Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 10. szám - A cseh népszámlálás hamisitásai

1933 október MAGYAR KÜLPOLITIKA tt A cseh népszámlálás hamisításai Irta: dr. vitéz Nagy Iván A Pozsonyban székelő cseh Országos Hivatal, a prágai belügyminisztérium kikülönített része, szeptember utolsó napjaiban egy rövid leiratban arról értesítette a pozsonyi, kassai és ungvári polgármestereket, a bíróságok, valamint a kerületi tanfelügyelőségek vezetőit, hogy miután az 1930. évi cseh népszámlálás ideiglenes adatai szerint e városokban a magyarság száma nem éri el immár a husz százalékot, azonnali hatállyal fel kell függeszteni a magyar nyelv szabná használatát a közigazgatásban; a bíróságoknál és az iskolákban. Ez a néhánysoros rendelet azonban, melyet Benesék bizton csak e#y egyszerű, szürke aktaszámként szerettek volna kezeltetni, a csehek kisebbségellenes politikájának kiálló dokumentumává erősödött, a prágai áldemokrácia minden emberi jogot arculcsapó vakmerő eljárására felszisszenő európai közvélemény szemében. Mert. hál'Istcn, már nem nézik érdeklődés és visszatetszés nélkül ennek a hazugságon fc'épült állam-tákolmánynak áldemokrata vezetői állal az elnyomott kisebbségek ellen elkövetett igazságtalanságokat. A világ figyelő szeme ma a felvidéki ősi magyar városok felé tekint, de odanéz most mind a nyolcmillió csonkamagyarországi magyar is és erőt, hizlalást, hitet sugároz az elnyomott testvérekkel együtt dobbanó szivünk. De lássuk, hogy is történt a Felvidék magyar városainak papiroson való elmagyartalanitása? Kezdjük egy szomorú és vádoló mea culpáual. 1910ben a Felvidéknek egymilliónyolcvannégyezer magyar lakosa volt, ebből azonban az összeomlás után 102.000 jött át. legnagyobbrészük azért, mert az akkori kormányok utasítására nem tették le a hatalom uj urainak a hűségesküt. Birák. katonatisztek, tanárok, köztisztviselők, postások, vasutasok, tízezerszámra hagyták ott hivatalukat, városaikat, szülőföldjüket. Végzetes tévedés, öntudatlan hiba, mert hisz a haza nemcsak a népességből, hanem a földből, az ősi rögből, a szülőföldből is áll. Hogy is mondta Végvári: ..A sors kiáltott: válasszatok hát: A szülőföldet-e, vagy a hazát?" És rosszul értelmezett hazafiságból ezrével hagyták olt ;i szülőföldet, az apai házait, hol bölcsőjük ringott, a templomot, ahol keresztelték őket, vagy esküvőre mentek, az iskolát, ahol először tanulták édes magyar nyelvüket, a Felvidék zúgó crdő:t. piszlrángos patakjait, azért, hogy ilt a vagonlakásokban éveken ál egyék a menekültek könnytől keserű kenyerét. A helyükbe pedig a bírói székbe, a vasúti pénztárakhoz és a mozdonyokra, a távíró gépek mellé és a hív,itali szobákba Prága öntötte a cseh hivatalnoksereget. Elárasztottak mindent és megszálltak minden pozíciót. Egyenest érkeztek a legfőbb állásokba, sokszor nemcsak rátermettség, de törvényes képzettség nélkül is. A magyarok mentek, egyik család a másik után, a csehek érkeztek, egyik família a másik után. Egészségtelen vérátömlesztés folyt a Felvidék életét tápláló ősi miagyar érrendszerbe. Már ők voltak az urak mindenütt, de bizony mégiscsak magyar szó hangzott az utcán, magyar nótát huzott a cigány, magvai' darabokat játszollak a színházakban. Megdöbbenve gondoltak rá: mi lesz, ha ezt a külföld egyszer észreveszi. Az 1921 február 15-én tartott első cseh népszámlálás még mindig 754.000 magyart mutatott ki, akiknek 80 százaléka hatalmas zári tömbben MZ uj határokra tapadva, az anyaországgal szorosan és elválaszthatatlanul egységben él. S bár már akkor sikerült 300.000 magyarral kevesebbcí kimutatni, erősen készülődtek a következő népszámlálásra. A cseh alkotmány, illetve a nyelvtörvény kimondja, hogy ott, ahol a lakosságnak 80 százaléka egynyelvű, az illető nyelv a hivatalos nyelv: ahol azonban valamely nép a lakosságnak legalább 20 százalékát teszi ki, az illető nép nyelvét párhuzamosan kell használni, mint a hivatalos nyelvet. Igen nagyfontosságú volt hát, hogy milyen statisztikai eredmények bontakoztak ki az uj népszámlálás adataiból. Meg is leltek minden'l. hogy az