Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A revizió és a tótság

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 október A revízió és a tótság Irta: dr. Jehlicka Ferenc a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke A revízió az annyira óhajtott békének feltétele és az egyetlen ut, mely a békéhez vezet. Mi szlovákok békés, „galuinbtermészetü" nép vagyunk, tehát azok között va'n a helyünk, akik a revíziót és annak gyümölcsét, a világbékét sürgetik. A gyakorlatban mi igy képzeljük a revíziót: A régi magyar Felvidéknek, a mai Szlovenszkónak magyarlakta területeire nézve nem tekintjük magunkat illetékeseknek. Feilfogásunk az, hogy ezek a területek földrajzi, gazdaságii és etnográfiai szempontból és a/, önrendelkezési jog alapján Magyarországhoz tartoznak. Csak nem mondhatjuk azt, hogy magvar területek, magyar népességgel, a magyar határ mentén, nem a magyaroknak, hanem a cseheknek dukálnak! .Azért azt lantjuk, hogy ezek a területek minden feltétel nélkül, tehát plebiscitum nélkül is Magyarországhoz csatolandók vissza. Hogy a Felvidéknek szlováklakta területei földrajzilag hová tartoznak: Magyarországhoz vagy Gsehországhoz-e, annak eldöntésére elég egy pillantás a térképre. A cseh diplomaták bevallották, hogy a párisii békekonferencián legkínosabb pillanatuk az volt, mikor a megboldogult Apponyi Albert gróf elővette és megmutatta Magyarországnak hegyrajzi és vízrajzi térképé:. Ma sem haragusznaik a csehek senkire és semmire oly nagyon, mint a Felvidéknek folyóira, melyek nem a eseh Moldvába, hanem a magyar Dunába ömlenek és a Kárpálok völgyeire, melyek nem Csehország, hanem Magyarország felé húzódnak. Hová tartozik gazdasági tekintetben a szorosan vett Szlovenszkó? A kereskedelmi utak mindig a folyók és vöigyek irányát követik. így volt összekötve egész Szlovenszkó is a Magyar-Alfölddel, az utaknak és vasutaknak sürü hálózatával, évszázadokon át. A hegyes Felvidék a Magyar-Alföldhöz tartozik, nem pedig a cseh rónához, melytől nagy távolság és magas hegyláncok választják el. Az indusztriális szlovák terület az agrár magyar területtel harmonizál, nem pedig a még iparibb cseh területlel. Ennek a tínynek negatív bizonyítéka az a retlentő katasztrófa, mely Szlovenszkót egyedül amialt érte, hogy ész és irgalom nélkül elvágták gazdag éléskamrájától, a MagyarAlföldtől. Az első csapás gyárainkat érte, melyek az uj helyzetben nemcsak feleslegessé váltak, hanem a cseh iparnak veszedelmes konkuirrensévé is, azért a cseh kormány azonnal kimondta rájuk a halálos Ítéletet. Ma félmillió szlovák munkanélküli van és félmillió szlovák volt kénytelen az éhség miatt kivándorolni Argentínába, Kanadába, Afrikába, Ausztráliába stb. Hogy a szlovákok nem mind vándoroltak ki, csak annak keli tulajdonítani Hlinka szerint, mert nincs pénzük, hogv kiválthassák az útlevelet. \T\ Népek és államok életében továbbá a lörlénelmi momentum is nagy szerepet játszik. Mily szavazatot adna le léhát a történelem, az élőt mestere, a mi kérdésünkben? A szlovákok 1000 évig egy közös államban éltek a magyarokkal és a legnagyobb tót íróik és politikusok egyhangúan elismerik, hogy ebből az 1000 évből nem kevesebb mint 900 a békének, egyetértésnek, egyenjogúságnak ós jólétnek korszaka volt és hogy csak az utolsó században, a nemzeti eszme életrekelése után támadtak súrlódások, de akkor is csak nyelvi téren. Ambro Pietor, hogy a sok közül csak egyet idézzünk, írja „Akció és reakció" cimü munkájában, hogy Szent István, első magyar király meghagyta fiának, Szent Imrének, hogy a nem-miagyarajku népekkel jól bánjék és becsülettel tartsa őket. 900 éven át, irja tovább, nyelvi sérelmünk sem volt, „szólni sem lehet valami hegemóniáról, amit egy nemzet vagy nyelv a többi felett gyakorolt volna." Hivatkozik azokra a magyar törvényekre, melyek előírják, hogy a hivatalok betöltésénél a 'teljes egyenjogúság szellemében kell eljárni, „tekintet nélkül a vallásra vagy nemzetiségre". íme, ezt mondja a történelem a szlovák-magyar közösségről. És mit mond a cseh-szlovák egységről? A csehek abból az 1000 évből csak vagy 20 évig voltak a Felvidéken, nem mint jogos urak, hanem