Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Magyaroszág és a külügyek intézése. A bécsi végzésektől a monarchia felbomlásáig 1815-1918. 1. [r.]

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 november detésüknek hivatalos jellege volt. Ha igy lett volna, sohasem leheteü volna küldetésükhöz az osztrák kormány hozzájárulását megszerezni. Hasonló tévedést követtek el Kossuth Lajos pénzügy- és Szemére Bertalan belügyminiszterek is akkor, amikor a két küldöttnek a bécsi külügyminisztérium tudta nélkül és annak megkerülésével „nagyköveti" megbízólevelet küldöttek, mert őket ilyenek gyanánt egy külföldi kormány sem fogadhatta el. Kossuth és Szemere lépésében mégis azt kell látnunk, hogy a pesti kormány nem volt meglégedve azzal, hogy Esterházy herceg külügyminiszter Bécsben tartózkodott, majd az udvarral együtt Innsbruckba vándorolt tovább. Attól tartottak, hogy az elszigeteltség az osztrák és orosz hatalmak közé beékelt magyar kormány bukását vonhatja maga után. Nem tudjuk, nem az ö tudtuk kai tette meg éppen ezért Boczkó Dániel békésmegyei követ 1848 jnlins 25-én azt a javaslatot, hogy Budapesten, a magyar kormány székhelyén, magyar külügyi hivatal szerveztessék. Az érdekes javaslat eddig ismeretlen szövegét, mely az 1847—48. Országgyűlési Iratgyűjtemény 21-ik számaként az országgyűlés könyvtárában található, ide iktatjuk: „Törvényjavaslat. — Magyarország önállásának s függetlenségének biztosításáért külországok kormánya irányában: 1-ör. A külügyek ministere, mint a magyar független ministerium kiegészítő tagja, ezentúl Budapesten, a ministerium székhelyén fog állandóul lakni és tartózkodni. — 2-or. A magyar felelős ministerium külországok kormányaival azonnal diplomaticus összeköttetésbe lép s intézkedik, hogy Magyarországhoz kapcsolt részekkel, külországok s azok kormánya által, önálló és független országnak ösmertessék, tekintessék. — 3-or. A magyar felelős ministerium haladék nélkül rendelkezik, hogy Magyarország más önálló és független országok kormányainál, követek s consulok által, a szokott módon viszontagosan kellőkép képviseltessék. — Pest, július 25-én 1848. — Boczkó Dániel békésmegyei képviselő." A javaslat az országgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint a július 29-iki ülésen bemutatásra került, de további sorsáról nincsen tudomásunk. Annál jobban ismerjük, a másnap, július 30-án kelt azon körjegyzéket, melyben az osztrák császári külügyminisztérium, amely a ketté nem osztott habsburgi államkancelláriát birtokba vette, a magyar külügyminisztériummal való viszonyt egyoldalulag szabályozta. A „császári missziók, agenciák és konzulátusokhoz" intézett és sokszorosított másolatokban ismert utasítás a következőként hangzik: „Nem ismeretlen önök előtt az, hogy az utolsó magyar országgyűlés ő Felségétől szentesitett határozatainak megfelelően külön magyar kormány létesült és abban külön magyar külügyminisztériumot is alakítottak, melynek jelenlegi vezetője Esterházy Pál herceg volt londoni nagykövet, aki alatt az aláírásokat Pulszky Ferenc mint államtitkár és Plathy ur mint államtanácsos felváltva intézik. Ez a magyar királyi minisztérium közvetlenül a császári királyi missziókhoz s konzulátusokhoz kezdett fordulni oly módon, amint azt előbb az államkancellária tette. Ami ellen semmi kifogást nem lehet tenni akkor, ha ez egyes állampolgárok ügyeiben az eljárás egységesítése végett történik. De ha elvi megállapításokról, idegen államokkal kötendő