eredmény ne legyen kétséges: a magyarságnak tízezreit gyilkolták le — a népszámlálás rubrikáiban. Ez a csehekre jellemző gyáva vérengzés azután csakugyan meghozta jutalmát; egyelőre a három legnagyobb város magyarságát sikerült elütni legszentebb emberi jogától, a: anyanyelvnek szabad hivatalos használatától. A rendelkezésükre álló törvényes és törvénytelen eszközök légióját, csalást, erőszakoskodást, szelíd és erősebb közigazgatási nyomási, hamisítást és citromba trükkök egész seregét alkalmazták a magyarsággal szemben, hogy legalább a statisztikában ne legyen nyoma ennek a még mindig imponáló számú és el nem tüntethető kisebbségnek, mely oly hangosan merte kifelé is meghirdetni, hogy elégedetlen az uj államban való he'lyzetével és hogy egyáltalában akarata ellenére és megkérdezése nélkül tolták át egy uj impérium alá, kegyetlen és vakmerő arcullcsapásként Wilson hires önrendelkezési elvének. Hogy folyt le ez a hírhedt népszámlálás? Kezdődött azzal, hogy a népszámláló összeíró biztosok majdnem kivétel nélkül csehek voltak, teljesen ismeretlenek az illető vidéken és egyáltalában nem 'beszélték az ott élő nép nyelvét. Köztük csendőrök, pénzügyőrök, volt légionisták, mind olyanok, akik gyűlölték a magyarságot. A népszámlálási lapokat nem engedték a felek által kitölteni, maguk töltölték ki az adatokat és hozzá ceruzával, úgyhogy a járási irodákban olyan változtatásokat eszközölhettek rajtuk később, ami az államhalalom szempontjából előnyös volt. És mivel a számlálólap sóba többet a megszámlált szeme elé nem került, mégcsak felszólalni sem lehetett a hamis adatok beírása miatt. Az 1930 júniusban kiadott népszámlálási utasítás külön rendelkezést tartalmazott arra nézve, hogy a nemzetiségi adat felvételénél a számlálóbiztos mindenkivel négyszemközt beszélhet, sőt kell beszélnie, ennek következtében az egyszerűbb emberek százait és ezreit sikerült megfélemlitcni, vagy rábeszélni nemzetiségének (éves bevallására. De legtöbbször erre szükség sem volt, mindenkit, aki köztisztviselő, törvényhatósági vagy községi alkalmazott, katona, vagy tanító volt, minden további nélkül csehszlováknak könyveltek el. Aki több nyelvet tudott, illetve tudott csehül, vagy szlovákul, azt már csehszlováknak irlák. Aki tót nemzetiségű területen születelt, pl. Sárosban, vagy Árvában, azt semmi körülmények között magyarnak nem jegyezték be. Aki mégis ragaszkodott nemzetiségéhez, azt megfenyegették adó- és illetékbirságolással, meg hogy nem kap közszállitást, hegy a gyermekét nem nevezik ki és igy tovább. A városok globális magyar szániát pedig azzal csökkentetlék. hogy a környékbeli kisebb tót falukat hozzácsatolták és ezáltal az arányszám természetesen lényegesen rosszabbodott. Körmöcbányára a népszámlálás idejére egy század cseh katonaságot vezényeltek baraképités címén. Amint a népszámlálás napja elmúlott és a 150 csehet ott elkönyvelték, rögtön visszavitték őket Csehországba. Másutt katonai hadgyakorlat címén a tíznapos népszámlálási terminus alalt egy cseh ezredet masiroztattak városról városra és mindenütt elkönyvelve őket, rontották a magyarság arányszámát. Megtörlént az is, hogy a népszámlálás napjára a cseh diákszövetség bált hirdetett egy sárosba és különvonaton 500 cseh diák és diákleány érkezett, akikel szintén olt számoltak el, mint cseh lakosságot. De a legnagyobb érvágás a magyarságon azáltal történt, hogy szigora névelemzés alapján, akinek tótos, lengyeles, vagy németes neve volt, semmiképpen sem irták be magyarnak. A legkiáltóbb kormányzati trükk pedig az volt, hogy a zsidóságot külön nemzetiségnek kezeltették és ennek következtében a Felvidéken 94.000 olyan zsidóvallásu lakos, aki még 1910-ben magyar anyanyelvűnek vallotta magát, külön nemzetiségként kezeltetve, természetesen lóképp a városokban, hatalmas mértékben rontotta a magvarság arányát. ,1/í lelt ezeknek a fogásoknak az eredménye > Pozsonybai} 1880-ban az összes lakosság száma 48.006. ebből tót 7273, azaz: 15.5%, magyar 7270, azaz: !r> 14%. némel 30.440, azaz: 63.41%. 1890-ben összes lakosság: 52.411, lót 8709. azaz: