Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - Régi és uj magyar külpolitika

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 szeptember az egyezmény megkötésekor még sok ellenzőre talált az angol politikusok közöli is. az idegen államok pe­dig, köztük az Egyesüli Államok is, attól tartottak, hogy az ottavai megegyezés lesz a főakadálva a lon­doni világgazdasági konferencián való általános meg­egyezésnek. Az angol birodalmi gazdasági blokknak megalapítása valóban súlyosan érintette a/ Egyesüli Államokat és sok európai államot is, minthogy az. an­gol piac jórésze iigy bezárult előttük. Rövidesen ki­derült azonban, hogy a világgazdasági konferencia meghiúsulásának száz más oka is voll és hogy Anglia saját érdekében ösztönszerűen helyesen járt el és to­vábbra is helyes politika marad az, amely ennek az elzárkózásnak az. utján akarja újraépíteni gazdaságát és annak felépítése után gondol csak újra a szaba­dabb kereskedelem megteremtésére, Angliának ezzel az irányával párhuzamosan na­gyobb lendületet vett mindenütt a nagyobb gazdasági területek összefogására való törekvés, olyan orszá­goknak az összefogása, amelyek között a szorosabb gazdasági együttműködésnek a történeti, politikai és földrajzi föltételei megvannak. E gazdasági össze­fogásnak egyik alakulata a Svédországot. Norvégiái Dániát, Hollandiát és Belgiumot kötő vámfegyver­szüneti szerződés. Ennek az Oslóban kötött megálla­podásnak lényege, hogy a szerződéses államok egyike sem emelheti a behozatali vámokat, sem uj vámokat nem szabhat anélkül, hogy előzetesen a többi szer­ződi) féllel ezt ne közölné. Valamivel régebbi keletű a Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot összekötő egyezmény, amely szerint a szerződő felek megálla­podtak abban, hogy öt éven keresztül a fennálló vá­mokat évenként tiz. százalékkal leszállítják. Az uj gazdasági fejlődés következménye az úgynevezett balti gazdasági egyesülés is. amely Észtországot, Lett­országot és Litvániát fogja össze és kötelezi együttes gazdasági eljárásra. A leghatalmasabb szakadást pe­dig az amerikai Egyesült Államok magatartátsa jelenti, amely a londoni konferencia meghiúsulása óta teljes határozottsággal Európa helyett elsősorban Délameri­kában és Keleten akarja gazdasági területét bővíteni. Európában az uj gazdasági rend megalakításának teherpróbája Középeurópa gazdasági viszonyainak rendezése. A leverő reménytelenség után. amely a le­szerelési és a gazdasági konferencia bukásakor a vi­lágra nehezedett, Mussolini alkotó gondolata, a né­gyes szövetség megteremtése, vált az egyetlen biztató jelenséggé. Mussolini minden haladék nélkül hozzá­fogott a legégetőbb kérdésnek a megvizsgálásához, hozzáfogott a Közép- és Délkeleteurópa problémái­nak megoldásához, mivel tudta és régóla hirdette, hogy ennek a területnek nyugalma nélkül Európa bé­kéje nem térhet vissza. Az eseményeknek ez a fordulata egyszerre a nemzetközi érdeklődés középpontjába állította Ma­gyarországot, amelynek a Duna medencéjében való központi fekvése önmagában elegendő ok arra, hogy a középeurópai kérdés megoldásánál az első sorba kerüljön. Olaszország tiszta szándéka és országunk helyze­tének egyre növekvő megismerése lehetővé leszi azt, hogy most már a magvai- ("mállóság és egység csillaga alatt beleilleszkedjünk a világpolitikába és, kis nem zet létünkre is, magunk szabjuk meg jövendő kül­politikánk útját. Céljaink eléréséhez külső támoga­tásra számíthatunk Európa békéjének érdekében, eszközeink megválogatásában pedig a mul! tanulsá gai alapján alig tévedhetünk. Ezer esztendő