megegyezésekről vagy politikai kérdésekről, volna szó, ugy az összbirodalomnak a külső államokkal szemben szükségképen fenntartandó egysége megköveteli azt, hogy a két kormány eltérő megbízásainak még lehetősége is kizárassék. Azért a magyar királyi minisztériumnak ilyen esetekben mindenkor az államkancclláriához kell fordulnia, ezzel előzetesen megállapodnia vagy pedig az ügyel, ugy mint eddig történt, az államkancellária utján kell közölnie az egyes követségekkel. Mindenesetre kívánatos, hogy a császári királyi missziók és konzulátusok az alább közölt következő eljáráshoz alkalmazkodjanak: 1. Teljesítsék, ha egyéb különösebb ok fel nem merül, a magyar királyi külügyminisztériumnak állampolgári vagy egyéb magánügyökben hozzájuk intézett közvetlen megkereséseit. Az elintézések is közvetlenül a lenti minisztériumhoz intézhetők, a császári királyi missziók ilyen esetekben a kormányhatóságokkal és fellebbezési törvényszékekkel is levelezhetnek közvetlenül. 2. Ha ellenben a missziók és konzulátusok a magyar minisztériumtól fontosabb ügyekben vagy politikai kérdésekben nyernének megbízást és nem állna éppen rendelkezésükre az államkancellária vonatkozó azon értesítése, hogy a jelzett ügyben előzetes megállapodás történt, vagy pedig a missziók és konzulátusok a magyar minisztérium megkeresése fölött aggodalomba esnének, ugy előbb kérdezzék meg az államkancelláriát és várják be a vonatkozó utasításokat. Az (államkancellária) megbízik abban, miszerint a missziók és konzulátusok tudni fogják, hogy a magyar minisztériumnak milyen megbízásaiban lehet intézkedniük és milyen ügyekben kell kivárniok a minisztériumok közötti előzetes megállapodás megtörténtét. A bécsi államlevéltárban őrzött fogalmazványon rajta van, hogy a körjegyzőket 32 osztrák külképviseletnek küldötték meg; sokszorosított példányai azok levéltárában találhatók. Ismeretes, hogy az olaszországi katonai győzelem, a prágai forradalom leverése, a varsói orosz főparancsnokság megerősítése és a bukaresti orosz főhadiszállás megerősítése után az osztrák kormány augusztus 31-én ultimátumban követelte a külügyek intézésének teljes jogú átengedését. Ami azt jelentette, hogy az osztrák állam a Habsburg Birodalom mindkét szuverén államát a maga részére sajátította ki. Ennek a lépésnek volt következménye Esterházy Pál herceg külügyminiszter, majd a Batthyány-kormány lemondása és a teljes szakítás Ausztria és Magyarország között. Köztudomású, hogy Kossuth erre Honvédelmi Bizottmány néven forradalmi kormányt alakított, a külügyek intézésével azonban senkit sem bizott meg. Elégnek hitte azt, hogy Szalayt Londonba küldötte, bizalmasát, Teleki László grófot pedig azzal bizta meg, hogy az osztrák—orosz blokádvonalon kívül, Párisban igyekezzék a magyar kormány külföldi kapcsolatait megszervezni. Tudjuk azt, hogy Szalay küldetése nem sikerült, mert Palmerston lord azzal utasította el, hogy a magyar királyt Londonban az osztrák császári nagykövet képviseli. Teleki küldött ugyan megbízottakat Londonba (Pulszky), Turinba (Splényi Lajos báró) és Konstantinápolyiba (Karacsay Fedor gróf), de a küldetéseket nem viszonozták. A szárdiniai kormány, amely Ausztriával rossz viszonyban volt, december 30-án megbízást adott ugyan Monti Sándor grófnak, hogy Magyarországba utazzék, ezt azonban 1849 március 30-án visszavonta. Uj helyzet állott elő akkor, mikor a kormánvzóvá kiáltott Kossuth 1849 áprilisban Szemere Ber talant miniszterelnökké nevezte ki, ez pedig a külügyi