Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Jugoszlávia válsága. A szerb diktatura vergődése

(933 február KÜLPOLITIKA 5 Jugoszlávia válsága A szerb diktatúra vergődése Minden ditktatura csak addig életképes, uinig a maga túlerejére támaszkodva nyílegyenes következetességgel halad kitűzött colja Felé. Jugoszláviában a széthúzó erők inegzabolázására megalkotott szerb diktatúra az utolsó ti/ hónap alatt olyan kapkodást, olyan határozatlanságot árul el, hogy ezzel az önmaga közeledő végéi jósolja. Ha az előjelek nem csalnak, ez a vég esettéi; nagyon is drámai lesz. Senki sem csodálkoznék rajta, ha a belgrádi diktatúra bukása egyben a jugoszláv állameszme katasztrófáját jelentené. Jugoszlávia sorsdöntő kérdése: a horvátok és szerbek ellenléte. Jugoszlávia szerencsétlensége, hogy ennek az ellentétnek a megoldását a délszláv királyság megteremtésének napjától mind a mai napig nem sikerült megtalálni. Ennek az ellentétnek azonban belátható időn belül nem is lehet megoldása. Meri bármit határozlak a párisi béke szerzők, bármit állítsanak is a délszláv egység álmodozói, nem lehet máról holnapra egy nemzeti testbe összeolvasztani két olyan különböző népet, mini az európai lelkű, magas kulturális szivonalon álló. római katolikus horvál és a balkáni lelkű, elmaradott műveltségű, orlhodox hitet követő szerb, I Szándékosan nem emiitjük meg ezúttal azokat a nemzeti kisebbségeket, amelyek alig várják a Jugoszláviától való elszakadás alkalmát.I A jugoszláv királyság válságának mélyrehaló gyökere itt rejtőzik. Jugoszlávia másfél évtizedes történeté azért nem egyéb, mint a horvát és szerb nép belpolitikai gyilkosságokkal és bombarobbanásokkal tarkított küzdelme. Amikor 1918 december elején Belgrádban a délszláv királyság megalapitását kikiáltották, az uj államnak ezt a nevet adták: ..Szerbek-Horvátok és Szlovének Királysága". Az első elgondolás szerint az államcim tehát még kifejezetten hangsúlyozta, hogy az uj államot három különböző, egymással egyenjogú nemzet alkotja. A horvát nemzet túlnyomó nagy többsége azonban ennek ellenére tiltakozással és ellenszenvvel fogadta a belgrádi határozatot, sől arra hivatkozva, hogy a zágrábi szábor többsége nem járult hozzá a feltétlen egyesüléshez, kétségbevonta annak az érvényességét. A horvát nép már a magyar állami kötelékben is kiterjedt önállóságot élvezett. Megszokta, hogy Ügyei legnagyobb részét maga igazgassa. Belgrádban vi szont a központosító áramlat kerekedett felül, amely Zágrábot egy vidéki város rangjára züllesztette és az uj állani sorsát mindenben a belgrádi akaratnak rendelte alá. A horvát nemzet tiltakozásának az. első pillanattól Fogva Rádics István volt a leghangosabb és legelkeseredettebb kürtöse. Politikai pályafutását az uj államban emiatt azzal kezdte, hogy külföldre kellett menekülnie. Az azóta elteli másfél évtized alatt a szerb-horvát ellentél legalább időnként látszólag megenyhült, Rádics maga is viszszatérhetett hazájába. Söt miniszter is lett belőle. Szerb horvát koalíciós kormányok alakullak Igazi kibékülés azonban nem jöhetett létre a két nemzet között. Végül pedig 1928 június 20-án kirobbant a belgrádi szkupstina véres napja, s egyszerre áttörhetetlen válaszfal támadt szerbek és horvátok kö/.ötl. A szerb radikálispárti Rácsics revolvere egyszerre bárom áldozatot teríteti le a horvátok soraiból. Rádics Pál. a horvál népvezér unokaöccse és Baszaricsek képviselő holtan maradtak a padok alatt. Rádics István pedig halálosan megsebesüli. Hatheti szenvedés után. augusztus 9-én, íí is elhunyt súlyos sérüléseiben. Annak a válságnak, amely Jugoszlávia bordáit mosl is megropogtatja, ide nyúlik vissza az credité: a belgrádi szkupstina véres ülésnapjáig. A horvátok elkeseredése végtelen volt. Hiába mondott le a kormány, Hadzsics tábornok hiába kísérletezett egy színtelen hivatalnokminisztérium megalakításával, a horvátok megbékithetetlenek maradlak. Még akkor is, amikor Korosec, a szlovének ve zére cserbenhagyta őket és 1928 június 27-én kormányalakításra vállalkozott. A horvát képviselők mái' egy napp.il a belgrádi rémnap után, 1928 június 21-én külön gyii lésre ültek össze és kimondották, hogy a szerb kormánynval minden kapcsolatot megszüntetnek s addig, amig a történtekért teljes elégtételt nem kapnak, nem vesznek icszi a belgrádi nemzetgyűlés munkájában. Korosec kinevezése Után ujabb gyűlést tartottak, amelyen intézőbizottságot állítottak föl. Ez az intézőbizottság már veszedelmesen hasonlított egy önálló horvát kormányhoz. A Korosec-kormány egy félévig hiába kísérletezett azzal, hogy kibékítse okét. 1929 január 2-án lemondott. Január ötödikén pedig megtörtént a Zsifkovics kinevezése. Ezzel megkezdődött a nyilt diktatúra. Az önkényuralom első intézkedése az volt, hogy előbb a horvát parasztpártot, azután pedig Szerbia többi politikai pártját is föloszlatta, Sándor király nem titkolta szándékait. Szerinte csak a szkupstinában marakodó pártok széthúzása okozla, hogy az eltelt idő alatt nem sikerült megteremteni a délszláv birodalom egységét. A diktatúra feladatául ezért a/t tüzle ki, hogy a mulasztási pótolja és az eröskéz politikájával csinálja meg azt az egységet, amelynek megteremtése parlamenti uton nem sikerült. Papiroson ez persze könnyen ment. 1920 október harmadikán a hivatalos lap királyi rendeletet közölt, amely bejelentette, hogy a délszláv királyságot ezentúl Jugoszláviának hívják. A ..Szer bek-Horvátok és Szlovének" országa tehát papiroson is megszűnt. Az uj birodalomban azóta a szerb terror uralkodik. Kezdettől fogva a legnagyobb eredménytelenséggel. A módszeiek közben folytonosan változtak. 1930 májusában két horvál renegátot neveztek ki Zsifkovics kormányába. Ez a/ átlátszó fogás azonban nem tévesztett meg senkii. 1931 szeptember 3-án egy királyi manifesztum nagy garral tudtára adta a világnak, hogy Jugoszláviában újra életbeléptetik az alkotmányos rendszert. A pár nappal később kiadott választási rendelet azonban megmutatta, hogy ez az átalakulás csak formaszerint történt meg s arra való, hogy a külföld színiébe port hintsen. A választási rendelet tudniillik különféle mesterkedéssel lehetetlenné telte, hogy a kormány jelölteken kívül akárki is bekerülhessen a parlamentbe. A horvátok nem vettek részt az 1931 október 8-án tartott választáson. Nem vettek részt azonban az ó-szerbiai pártok és a szlovének sem. A választás bojkottja hozta össze először azokat a politikai pártokat, amelyek ma is egyformán megtagad ják a belgrádi önkényuralmat. Ezen a helyen nincsen terünk arra. hogy a belgrádi diktatúra bukdácsolásait és a horvátok önvédelmi harcát lépésről lépésre kövessük. Csak három fontos jelenséget kívánunk kiemelni. A/, egyik, hogy a belgrádi kormányzat balfogásai alatt Jugoszlávia külföldi barátai is Sándor knuh ;s kormánya ellen fordullak. Olyan emberek, akik résztvettek az uj délszláv állani megteremtésében'. Scótus Yialor már 1930 október 29-én kemény cikket irt a belgrádi diktatúra ellen ,i cseh Lidove Novinyban. A hasonló megnyilatkozások között legújabb az a nyilt levél, amely 1932 december végén jeleni meg a Manchester Guardianban. A nyill levél aláírói, közöttük Noel Buxton, Scotus Viator, Wickham Steed és mások egy angol bizottság helyszíni tanulmányai alapján a/l állapították meg, hogy „a helyzet az UJ lllam \ keres revízióját követi b A másik fontos jelenség, hogy horvátok elkeseredése nyilt fegyveres fölkelés kitörésével lényegei. Horvát szabadcsapatok alakullak, amelyek késő éjjel már fegyverrel is rátámadtak a szerb hadsereg és csendőrség kisebb osztagaira Végül a harmadik lontos jelenség a/ 1932 december 7-én hozott zágrábi rezolució. Ebben a horvát politika vezérei kijelentették, hogy visszatérnek a/ 1918 december 1. előtti jogállapotra, tehát: semmisnek tekintik a köz pontosított alapon megalkotott Jugoszláviái és a horvát nép számára követetik a szabad elhatározás jogát. A zágrábi határozathoz 1933 január elsején a szlovének nevében Korosec is csatlakozott. Ugyanaz a Korosec, aki Rádics meggyilkolása után még nem a horvátok, hanem a szerbek oldalán állott. Még feltűnőbb jelenség, hogy eközben a föloszlatott szerb pártok vezetői is észbekaptak és