óta a kö­rülöttünk lévő erőtényezők bárhogyan módosultak is, lényegükben ugyanazok maradtak. Ebből az követke­zik, hogy a külső eligazodást illetően legérdekesebb útmutatást az a politika adhat, amely szilárd alapját vetette meg az ezeréves Magyarországnak. Szent István királyunk napján, a katholikus egy­ház papja, az oltár elé való bevonulásakor, a zsoltár következő énekét mondja: Virul majd az. igaz, mint a pálma, gyarapszik, mini a Libanon cédrusa; el van­nak ők ültetve az. Ur házában, Istenünk házának udvaraiban. Ennek az egyszerű éneknek a reménysége valóra is válik akkor, ha mi is Szent István király nyomdo­kaiban járunk, aki nemcsak hitvalló volt, hanem a Duna Tisza mentén elhelyezkedett magyar nemzet­nek legkiválóbb kii Ipolil ikusa is. A magyar nép. amely Etelköz után három idegen kultúrkör érintkezésénél telepedett le. nyugaton a német és olasz hatalom, dé­len és keleten pedig Bizánc örökösei, a törökök és a görög-szláv tenger közepette, a legveszedelmesebb helyre került a nyugati és keleti világot elválasztó ha­tárterületen István király volt az, aki Magvarorszá­got a latin-germán kulturközösség szerves részévé lette és ezt a közösséget családi politikájával is meg­erősitetté, mikor feleségül a bajor Gizellát választotta, nővérét pedig a velencei Or-seolo Ottóhoz adta felesé­gül. Külső politikájában pedig harmadik Ottó császár­ral és második Szilveszter pápával, akitől a koronát is kapta, teljes egyetértésben — a kalandos és viharos idők lezárásával minden irányban békés politikát folytatott. Igaz, csakhamar elkövetkeztek a harcok Nagy Károly és Nagy Ottó idején, amikor Nyugat ellen már védekeznünk is kellett, de az. a szervezet, amelynek alapjait István király rakta le, mindig megadta az erőt nemzetünk lelki egységének fenntartásához, és a sikeres védekezéshez. Ha végigpillantunk nemzetünk történetén, azt látjuk, hogy az ezer év alatt bennünket ért megpróbáltatások, a belső viszályoktól kezdve, török háborúkon, megszállásokon, széldarabolásokon és forradalmakon át, a legnagyobb katasztrófák idején is meg tudta őrizni nemzetünk Szent István gondola­tát és e gondolat erejétől mindig újjászületett. Hiába tiporták le az igazságot, a zsoltár szava szerint újra virult, mint a pálma és gyarapodott, mint Libanon cédrusa. Középeurópa rendezésénél Magyarország szem­pontjainak figyelembevétele nélkül nem lehet ered­ményt elérni. Mindazok a tervek, amelyek nem szá­mollak a magyar nemzeti gondolattal és nemzeti on­céluságunkkal, sorra meghiúsultak. Minél tovább mú­lik az idő, annál nyilvánvalóbb lesz a mi igazságunk és annál jobban tudatára ébred Nyugat annak, hogy Magyarország érdeke teljes összhangban van Európa érdekével. Magyarország századokon át a Habsburg­világbirodalom, később pedig az osztrák nagyhatalom külpolitikai függvénye volt. A mohácsi vész óta most jutott a magyar nemzet először önrendelkezési jogá­hoz és a sok vérrel szerzett, tragikus veszteségek után elnyert önállóságában az első súlyos és remény­telennek látszó esztendők után csakhamar helyes irányba igazodott. Mikor Olaszország feléje nyújtotta baráti kezét, akkor már teljesen tisztában volt az or­szág vele. hogy a magyar nemzet feladata most is az. ami Szent István király alall volt: őri állani a nyugati civilizáció keleti határán, beleilleszkedni Nyugatba, azonban ugy, hogy a magyar nemzet önállósága ve­szélybe ne juthasson és hogy az igazság érvényre jutása után nemzeti egységét ismét megtalálhassa. Minden más politika előre is kudarcra ítéli és nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom