Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - A magyar irók és művészek 1883. évi párizsi látogatása. A magyar - francia kapcsolatok köréből

H)33 január IH\I,ARI I i i ov n 15 A magyar irók és művészek 1883. évi párizsi látogatása - A magyar-francia kapcsolatok köréből. Irta: Dr. Olay Ferenc Az 1883. év tavaszán a Magyar Irók és Művészek Tár­sasága elhatározta, hogy tagjai részére tanulmányi kirán­dulást rendez Párizsba, ahol Hugó Viktornál (oqn&k Hs/ telegeni, mig útközben Kossuth Lajost Turinban latogal j;'ik meg. Párizsban Fogadásukra külön bizottság alakult Les­seps Ferdinánd elnöklete é, Ungo Viktor tiszteletbeli el­nöksége alatt s abban a szegedi bizottság és annak a bu­dapesti Arrogante ünnepílvn kiküldött tag.iii ís kép­viselve voltak A budapesti rendezőség tagjai Erődi Béla, rleníaller Lajos. Maleczky Vilmos, Váradi Antal és Maszák Hugó, mig az uta/ás vezetői Pulszky Ferenc és Urváry Lajos voltak. A résztvevők 142-en július 7-én különvona­ton indultak el. Mar Velencében megkezdődött a társaság lelkes Fogadtatása és ünneplése, Catanei polgármester ve zetése alatt. A tengeren tűzijáték volt és a zenekarok magyar indulókat játszottak, a többezer Főnyi tömeg pe­dig Olasz- és Magyarországot éltette. 9-én utaztak Turinha s másnap Kossuth Lajosnál csoportonként tisztelegtek. Pulszky Ferenc szónoklatai mellett. Este !)-től Y< 11-ig az egész társaság teán volt Kossuthnál. aki hosszasan elbeszél getett mindenkivel. Párizsba 11 -én érkeztek, ahol a ,,Lion d'Or szálló ban helyezkedtek el. A 82 éves Hugó Viktornál 12-én dél­után 2 órakor Ulbach Lajos mutatta be a tisztéig'iket, majd Pulszky Ferenc tartott rövid beszédei, hangsúlyozva, hogy a társaság a civilizáció határáról zarándokol! hozzá, hogy elbeszélhessék utódaiknak, hogy a század nagy köl­tőjét látták. Hugó Viktor könnyező szemekkel fogadta az üdvözlést s a megindulástól meghatva csak percek után jutott szóhoz: „önök egy nagy nemzet fiai. A magyal nemzet sokat szenvedett és küzdött a szabadságért, a jogért és igazságért. És e tekintetben méltán mondhatjuk, 'logy testvérek vtigyunk. A francia nemzet is sokat küzdött és szenvedett a szabadságért; küzdött és szenvedett a gondo­lat szabadságért, a politikai szabadságért. Együtt küz­döttünk az emberiségnek e nagy kincseiért mindketten. A jelen században e küzdelemnek nem nagy eredményi volt, de el jön az idő s a jövő század nem messze van, midőn e nemes eszmék testet öltenek mindenütt és az < gész em beriség közkincsévé lesznek és akkor e nagy eszmék egy nagy embercsaláddá fogják összetűzni a nemzeteket, me­lyek az emberiség nagy és dicső eszméjében Fognak egye­sülni." A nagy lelkesedéssel Fogadott szavak után Hugó Viktor az egész társaságot egy pohár pezsgőre szívesen látta, mikor Pulszky a következő áldomást mondta. „Mind­azok egészségére, kik HugO Viktort tisztelik: ez az egész emberiség!" Min Hugó igy válaszolt: „Az emberiség jö vöjére. midőn mindnyájan egy csaladot alkotunk." Este a Hotel Continental-ban lakoma \olt. melyen számos fel köszöntő hangzóit el. majd a magvai' művészek (Nádayné, Maleczkyné, Spányi k. a.. Pauli, Cassi, Bignio síb.) hang­versenyt adtak, melyen a francia társadalom szine-java vett rés/l. Az este emlékére Gouzien Arinand a francia magyar barátságot jelképező diszes érmet osztott ki a jelenlevők között. Párizs két első színháza, a Nagyopera és a Théátrc 1-rancaise ünnepi előarlást rendezett a magyar vendégek tiszteletére. 13-án volt a Nagyopera díszelőadás.!. Faust II. Felvonását, Berlioz Rákóczi-indulóját és a „Korrigané" cimü ballet-et adták elő. Grévy elnöknél volt a július 14-iki nemzeti ünnep előestéjén fogadás, amelyen a. magvarok :g3 i:sz:t I errv miniszterelnök is Pittu tíbornok mulat Iák be az elnöknek. A magyarok másik csoportja a Szaj­nán különha jón lelt sétahajózást a díszesen kivilágított partok mentén. A felvonásközökben Tirard pénzügymi niszter és Georges Clémenceau i!| képviselő ismerkedtek össze a magyarokkal! Iáén Lesseps kereste lel a magyarokat. akik nag> lelkesedéssel fogadták. Lesseps ez alkalommal elmesélte, hogy egy barátja, Dessaix, liál az osztrák hadseregbe adla. hogy a francia liberalizmustól megmentse. \ fiu magvai ezredbe került s 1848-ban honvéd lett és saját atyjá! is szabadelvűvé lelte. Este a Théátre Fráncaise díszelőadása volt, melyen Sophoklcstől Oedipus királyt. Corneille-től Le monteur-t, Hugó Viktortól A király parancsára és Moherétől Les prócieuses ridicules-l adták elő. Dudlaj k. a. művésznő Bornier Henrik „Aux voyageurs hongrojs" cimü alkalmi költeményéi szavalta el prológként. Az ak­kori francia felfogás jellemzésére a hosszú költeményből néhány versszakot a/ alábbiakban idézünk: Salut, amis hongrois! La Hongrie et la Francé. Ont en (les deuils égaux, des triomphes pareils, De semblables vertus dans la mérne soufírance Et des réveils commtins SOUS les jennes soleüs! Peuple de ehevaliers. de hérOS, de poétes, Dans les prospérités, dans les douleurs encore Toujours ont tressaiüi nos armes et nos teles \u brnit de les elairons ou de tes harpes d'or. Soyez les bienoenues, poétes cht i Midiére. Vous avez autrefois - nous nous en souvenons Envoyé pour sa féte un vert reston de lierre: La maison de Moliére a retenu vas nnms! Tiz percig hangzott viharosan a világ első színházá­ban a „Vive la Hongrie és Vive la Francé" kiáltás s a közönség lelkesen ünnepelte a magyarokat. Másnap 16-án — a magyarok rendeztek a Grand Hotelben a francia fogadóbizottság tiszteletére ebédet, utána pedig a Figaro szerkesztőségében volt művészestély. 17-én a társaság egy része hazautazott, inig másik részük tovább is Párizsban és Franciaországban maradt. A lapok állandóan a magyarokkal foglalkoztak s lel kesedéssel emlékeztek meg róluk. Különösen a Figaro és Monde Ilustré voltak azok a lapok, melyek most is. mint a szegedi és Xrrogante-ünnepségek alkalmával tüntettek magvai barátságukkal. Ekkor vetették fel az eszmét, hogy e látogatást a francia irók és művészek az 188.V évi buda­pesti országos kiállítás alkalmával adják vissza. Végül még nyomatékkal emeljük ki Lesseps egyik be­szédét, amelyben többek között ezeket mondta: „A Fran­cia és magyar nemzet közt levő rokonszenv lélektani ma­gyarázata missziójuk azonosságában található fel: az egyik Európa nyugati, a másik keleti határán áll őrt és előharcosa a civilizációnak." Visszaérkezve Budapestre a társaság. elhatározta, hogy szives fogadtatásukért Írásban fognak köszönetet mondani. Így a velencei polgármesterhez szóló levelet Pulszky Ferenc, Lessepshez Jókai Mór szövegezte meg ékes nyelven. Jókai felsorolta a francia művészet és iro­dalom hatását hazánkra s egyebek közt ezeket irta: „A magyar Íróknak és művészeknek mindig Mekkája volt Pá rizs Egressy iá magyarok Talma-ja) gyalog utazod oda Liszt Ferenc diadalszekéren. És a magyar értelmiségnek minden osztálya ugy keresi fel Franciaországot, mint pá­lyaköre legfelsőbb iskoláját. De amiért minden magyar politikai elv, mely e három nagy szóban van kifejezve: szabadság, egyenlőség, testvériség." Majd igy folytatta: Azok anagy lusái a szellemóriásoknak, amiknek el­dülése korszakol alkot az ó- és újvilágban nálunk sem ma­radlak nyomtalanul. De főképpen irodalmunk az. mely ki­fejlődésének fázisaiban a francia klasszicizmus, romanticiz­mus és realizmus nagy szellemi erővel Folytatót! harcaiból saját elvont tanulságait és irányzatát merítette. S a gyé­mántnak még a pora is nemesit. Ez az egyedüli nemesség, mely el nem törülhető. A/ a nagyság, melynek mértékél a szellemére") adja. Királyok nevezhetnek ki nemesekel, szel­lem teremti azokat. S amit a szellem teremt, az megmarad. \ harcok diadalemlékének temetői a századok: a szellem diadalainak piedesztál jai. Ezekben elöhareosunk nekünk — az egész világnak — a francia szellem nagy tábora."

Next

/
Oldalképek
Tartalom