Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1933 / 7-8. szám - Magyarok Bulgáriában
MAG VAR KÜLPOLITIKA 1ÍJ33 jul.—aug. köszönhető az egylet sikeres mükiödése, Megemlíthetjük még, hogy 530 kötetből álló könyvtárral is rendelkezik az egyesület. Mik' a Magyar Egylet tagjai az úgynevezett középosztályból rekrutálódnak, addig a munkás- és kisiparososztály részére külön barátságos helyiségben áll lenn lít'i.'i április 8. óta a Szófiai Magfyar Munkások Petőfi Kulim Köre. Az összeomlást követő forradalmi idők utórezgései különösen a küllőidre került munkásság soraibán még sokéig tartottak, épp ezért jelentősek és minden támogatásra érdemesek az olyan munkásszervezetek, melyek nemzeti alapon fogják ÖNS/o a munkásságot. Brogli János fodrászmester, elnök már évek óta derekas munkát fejt ki az egyesület felvirágoztatása érdekében, melynek 64 rendes és 10 pártolótagja van. Mellette Hlavács Tibor titkár, Hajek Rezső pénztáros, Waldner Dezső kiönyvtáros tevékenykednek az eredményekben gazdag egyesületi életben. Műkedvelőgárdájuk is mull évben négy előadási rendezett, sakk- és plng-pongversenyt rendeztek és céllövészetben is kiképezték tájijaikat. Különös gonddal kezelik átt'J kötetes könyvtárukat, melynek anyagát történelmi és földrajzi munkákkal nem ártana kissé felfrissíteni. Tagjaiktat alkalmilag segélyben is részesitik s általában mindenképpen igyekeznék a magyar összetartozás és kölcsönös se^ités eszméit ápolni tagjaik közölt A harmadik szép munkát kifejtő kultúrintézmény Szófiában a magyar iskola, mely a bulgár állam baráti gesztusa révén egy progimnázium kél lennében talált hajlékot magának. Itt Nagy József volt csongrádmegyei tanitó végzi gyönyörű eredménnyel apostoli munkáját. Évről-évre 20 30 apró magvait lanit meg a betűvetés tudományára és a magyar történelem kimagasló eseményeire. Vannak első elemistától az összes osztályokban, egész 15 éves továbbképzősökig. Az elemiben egy bulgár tanitó-kisasiszony tanítja a bulgár nyelvet, Bulgária földrajzát és történelmét, ugy hogy bizony elég kemény munkát kell végezni a gyermekeknekl, hogy mind a két nyelven sikeresen tudjanak megbirkózni az anyaggal. Ks különösen megható, mikor kis tót, sváb. meg félig-bulgár lapjuk bulgár) gyerekekéi iratnak be szüleik a magyar iskolába. Ha még megemlítjük, hogy Vidinben Hrusa Antal brassói eredetű katolikus magyar plébános most • ünnepelte lelkészségének .">() éves évfordulóját s hogy ugyanolt ugyancsak együtt van egy kis magyar kolónia s hogy Koszosukban Hegedűs bácsi „Budapest" cégérrel jólmenő vendéglői tart lenn, ugy felvázoltuk a bulgáriai magyarság arcát. Végül lasl but nol least — annyit, hogy az egész bulgáriai magyar élei talán nem is volna ilyen virágzó és h ndületes, ha nem tartaná ott kezét valamennyi intézmény ütőerén Rudnay Lajos követünk, aki megértő szívvel, támogató kézzel, mindig jó tanáccsal igyekszik a magyar kolónia életét olyanra varázsolni, hogy elfeledjék, hogy nem is „otthon" élnek. ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt. Az utolsó honvéd Irta: SZITNYAI ZOLTÁN Hegyek között, a völgy ölében éli egy régi kis város s a váfros sflávében álll eigy régi ércszobor. Az Ovár nagyharangja .is u«y kongott, mini régen, amikor még piros-fehérzöld zászlót lobogtatott a városháza erkélyén a szél, ineggyszinruhás hajdú silbakolt kivont karddal a kamaragrófok .palotájának kapujában és a Leányvár toronyablakából minden este hét órakor, négyszeres kürtszó hirdette a világ négy Iája felé annak az órának emlékét, amikor a törökök, sikertelen támadás után, eltakarodlak a város falai