Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Róma küzdelme Európa békéjéért

1033 december MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 Róma küzdelme Európa békéjéért A diplomáciai harc, mely a fegyveres mérkőzés! felváltotta, sohasem voll érdekesebb, mini mostanában. Királyok, politikusok, követek tanácskoznak, járnak-kelnek Európa egyik fővárosából a másikba. Európa nyugatán és keletén egyformán érezhető a forrongás. Tudjuk azt is, hogy a mostani zűrzavarból uj helyzet fog előállni, meg fog születni a dolgok uj rendje. Nem tudjuk azonban, mi fog történni és meddig fog tartani az a nehéz korszak, amelyben olyan bosszú idő óta élünk. Európa népei valamennyien óhajtják és várják a békét, ami megváltási jelentene számukra. Az államférfiak azonban, akiknek ez a békét meg kellene terjemteni, ugy látszik, nincsenek valamennyien eltelve azzal a jószándékkal, mely legfőbb feltétele a megváltásnak. Anglia párisi követe. Tyrrell lord, már tudtára adta a francia kormánynak az angol kormány álláspontját. A francia külügyminiszter, Paul-Boncour, a Párisba hívott cseh külügyminiszterié]. Benessel, való tárgyalás után meghallgatta még Anglia követét. Utána bizonyára sürgősen jelentést tett a tanácskozásokról minisztertársainak is, hogy megszabják Franciaország további magatartását külső politikájuk irányításában a tornyosuló veszedelmekkel szemben. A leszerelési konferencia bukása, Németországnak a Népszövetségből való kilépése és Mussolini követelése a Népszövetség reformját illetően, határozott állásfoglalásra kényszeríti Franciaországot is. A német kancellár által felajánlott közvetlen tárgyalás pedig szintén gyors válaszadásra kényszeríti a francia kormányt. Dönteni kell jobbra, vagy balra, mert azt már Franciaország is látja, hogy a versaillesi szerződés paragrafusai és a népszövetségi alapokmánynak a fennálló helyzetet biztosító rendelkezései önmagukban nem elegendők Franciaországnak a kontinensen való kivételes hatalmának biztosítására. A világ közvéleménye pedig egyre hangos abban követeli az igazságot és az egyenlőséget, mert ezek nélkül nincs újjászületés és nem jöhet létre a világ uj rendje, jóléte és békessége. A francia-német közeledés, ami legegyszerűbb és legtermészetesebb útja volna Európa békéjének, egyhamar nem igen remélhető. A legfőbb akadály nem a két ország érdekeinek ellentéte, hiszen az együttműködés elsősorban gazdasági téren mindkét országra nézve előnyt jelentene. A két ország gazdasági élete sokkal inkább kiegészítené egymást, minisein versengene. Az akadály inkább lélektani és a majdnem évezredes ellentétnek a gyümölcse. Ezl még fokozza Franciaország keleti kis szövetségeseinek, elsősorban Csehországnak a magatartása, amely a kisantant nevében merevebben ragaszkodik a jelenlegi állapot fönntartásához, mint Franciaország tisztábban látó politikusai. Benes Párisba utazása előtt Kassán Titulescuval, a román külügyminiszterrel tanácskozott, aki harsány szóval hirdette, hogy a jelenlegi helyzet minden megváltoztatása háborús veszedelmet jelent. Titulescu pedig régebbi balkáni körútja után tovább szövi a szálakat és Bulgáriának egy balkáni blokkba való beszoritásával akarja meghosszabbítani a kisantant hatalmi vonalát. Hogy a belgrádi királytalálkozón a bolgár király és miniszterelnöke mit végeztek, nem tudhatjuk. Bizonyára minden eszközt fölhasznált .Jugoszlávia, hogy Bulgáriát belekényszeritse az ujabb balkáni szövetségbe. Nem tudhatjuk azt sem, mit ígértek Bulgáriának, bizonyos azonban, hogy Bulgáriát nemzeti törekvéseiről kétes értékű Ígéretek fejében nem mondhat le. Franciaország legszívesebben azt venné, ha sikerülne elérnie, hogy állítólag veszélyeztetett biztonságát Anglia garantálja. Anglia azonban, közvéleményének nyomása alatt, semmi esetre sem akar a kontinensen ujabb kötelezettséget vállalni. A locarnói szerződést, amely Franciaország keleti határát tökéletesen biztosítja, kötelezőnek tarja magára nézve, ezen túlmenően azonban nem óhajt semmiféle egyezményt kötni. Kétségtelen az is, hogy Anglia valamilyen formában a leszerelés tekintetében visszatér MacDonald tervezetéhez és semmiféle akadályt nem gördít a német egyenjogúság elismerése elé. A francia külpolitika, amely formákhoz való merev ragaszkodással vélte továbbra is fenntarthatni a kontinensen döntő hatalmát, ilyen körülmények között egyelőn' Angla cselekvő támogatásában csalódva, a Népszövetségnek régi formájában való fenntartásában bizva, a háború előtti módszerekkel, a szövetségek végzetes utja felé hajlik. Egyik angol lap, az „Evening Standard", azt az értesülést közli, hogy Franciaország terve, — ha nyugaton nem kap ujabb támogatást Anglia részéről és a Népszövetség mechanizmusa esődéit mond —. akkor véti- és dacszövetséget szándékozik kötni keleti barátaival. Ha ez megtörténnék, egyrészt a mostani helyzeten nem változtatna, mert ezek a baráti szerződései eddig is katonai jellegűek voltak, másrészt pedig a véd- és dacszövetség nyilt megvalósításával a végső döfést adná meg annak a Népszövetségnek, amelyei mostanáig külpolitikája alapjául tekintett, A franciák tanácskozásával párhuzamosan történt meg Suvich, olasz államtitkár berlini látogatása. E látogatáson elsősorban szintén a német-francia közeledés megkönnyítéséről esett sző. továbbá a Népszövetség alkotományának ama reformjáról, mely lehetővé tenné a németeken kivü] talán Oroszországnak és az. Egyesült Államoknak a részvételét a leszerelési konferencia folytatásán. Anglia, ugylátszik. a saját érdekei megoltalmazásával hajlandó mindenben segítségére lenni a kontinens népeinek a béke megteremtésében. Kétségtelen, hogy az angol kormány elsősorban Mussolinival fogja megvitatni azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével a kontinens békéjét helyre lehel állítani és a békeszerződések igazságtalan rendelkezéseit s ezzel együtt a háború veszedelmét kiküszöbölni. Franciaország diplomáciája nagy nehézségek előtt áll. Volt nagyhatalmi szövetségeseitől külön uton Pest és Nógrádmegyeí Egyesített Kőbánya rt. Budapest, IV., Városház-utca 7. Székhelye: Szentendre üzemek: Szentendre, Nógrádkövesd Telefonszám : 895—07 és Szentendre 40