőn bennünket önök ily elragadó baráti vendégszeretettel fogadlak, épp úgy bezárva lesz érzelmeink örök hullámai közé. mini ahogy körülfolyja a Margitszigetet a Duna vize. Ezen emlékekre emelem poharamat." Másnap, 10-én. a Nemzeti Színház ünnepi előadást rendezett — természetesen magyar nyelven — amely Coppée „Le Luthier de ( rtmon< emui szinmüvevail kezdődött. Dreyfus ki i kis vígjátékává] (Fekete frakkban és Egy kis vihar), végül Moliére Kénytelen házasságá-val fejeződött be az előadás. Utána a magyar írók é, művészek társasága a Magvar Nemzeti Múzeum monumentális előcsarnokában adott vacsorál s a múzeumi kerl kivilágítása mellet! hangverseny is volt. Augusztus 11-éu Jőzsel főherceg a Margitszigeten ebédet adott a vendégek tiszteletére, amelyen gróf Foucher de Careil becsi francia nagykövet és Beíle budapesti francia konzul is résztvett. A családi gyásza miatt megjelenésében gátolt főherceg nevében gróf Zichy Jenő üdvözölte a vendégeket és a főherceg meleg rokonszenvéről biztosította őket, annak adva kifejezést, hogy a megnyilvánuló rokonszenv mindkét részről tartós legyen. Francia részről a nagykövet mondott nagy tetszéssel fogadott beszédei. A m. kir. Operaház 12-én tartott díszelőadása ugyancsak francia vendégeink műveiből állolt, amennyiben Delibes „Coppélia" című balettjét, Massenei „Hérödiás" című nagyoperájának egyik felvonását és a „Scénes pittoresques" zenekari müvet adták elő. A mindvégig lelkes hangulatban lefolyt kitűnő előadáson Sandci bolgár fejedelem i • öccse is resztvettek. A várost, országos kiállítási, színházakat és