Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Németország és Lengyelország közeledése

1 {);$;{ novcinbt'i MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 esetben, hogy magyarokat és németeket is cseheknek minősítettek, csak azért, meri a cseh hadseregbén voltak kénytelenek szolgálni, vagy — más hiányában — cseh iskolákat látogattak. A bolognai „Resto del Carlino" is foglalkozott több Ízben a felvidéki helyzettel és megírta, hogy Weygand tábornok, a francia vezérkar főnökének legutóbbi csehországi utazása következményeként a csehek különböző katonai intézkedéseket tettek és hogy a belső helyzetei megszilárdítsák, könyörtelen szigorral léptek lel a politikai pártokkal szemben, amelyeknek külföldi kapcsolataik vannak : ezekéi elnyomták és vezetőiket üldözik. Az autonómiáért küzdő szlovákokat utolsó jogaiktól is megfosztották és a inan\ ir kisebbségekéi eg\ régebbi nipszímlslis adatai alapján, hirtelen megfosztották a/ őket megillet/') kisebbségi jogaiktól is, ami miatt a feszültség a végletekig fokozódott a magyar kisebbség körében. A torinói „Stampa" ..Magvarellenes hadjárat Csehszlovákiában" Címmel tárgyalta a magyarok üldözését és megállapította, hogy Csehország egyre jobban elárulja növekvő idegességét. Államvédelmi Legfelsőbb Katonai Tanácsot alakított, melynek joga és kötelessége felügyelni minden olyan kérdésben, mely katonai érdekekel is szolgálhat: a/ ellenőrzi a hadviselést érintő gazdasági rendelkezéseket, az ellenséges propagandát, az ifjuság katonai nevelését és így tovább. Törvényt készülnek hozni a kötelező munkáról, háború esetén, éppenugy, mint a szállító eszközök elrekvii álásáról. A „Gazzetta (lel Popolo" szintén több közleményében foglalkozott a csehszlovák helyzettel és külön, nagv tudósításban számolt be a Magyar Revíziós Liga tiltakozó gyűlésével, kiemelve, hogy az angol képviselők, akik mint vendégek jöttek Magvarországra, szintén résztvetlek a budapesti gyűlésen, ahol Halsham és Eüis angol képviselők fel is szólaltak. A Magyar Revíziós Liga tiltakozó gyűléséről részletes tudósítást közölt Mussolini lapja, a „Popolo d'ltalia", amely kimerítően ismertette azt a kiáltványt is, amelyet a Magyar REVÍZIÓS Liga a Nspszovetst^nek is a különbőz:: külföldi kormányok miniszterelnökeinek küldölt mindazokból a városokból, ahol tiltakozó gyűléseket tartottak a csehek magyarüldözései miatt, Leleplezte a csehek egész népszámlálási rendszerét, amely szerint „ha a prágai kormányt bízták volna nieg a népszámlálásra Párizsban, a csehek azt is kimutatták volna, hogy a francia fővárosban a lakosság túlnyomói többsége — csehszlovák!'' „A népszámlálás eredményeként olyan adatokat közöltek a csehek, — állapította meg a „Popolo d'ltalia'' — hogy azok szerint a színtiszta magyar városokban, amelyeket a trianoni szerződés értelmében elraboltak Magyarországtól, a magyar lakosság az utóbbi tizenöt esztendőben IfOgy pusztító járvány áldozata lett, vagy százezrével vándorolt ki. Igaz ugyan, hogy a Csehszlovák köztársaságban nem kellemes az élet azok számára, akik nem feltétlenül hivei a prágai kormánynak, de azért mégsem ez a kél fenti eset az, ami olt történt, hanem valami, ami ínég ezeknél is rosszabb: halálra ítélték és kivégezték a kisebbségek jogait és most megsemmisíteni igyekeznek a magyarokai nemcsak a népszámlálás és a statisztika bűvészmutatványai és hamis adatai révén, hanem a lassú, elszánt és könyörtelen elnemzetietlenitő politika minden eszközével". Felsorolta a „Popolo d'ltalia" a tiltakozó gyűlések szónokait és kiemelte, hogy Budapesten Herczeg Ferenc, Kenéz Béla, Eckhardt Tibor, Nagy Emil melleit az Izr. Hitközség elnöke, Stem Samu és a Magyar Nemzeti Diákszövetség főtitkárai, Tóbler János és Menyhárt emelték fel tiltakozó szavukat a csehek jogfosztó eljárása elhai. Ugyanakkor beszámolt az olasz lap arról is, hogy a prágai parlamentben Szent-Ivány József a cseh kormány szemébe mondta a magyar kisebbség ellen elkövetett bűneit. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák állam kifejezetten kisebbségi állam és mint ilyen kötelezettségei vállalt a kisebbségek egyenjogúságának elismerésére és megvalósítására, sőt csakis ezzel a leltétellel kapták meg a nagyhatalmaktól államuk mai területét, hogy az odacsatolt kisebbségek jogait elismerik és megvalósítják. Végül Mussolini lapja tiltakozott a magyar kisebbségek felháborító és rendszeres elcsehesitése ellen. . . . Mussolini és lapja, a Popolo d'ltalia1' tisztán látja tehát az egész kisebbségi helyzetet Csehszlovákiában. És tisztán látja, — már vagy három lustrum óta. 1921 április 21-én történt, hogy e sorok Írója felkereste Benito Mussolinii, aki akkor még képviselő sem volt és aki a „Popolo d'ltalia" szerkesztőségében fogadta. Már akkor ezl mondotta a Duce: — Van nekem egy jó barátom, Barrecca ezredes, aki 1 .inak idején Pozsonyba ment. Ugy küldték oda, hogy egy cseh városba fog menni. Elment. És őmaga mondta el nekem, mennyire megdöbbent, amikor a „cseh" városban egyszerre csak azt vette észre, hogy az — magyar. Ki informálta így őt? És mi volt informátorainak célja? Rájött hamarosan. Elment az egyetemre. Azt mondták neki: ez ,,(seh" egyetem. Ekkor érdeklődni kezdett és megállapította, hogy a pozsonyi eseli egyetemen összesen nyolc olyan balltj/tló van, aki nem magyar. Természetesen a magyarok őszinte barátja lelt ettől a pillanattól fogva Barrecca is. Minttahogyan egyre nagyobb a szeretet Magyarország iránt egész Itáliában. Csak dolgozzanak otthon továbbra is a rendért és meglátja: Magyarországnak hűséges barátja lesz mindig Olaszország . . . . És Mussolini, mini mindenben, ebben is megtarlotta szavát. Németország és Lengyelország közeledése A franciaországi Compiégne határában levő erdőben, hűvös, őszi hajnalon, tizenöt esztendővel ezelőtt adta hullára az ellenséges erők főparancsnoka a legyőzőt! németek küldötteinek a fegyverszünet teltételeit. Tárgyalás nélkül közölte a megsemmisítő feltételeket, amelyeket később az ugyancsak kölcsönős tárgyalás nélkül létrejött versaillesi, trianoni és többi páriskörnyéki szerződések követlek. Tizenöt esztendő óta a fegyverszünet napját mindig megünnepelték a győztes hatalmak. A fegyverszünet emléknapján mindig hálát uadtak a győzeleméi!, de mindig, minden országban óhajtva kívánták annak a békének eljövetelét, amelyet a békeszerződések nem hoztak meg. Mert valóban csak fegyverszünet van tizenöt esztendő óta és a győztesek nagyrésze ezl az időt arra használta fel. hogy megsokszorozza fegyverei számát, azokat pedig, akiknek kezéből kiütötték a fegyvert, védtelenségükben meghagyják. A fegyverszünet tizenötödik évfordulójára történt azután, hogy Németország hiába várván volt ellenfeleinek önkéntes fegyverkorlátozását, amit ünnepélyesen megígértek, elhagyta a Népszövetségei és a leszerelési konferenciát. Németországnak ez a határozott fellépése meglepetést keltett mindenfelé, egyúttal azonban tisztázta a helyzetei. Ezzel a ténnyel szemben, amelyei a nov. 12-iki német népszavazáson úgyszólván az egész német nemzet helyeselt, Európa minden érdekeli államának állási kellett foglalnia. Elsősorban a francia politika irányitói voltak kénytelenek szembenézni az uj helyzettel. Most már mindenki előtt nyilvánvaló lelt, hogy az eddigi eszközökkel és módszerekkel tovább boldogulni nem lehet és élesen előtérbe nyomult a világ közvéleményének hangja, amely a fegyverszünet helyett most már a béke haladéktalan megteremtését követeli. Előtérbe nyomult a német-francia megegyezés szükségessége, ami nélkül nem lehet béke s egyre világosabban nyilvánult meg mindenki elölt, hogy az egész leszerelési probléma, ami a béke alapköve lenne, valójában nem más. mini német-francia probléma.