Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1. szám - Propaganda és készenlét a multban és a jelenben

13 HAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 január hurok végez vele. Jajára nem lelellek. Csak a dajkája, Izolda vérezte öklével az ablakol — válasz nem jött — Endre luill teste elterült a mély homályban. Avar süppedi alatta, csönd ült rá s hulló vörös falomb — halotti koszom. A gyilkosok tovább mulattak. Johanna férjéi szánalomból temette el három nap mnlva egy idegen barát. Durazzoi Károly, a trónkövetelő és mellőzött szerelmes, bosszúra hivta Lajos királyt Johanna ellen, aki mái- uj férj mellen örült. Bősz fegyvercsattogás követelte körül egész Itáliában a gyilkosokkal való számadási. A pápa intő levelet irt . Johanna csábító mosolya és életének durva orgiája volt rá a felelet. Itthon püspökök ülték meg a hadi nyerget. Bosszul Bosszú! Mennek az arannyal terhes társzekerek Ferrarába Zsoldos hadat fogad a veszprémi püspök, a nyilrai püspök, városokat hódoltatnak, a magyar zászló előtt meghajol Forli és a ghibellini Malatesták zászlai Nagyon mély fájdalom fűtötte Lajos igazságos bosszúját. Hosszú és komor készülődés után Konth nádor vezette a főhadat Velencén, Forlion, Folignön át. fekete zászló ment a sereg előtt, a megölt Endre s.ii^a arca rajt. Nápolyból vacogó diadalmenet fogadta őket, félelemtől dörömbös fegyver akadozott a nagy király előtt: Johanna lovag küldöttje adta át a királyné levelét. „Meg nem értem, miért tartól a gyilkosság részesének, én Endréi hala losan szerettem." Lajos válaszolt. ...Szemtelen életed, a második férj. a bitorolt királyság, az elmulasztott IHISS/U ellened szól, mint férjgyilkos ellen. Tudd meg. hogy a mindenható Isten él." A pápa is irt Lajosnak levelet. ..A koronázást nem szándékosan hátráltattam, a gyilkosokra átkot mondtam, az egyház hanyagsága miatt a vétek bosszulatlan nem marad." Valóban kinos halált halt egypár apró cinkos. De az igazi futott: Johanna és a férje. Lajos mosolya villámgyors bosszút takart. Amikor Aversában ugyanabban a kolostorban, nápolyi bor gőzében, esti lakomáján szóváltásba eredt Durazzói Károly herceggel, aki most Johanna hadvezére volt, aki öt ide hosszura hivta . . . Lajos kardokkal vétette körül. „Tudd meg, hogy meg kell halnod. Itt a levelek, amiket Te írtál, késleltetted Endre koronázását. Johanna szavára verted a seregünket Aquilánál. Elég volt. Holnap reggel vágjátok össze." Durazzoi Károly teste ott hevert, ahol Endréé temetetlen maradt. Az olasz városok ujjongtak. Véres és fényes zászlók simultak a magyar címerhez. Capuát elhamvasztották, Aversát bevették, Nápoly meghódolt, Salerno falán a fehér sárkány lengett, a Laczffy címer, de Lajost pápai átok állította meg. Johanna országa pápai hűbér volt. Bár a pápának igaza volt, hogy ártatlan a harcoló köznép, vivott tovább a király. De átoknál mélyebb dörgelem szólt hozzá. A pestis. Nyolc évig. két hadjáratban, húszezer magyar harcolt egy tizenhatéves ifjú haláláért, hogy végtelenül szeretett urának kedvét keresse. Most vége lelt a harcnak. A pápa felmentette a vád alól Johannát, „meri meg volt bűvölve s ezen büverő volt az oka a tétlenségnek, melyet mutatott, midőn férjét megölték. Lajos háromszázezer aranyat kapott volna váltságdíjul Megvetéssel utasította vissza. Itthon súlyos tatár harcok várták. Északon és keleten folyton sebzett volt a határ. Égett kunyhók, pörkölt szikla, szaladó szegénység újra és újra minden évben. Lajos, a lovag, akkor .szembeállt a tatár vezérrel. Fölajálta neki a békét és a keresztény hitet. S a vén pogány a nagy egyéniség szellemkörében elcsendesedve, megfogadta a békességei és várta a keresztvizet. Lajos fegyvereit sokat foglalkozlatta a pápa az egyház ügyében és a mélyen vallásos király nem szánta fáradságát, országa erejét és elhulló katonáit. Még középkor van. a térítés fegyveres, bizony nem lelki, elég kemény. A kunokat ugyan fegyver nélkül téritette meg, de Máramarosból az oláhok Moldvába menekültek, a papok elől. Óhitűek, nem római hitűek. Bolgárországban 60 nap alatt nyolc ferencrendi százezer embert térített át a keleti egyházból a római egyházba. De Wlajko oláh vajda ölette a ferenceseket, elpártol! a magyar koronától és halálig ellenség maradt . Bolgár, oláh harc sok évig, vad sziklák közölt, alattomos nyilakkal küzködőn bogumil. patarenus nép az, soha római hitű nem leit. ma sem az. Amig olt uralkodót! a magyar fegyver, leborultak és tisztelték a királyt. Amint kivonult a sereg, fölzengett a régi hit hangján a régi ének. Szerbiába Dusán cárnak pápai áldást vitt a római legátus. Dusán a lábát tartotta csókra . . . Lajos megvívott az egyház sérelmiért. De a szerb, oláh szakadékba csalta a magyart. Ármánykodott, vesződött, vérzett, de régi hitét el nem hagyta. Lajos évtizedekig tarló veres térítő harcait a pápa meleg szókkal köszönte. Az egyház zászlótartója lett. Bár újra és újra meg kellett hódítani, hazánké volt a szerb és oláh föld a Fekete-tengerig s a késői költő, ra jongó unoka igazán mondja: „Magyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet és Dél hullócsillaga." Észak csillaga is magyar habokban aludt el Lajos uralkodása vége felé. Sokféle fortély, politikus lettek nem mindig vértelen mezején át érte el a lengyel királyságot. Az anyja lengyel leány volt Testvére Kázmér, aki miatt lett Zách Klára veszte. Későn, viharos mull után lett király honában. Sok nehéz trakta, még löbb hadjárat, katonai segítség volt az ára, hogy Lajos király lett Kázmér után Lengyelországban. Még több harc árán tudta biztosítani leányának a lengyel koronát. Már nem leszitelte rég hatalom és dicsőség vágya lelke szárnyait. Rezignált szó fogadta nála sokszor a lengyel nagyokat. ,.Két nagy birodalom, sok egy királynak . . vájjon mi lesz a vége?. Amig napja ragyogón delelt fölöttünk, birodalmához tiz ország tarlozolt. Súlyos fegyverét tisztelve hivták segítségül Európa urai. IV Ince pápának hadat küldött Romagnába Barbaro visconti ellen. Velencét majd támadta, majd támogatta. IV. Károly császár ellen majd hadat indított egy sértő szóért, amit anyjára mondott. Dalmáciát mély szilárdsággal erősítette a koronához. Lovagi lelke derült, bízó és sugaras. Az ellenséges Ve lence kérésére átengedte a harcoló magyar seregen a megválasztott dogét, hogy ellenünk intézhesse onnan a harcot . . . kard nem, csak fortély tudta legyőzni. Megérte, hogy egy harci fordulatban, mint Genova és Francesco Carrara szövetségese, diktálhatta a békét Velencének: . Szent Márk terén magyar zászló lobogjon, a választott dogét a magyar király erősítse meg. ötvenezer aranyat adjon a köztársaság és amíg fizetni tud. addig zálogul a dogé süvegét . . ." Lajos Nápolyról soha nem tudott lemondani. De udvarába hozta Durazzoi Károlyi, a meggyilkolt testveiének fiát, neveltette, neki szánta Nápolyt, haddal segítette Johanna és negyedik férje, Braunsehvveigi Ottó ellen. Bár vétek volt dűlő bosszúja, a s.ns megadta látnia Johanna büntetését: az ujabb évek vérontásáért oltár előtt fojtotta meg négy magyar huszár. Lajos vére nem lobogott már sem bosszúért, sem diadalért. Elfakult előtte koronái fénye, mert Istent kereste fáradt szelleme. Megszűnt harcnak élni. Szép készülődés, igaz vezeklés, méltó élet után fordult az örök életbe nagy lelke. A nemzet gyásza reménytelen és tompa volt. Érezte, hogy nem egy nagy király tünt el a földről, hanem egy ragyogó korszak vége volt a néma temetés. Mária lánya gyermekfővel és ingadozva fogadta a koronát . . . Lajos bíbora violába fuladt, szomorú leányán elfakult, mint ahogy forradalmi és vérző éjjelbe fordult a dicsőséges harcok zajától hangos magyar alkonyat.