alól és az évszázados házak is ugy álltak komor zsindclytctökkel, mint régen, bizarr kis tereket alkotva a völgy mélyén, molyok kanyargós utoákká keskenyedtek és palánko.s sikátorokká szivárogtak a lombos hegyoldalakra érve. A kisváros évszázados kópén alig volt külső változás. De belül -sok minden megváltozott tiz év alatt. A legfiatalabb nemzedék talán már nem is tudja, hogy az Ovár tornyán azelőtt apostoli kettős kereszt csillogott, hogy a Szcntihároinság-.szobor 'három oszlopa fölült tündökölt a három halomnak címere, hogy a bányák bolthajtásos bejáratairól] kifeszítenék a márványba vésett latin és magyar mondatokat, molyok Rákóczi fejedelem látogatását örökítették meg azon .időkből, amiiikor bölcs riohterek és a kamaragrófsághoz tartozó magyar urak éltek a ro'iulellás házak falai között s a kis ivaros még királyok gazdag kincsestára és a hét bányaváros gyöngye volt. Mindez már rég elmúlt. A régi urakat egy hideg őszi szél elsodorta ominan, uj uirai lettek a régi városnak, akik igyekeztek eltüntetni mindent, ami a magyar-német és kissé tót világra emlékeztetett. De az ércszobor még mindig ott álli a város szivében, ogy kis park közepén, előrenyújtott balkezében lobogóval, jobbjában kivont karddal és olyan elszánt fejvetéssel, mintha rohamra indulna a magas kőlalapzaton és szinte hallani lehetett étrctorkának kiállásai: Előre! Özvegy Vrabákné háza szemben állott a Honvéd-szoborral. Szeretett az ablakhoz ülni é.s nézni a szobrot, melyet a gazul nőtt fák lombjai már csaknem egészen eltakartak s csak a dacosan fölivetett fej emelkedett ki csapzottan a lombok közül. S a puha gyepágyakat is felverte már a dudva és a virághalmok is eléktelenkedlek, hepehupásain, mini valami elhanyagolt sírhant. De özvegy Vrabákné mégis szerette nézni a szobrot s ilyenkor eszébe jutott egy gyönyörű délelőtt, március idusán, amikor isillogó, magvarrubás urakkal népesedett be a kis térség. .. bányászzenekar a Himnuszt játszotta, a .polgármester ur szavai érceisen csengtek a völgy ka liánban, a póznákra feszített ponyva nagy robajjal lezuhant s a rohanna induló honvéd ércalakja olt állt a tavaszi napsütésben, magasba tartott zászlóval s olyan csillogón, mintha aranyból öntötték volna. Aztán az ő lia lépeti az emelvényre, szőke gyermekfejél a/ ég leié emelte, jobb karja is az égnek lendüli, inig balkezével a kardot csörgette meg hevesen: — A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Ez. imáir rég volt, akkor még ő is fiatal asszony volt és délceg magyar ruha simult a csípőjére. Azóta minden megváltozói!, de a szobor még most is ott áll magányosan és elvadultan. Özvegy \ labákménak néha ugy tetszik, mintha feléje intene a lombok fölött: Feltámadunk, visszajövünk. Ez a szobor sok gondol okozott a város uj vezetőségé'nek. Többször meg is próbálták eltávolítani, de azt minden esetben csodálatos történések akadályozták meg. Egyszer vastag kötelekkel háló/iák be a bronz lestél ,s a köteleket ötven lói fin hozta. Döngött a föld, amint ötvenen nekirugaszkodtak. Aztán az egyik feljajdult és holtan terii'11 el a földön. \ többiek ijedten szétfutottak. Mer! ök látták, hogy a bonvéd kardja magasba lendüli és haragos villámot sujtotl le a földre. Jaj azoknak, akik meg akarják háborgatni néma nyugalmát! Egyszer ineg puskaporra] akarták felrobbantani. A hatalmas dörrenés .megrázta a közeli ablakokat, sűrű porfelhő szökell a magasba s ugyanakkor, mintha valaki vészesel silkoltoll volna. Aztán a leereszkedő porfelhő mögül sértetlenül bukkant ki a honvéd csillogó teste s az egyik munkás -szétvetett, véres tagokkal maradt a