Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Apponyi Albert

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 február vetélje teljes erővel az aktív és céltudatos magyar külpolitikát, a baráti összefogási mindazokkal, akik az igazságéri s ezzel együtt a magyar revízióért harcolnak. A jövő Isten kezében van, de aki magán nem akar, vagy Ind segíteni, aki minden! másra biz, aki engedelmesen megy ;i hidra, az már eleve elveszett. Nemcsak fegyverek vesznek körül minket fegyverteleneket, hanem ravasz, ötletes és merész politikusok is, akiket öntudatos nemzeti közvélemény támogat. Ne féljünk a fegyverektől, hanem vegyünk példát a/októl, akik — zsákmányukért — mindenre készek. Mi nemes ügyért harcolunk, mi az igazságot védjük és ez az igazság elszántabb közvéleményt köveid. Apponyi Albert Miért döbbeni meg Európa, mikor Isten öl magához szólította? Mivel vált ki a népek összegyülekezett választottai közül? Miért voli első az elsők között? Miért érzi barát és ellenség, hogy a világ szegényebb lett Apponyi elhunytával? Miért emlékeznek meg róla. mini soha nem ismétlődő tüneményről? Miért változik dicséretté a gáncs, miérl lapul az önzés, ha Apponyiról van szó? Mi az. ami öl naggyá tette? Szónoki képessége? Bámulatos emlékezőtehetsége? Ritka zengésű hangja? Méltóságteljes megjelenése;1 Páratlan szerénysége? Mély udvariassága.' Közős magánéletének feddhetlensége? Tiszteletreméltó kora? Mindez csak díszlet, háttér és kellék, de nem magyarázza meg a föltétlen hódolatot, mellyel Apponyi iránt Európa közéletének minden szereplője és ügyelője viseltetett. Nem magyarázza meg. hogy a diplomácia minden fogásával ismerős politikusok miért hallgatták szinte vallásos tisztelettel Apponyi szavát. Nemi E mély ős csavaros járatú agyvelők méltányolják és — ha tehetik — maguk is használják a zengő hang és szépen fonott mondatok varázsát, de maguk nemi kábulnak el tőle, mini ahogy nem hatja meg a színpadi világositól sem a lámpák változó tüze. Rangja sem kápráztathatta el őket, mert a rang semmiség ez emberek szemében, akik országok, trónok és milliók sorsáról döntenek. És mégis: Apponyiban volt valami, ami előtt mindenki meghajolt, hacsak nem volt vasból a térde. Apponyi Albert legkifejezőbb jelképe nemzetének. A világháború hősi hekatombája után az elhullott fiatalság helyére állott ősz katona — mintegy Csaba vezér égi harcosa — tovább vívta a nemzet életéért soha meg nem szűnő csatát. Csak egy ember volt, de egyetlen ilyen ember hadseregekkel ér lel. Ahogy Lehel vezér a vesztett csata után halálba menetele előtt megfújta kürtjét: ugy harsant fel elsőnek Apponyi szava is a győztes ellenség elölt, védve és hirdetve a magyarok igazságai. Zengő szava az igazságos elbánást követelő magyarság első szószólója volt. Akkor és azóla is személye élő tilalomfája volt a magyarság ellen irányuló minden támadásnak. A rágalom és gyűlölet minden hulláma, mely a magyarság felé tajtékzott, megtört ős visszatorlódott Apponyi alakja előtt. Az elrágalmazott, a barbárság minden bűnével vádolt magyarság sorából került ki — mintegy élő cáfolatképpen — Apponyi személyében az erkölcs és kultúra mintaképe a Népek Szövetségének fórumára. Mikor Apponyi beszélt, egy egész nemzet beszélt, egy nemzet csonkult teste vonaglott. Hatásának igazi titka: mégsem ez. Hiszen a Népszövetség előtt, ahol a négyszázhetven milliós Kina feldarabolása, a népjog ellen elkövetett merényletek sorozata csak aktaszámba megy — ez nem szokatlan és nem megrázó látvány. Apponyi azonban nemcsak nemzeti küldetésben járt Genfben. Olyan küldetése volt, mely csak a legritkább kiválasztottaké. Mikor egyik újságíró azt mondta róla: — Valóságos élő székesegyház! —- közel járt az igazsághoz. Ebben a korban, mely az arany, a gép és fegyver ereje alatt nyög, vannak még égi csodák. Apponyi szavának, puszta megjelenésének ereje és hatása mögött a Szent Lélek megszentelő kegyelnie, a tüzes nyelvek lobogása érezhető. Ez oldotta meg nyelvét, ez késztette, hogy évek terhével vállán menjen és hirdesse népének az isteni igazsághoz tapadó igazát minden népek előtt. Az az erő hatott benne, mely báránnyá juhoztatta Dániel barlangjának oroszlánjait. Ez a kegyelem tette lehetővé, hogy ott halhatott meg dicsőségesen a csatatéren, teljesítve égtől kapott feladatát az utolsó leheletig. Igen, érezzük, hogy a világ szegényebb lett. amióta (i, a kegyelemben áldott, eltávozott. De nagy emberek nem halnak meg nagy örökség hátrahagyása nélkül. A közhit és közvélemény előtt Apponyi alakja eztán egyúttal a magyarságot is jelenti. A kegyelem, mely a világhoz Apponyi szaván keresztül jutott, eztán a magyarság homlokán is ragyog. A bűvös erő, mellyel ellenségeinket lenyűgözte, eztán belőlünk is árad. Apponyi küldetése égi ujjmutatás a revízió felé. A magyarságról, a magyarság szenvedéseiről nem feledkezhetik meg a közvélemény. A magyarság kisebbítésének ideje, divatja végleg lejárt. Eztán nem érhet semmiféle diplomata sikert a magyarság rovására, i 1 Isten maga állt mellénk, mikor megszentelő kegyelmét adta Apponyinak. És Isten kegyelme minden földi hatalomnál parancsolóbb. Marius