Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Magyarország utja

4MAGYAR KÜLPOLITIKA 1933 jul aug. Magyarország utja (%*) Ha napjaink nagy külpolitikai megmozdulásait, a nemzetközi erők lüktetését, szinte geológiai eltolódásait szemmeltartjuk, el kell hinnünk, hogy ;i történelem a Föld legfelsőbb rétegének története. E legfelsőbb réteg, akár a legmélyebb, legősibb, örökös hullámzásban, remegésben van. Földrészek közelednek, távolodnak egymástól, nemzetek emelkednek ki a néptenger mélységeiből, süllyednek el névtelen sötétségbe. A legfelsőbb réteg geológiája nemcsak hirtelen katasztrófákat ismer, nemcsak az elsüllyedi Atlantis halvány emlékezete kiséri az. emberiség makacs emlékezetében. A történelmi katasztrófa nem mindig drámai. Nem kezdődik a földindulás morajlásával. nem színeződik vandál gyújtogatás lángjainál, sem koponyákhói rakott hegyek kegyetlen látványaival. A fenyegető vég kezdete sokszor a mozdulatlanság, a csend, az álmosító tunyaság. az életösztön kialvása. Nemzetek Ítéletes ideje a semmittevés édessége. Voltak népek, melyek elmultak, lefogytak, elsorvadlak külső csapás, ..nagyszerű halál" nélkül is. Kivesztek, mint az őskor madárhüllöi. Lehet-e ilyen népeket sajnálni? Nem. Életösztönéhen erős nép nagy csapásokat visel el anélkül, hogy elvesztené nemzeti princípiumát. Korunk a népek újjászületésének korszaka. Az egész földön a „történelmi réteg" a leghevesebb mozgásban van. A külpolitika ma a népeknek nemcsak őre és iránytűje, hanem valósággal öntudata és lélegzete is. Amelyik nép nem csinál külpolitikát, az nem is él, legfölebb a növény öntudatlan, mások kényérekegyére hagyott életét. Ha a nemzetközi változások, szövetségkötések, közeledések képét szemügyre vesszük, a föld-abroszon a nagy keleti megmozdulások, amerikai, ázsiai erőfeszítések közepette mozdulatlan holt pontot látunk: Magyarországot. Magyarországot, a békekötés igazságtalan Ítéletével nyakában, nagy nemzetközi igényével, a revízióval. Magyarországot, ama bizakodásával, hogy majd csak történik valami. Magyarországot, amint tétlen reménykedéssel hallgatja külföldi pártfogói és barátai szavát és sohasem fárad ki azok hálás ünneplésében. Látunk egy országot, tulajdon országunkat, mely gyermekes hittel hiszi, hogy mások megválthalják, hogy mások végzik el helyette azt a roppant erőkifejtést, melyet a Föld rétegeinek megmozdulása jelent. Mikor ezt a tétlenséget, tehetetlenséget, jobb jövővárást, ezt a belső csonkaságot látjuk, jobb szeretnők, ha nem is volnának barátaink. Akkor senki sem hihetné, hogy egy-egy újságcikk, nyilatkozat, képviselőházi kérdés máról-holnapra visszaadhat ja elveszett kincseinket. Az a viharos öröm, az a bámuló meglepetés, mely nálunk Rothermere lord nagy re viziós cikkét, Borah szenátor kijelentéseit, az angol parlamenti képviselők fellépéséi kisérte, egyúttal a cselekvéstől való megszabadulás érzését is jelentette. Amit érettünk a revízió külföldi hívei tettek, oly érdem, mely erkölcsileg magasan áll és szinte föl sem mérhető. E kijelentések, állásfoglalások igazolták igazunkat a világ közvéleménye előtt, de nem helyettesithetik a mi cselekedeteinket. Ne higyjük soha. egy pillanatra se higyjük, hogy most már nyugodtan várhatjuk a közvélemény mellettünk szóló ítéletének végrehajtását! Ne higyjük, hogy Rothermere, Borah, Llewellyn szavaiba kapaszkodva, kényelmesen visszakaphatjuk nemzeti teljességünket. Régi hindu legenda szeriül egy szent fakír, aki az istenekhez akart jutni, saját hajánál fogva húzta föl magát az égbe. Ami jó dolog a külpolitikában velünk a mai napig történt, mások kegyelméből történt, érdemünk abban vajmi kevés: az elfogadás szenvedőleges érdeme. Régi, nagy hagyományaink, nagy királyaink hagyományai elfakullak, külpolitikai ösztöneink elsorvadlak. Az olasz barátsági szerződés sem serkentette föl bennünk a cselekvő külpolitika akaratát. Ellenkezőleg: törvény lelt nálunk a várakozás. A magaelhagyás, végzetvárás szinte keleti és fölötte szigorú illemtartásával vártuk jó. vagy akár rossz sorsunk teljesedését. Ebbe a merev, dogmatikus illemtartásba ütközött bele a magyar miniszterelnök berlini utja A türelmesek egyszerre türelmetlenek lettek. Hogyan? A magyar miniszterelnök, hirtelen elhatározással, jön-megy? A magyar külpolitika Isten ments! megmozdul ' Kilép cserépbálványi mozdulatlanságából? Soha még tunyaság így megsértve nem volt, soha ínég sültgalambvárás így meg nem bántódott! A csavaros szavakkal való éretlen telszelgés még soha ily hangosan nem adott kifejezési a megbotránkozásnak. A magyar külpolitika e megbotránkozók szemében csak olyan lehet, mint a mese királya, aki csak derékig él és mozog, derékon alul mozdulatlan kődarab. A berlini és a bécsi úttal a magyar külpolitika lábrakapott. Fölkelt és járt. És ez. magában véve. nagyobb és elhatározóid) jelenség akár egy a jándékba kapott szerződésnél is. mert a magyar külpolitika cselekvővé válását jelenti. Külpolitikai mozdulatlanságunk másik ólomnehezéke a politikai finnyásság. Az olasz szerződés idején sokaknak nem tetszett az olasz belső politika erőteljes irányzata; nem tetszett az. hogy Olaszország nem tetszik Franciaországnak. A berlini ut idején nem tetszett Németország belső politikai irányzata. Mi vagyunk a világpolitika szendéi és duzzogói. Anglia, az Amerikai Egyesült Államok. Olaszország, Németország nem habozott szerződési kötni magával Oroszországgal is. Abból az óriási politikai megmozdulásból, mely a Litvinov-féle londoni szerződésekkel járt. mi — természetesen —kimaradtunk és nem merült fel bennünk e szerződésekkel szemben az az álomkép, mely a mi szentistváni, mátyási hagyományaink útját jelöli, melynek ezredéves múltja van s melyet — látnoki erővel — Dante megénekelt: az olasz-germán szoros összefogása, a ..beata Ungheria"-val mellette. A berlini ut, a bécsi látogatás azonban már ennek az álomképnek egy-egy előrevetett sugara. Nincs előttünk, nincs Ausztria előtt más ut. Ha külpolitikát csinálunk, pedig csinálnunk kell, csak ezt csinálhatjuk. Földrajzi helyzetünk, hivatásunk, hagyományunk, történelmi [ehetőségünk erre utal. A germán-olasz-magyar együttműködés Európa egyik áttörhetetlen erővonala. Egyszerű és világos tény ez az elöli, aki a térképen olvasni tud. Az ut. mely Berlinbe, Bécsbe és Rómába vezet, a tétlenségből, halálos álmából fölérző Magyarország, a revízió utja. A győztesek leszerelése előtt föltétlenül orvosolni kell a legyőzöttek jogos panaszait ... Sokkal célszerűbb volna az olyan problémákat, mint a danzigi korridor vagy Erdély, addig rendezni, inig hidegvérrel és nyugodt légkörben lehet róluk tárgyalni." Winston Churchill \'XV>. XI. 23-án a/ angol alsóházban.