mint megszállók, a huszita korban és ez a 20 esztendő elég volt nekik ahhoz, hogy Szlovenszkót teljesen kirabolják és felégessék. A történelem tehát elég világosan mutatja a tótoknak, hova kell őrientálódniok. Minthogy a cseh diplomaták, mikor bejelentették a Felvidékre való igényüket, sem a földrajzi, sem a gazdasági szempontra, sem pedig a történelmi jogra nem hivatkozhattak, megkonstruálták a néprajzi „jogcímet", melyet Masaryk egy memorandumban, amelyei 1915 április havában az angol külügyminisztériumnak küldött, ebbe a formába Öntött: „Slovaks arc Czechs" — „a szlovákok csehek". Ám ha igaz is volna, hogy a szlovákok és a csehek egy nép, még nem következhetik, hogy egy államot is kell alkolniok. Hiszen ha a nemzetiség az egyetlen és döntő szempont volna az államok keletkezésében, miért protestálnak éppen a csehek oly hangosan az Anschluss ellen, mely az osztráknémeteket a nagynémetekkel egy államban egyesítené? De mi szlovákok viszont az ellen protestálunk a leghevesebben, hogy bennünket a csehekkel azonosítsanak. A másik döntő szempont ebben a kérdésben az, hogy valamely nép minek tartja magát. Már pedig a szlovákok sohi sem tartották magukat cseheknek, hanem csak szlovákoknak, eredeti elnevezés szerint szlovéneknek. Fzt mondja világosan és perdöntő érvénnyel mind a két szlovák pártnak (nemzeti és néppárt) manifesztuma, 1932 október 16.: ,,Mi emberemlékezet óta szlovák (szlovén) nemzet vofitunk és az akarunk maradni a jövőben is. Kijelentjük, hogy „csehszlovák" nemzetet nem ismerünk el, — ilyen nemzet nem létezik". Mindebből az állítólagos egységből csak annyi igaz, hogy a csehek meg a szlovákok is szlávok. De éppen ez a körülmény szól legjobban a cseh-szlovák állami egység ellen, mer! még a cseh Meaculpinsky is vallja, hogy ..a szláv a szlávnak legrosszabb zsarnoka szokott lenni." Tapasztalták ezt régebben a lengyelek orosz részről, a horvátok szerb részről és mi szlovákok cseh részről tapasztaljuk. Egy szláv nyelvre sokkal veszedelmesebb a másik szláv nyelv, mint egy idegen, azért panaszkodnak a tótok, hogy nyelvük a felfordulás óta rut módon elcsehesedett, míg Magyarországon a tótok kristálytiszta tót nyelven beszélnek. Tehát a néprajzi szempont is a cseh-tót politikai közösség ellen szól. A csehek azzal érveltek Párishan a felvidéki plebiscitum ellen, hogy: a népszavazás felesleges, ha a népnek akarata anélkül is ismeretes. Én szavuknál fogom őket és hivatkozom arra, hogy a szlovák nép 1000 esztendőn át hü volt Magyarországhoz és attól sohasem kivánt elszakadni. Fs hivatkozom a cseh Meaculpinskyre, aki fentidézett könyvében írja: „A szlovákok 1000 éven át szerelték magyar hazájukat, előjogokat soha nem követeltek, más fajoktól soha nem szeparálódtak, királyukhoz mindig liüek voltak. Sohasem fordult elő, hogy a szlovákok összeesküdtek vagy felkellek volna királyuk, dinasztiájuk, felsőbbségük vagy hazájuk ellen. Hozzánk csehi khez a tóink politikailag sohasem gravitáltak, sőt irodalmi téren is elváltak tőlünk Azt hisszük tehát, hogy ez az 1000 éves ragaszkodás és húsét; [elér egy népszavazással. Azért mi odakonkludálunk, hogy: ha a vázoh földrajzi gazdasági, történelmi szempontok nem volnának elegendők, a várt revízió alkalmával, eldönteni, hova tartozik Szlovenszkó, ám kérdezzék meg a szlovák népei! Rendezzenek olt filebiscitumotl Hogy ennek a plebiscituninak mi volna az eredménye, a multakból következtetjük, de nézzük meg a szlovákoknak jelen ihangulatát is. Először: a szlovákok gyűlölik a cseheket és el akarnak tőlük szakadni. Kálal csen vezető polilikus irta: „A szlovákok mind szeparatisták" 'Bepillantás a tói lélekbe) A másik kérdés most már az, hogy a szlovákok, el akarván szakadni a csehektől, kihez gravitálnak, kivel akarnak egyesülni? Erre nézve maga Masaryk elnök igy szokott nyilatkozni: „Nem adhatunk a tótoknak autonómiát, mert elszakadnának tőlünk és a magyarokhoz csatlakoznának. (Berliner Tagblatt, 26. VII. 30.) Benes miniszternek főorgánuma, a „Ceske Slovo", irta: „Nem bizhatunk a tótokban. Az ő egyetlen vágyuk: szétverni a mi államunkat és Magyarországba térni vissza." (Idézve a „Slovak" cimü lapban, 26. II. 29.)