Magyar külpolitika, 1933 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 6. szám - Ujra kell alkotni a békét! Jean-Desthieux a revizio mellett

1933 június MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 jelenti. Mert nem az egyezmény betűszerinti szövege adja meg az együttműködés lényegét, hanem az, hogy a legválságosabb pillanatban közös eljárásra fogtak össze Európának azok a hatalmai, amelyek Európa jövendő sorsáért felelősek és hogy ez az egyesülés nem a győzők és a legyőzöttek külön csoportosulása. Éppen ugy, ahogyan a locarnói egyezmény után, amely Franciaország nyugati halarait garantálja, Németország beléphetett a Népszövetségbe és ezze] ha ténylegesen nem is — formailag megszerezte az európai ügyekben való egyenrangúságot, éppen ugy a négyhatalmi egyezményben való részvételéve] — még ha ez nem is mondja ki külön Németország egyenjogúságának elismerését - e/l az egyenjoguságol is megszerezte. Ez után a négyhatalmi egyezmény után a legyőzött Németország azok közé a nagyhatalmak közé tartozik, amelyek hivatva lesznek a Népszövetség keretén belül is az eddigi csődöt mondott korlátlan demokráciával szemben a hierarchikus elvnek érvényt szerezni. De különben is. az egész négyhatalmi egyezménynek semmi értelme sem lenne, ha nem a békés fejlődés és az élettől kövelelt változások célját szolgálná, hanem a Népszövetség eddigi módszereinek elfogadásával a jelenlegi fennálló helyzet rögzítésének eszközévé válnék. Az a jogi szabályozás, amelynek őre eddig a Népszövetség volt, a legnagyobb politikai és gazdasági válságba sodorta a világot Ezzel szemben az uj négyes egyezmény feladata az észszerüségen és az igazságon alapuló politikai szabályozás lesz, ami nélkülözhetetlen feltétele a gazdasági fellendülésnek is. Hogy az egyezmény következményei mikor és milyen mértékben mutatkoznak, attól függ, milyen szellem halja át alkalmazását. Kétségtelen azonban, hogy a Népszövetség megújhodásának egyetlen utja az. amelyre a római egyezmény mutat. A bizalom, amelyet ez az egyezmény megteremthet, könnyebbé leszi a békeszerződéseknek az élet követelményeihez való alakítását és egyúttal alkalmas eszköz arra is, hogy a politikai bizonytalanság miatt elakadt lefegyverzési értekezletet rövid idő alatt eredményes munkára ösztökélje. A négy nagyhatalomnak állandó együttműködése megteremti a lelki feltételeit annak is. hogy az egyezmény tagjai külön-külön is kiküszöböljék a köztük fennálló ellentéteket. A francia-német megértés, az olasz-francia közeledés mind megvalósulhatnak a római egyezmény keretein belül. A római egyezmény hat rövid szakasza a jobb jövő mustármagja és a szerződés végrehajtóinak kell őrködniök, hogy a mustármagból terebélyes fa növekedhessek. Anonymus. „Újra kell alkotni a békét!" Jean-Desthieux a revízió mellett Párizs, június. Jean-Desthieux azok közé a ritka francia publicisták közé tartozik, akik kezdettől fogva felismerték a párizskörnyéki békék roppant tévedéseit. Alig egy évvel a versailles-i béke aláírása után figyelmeztette honfitársait, hogy '/ béke nincsen biztosítva (La Paix n'esl pas faite, 1920. Bossard), két év múlva pedig közzétette emlékezetes tanulmányát a kisantantról ÍLa Petité Entente 1922. Bossard), melyben rávilágított arra, hogy ez a szövetségi rendszer ellenlétben áll a valódi béke követelményeivel és a Népszövetség szellemével, amellett, hogy nem nyújthat szilárd alapot Franciaország érdekeinek előmozdítására. Több mint tiz esztendő mull el azóta, mindenben megerősítve megállapításait. Desthieux-nek tehát különös erkölcsi joga van arra, hogy a békerevizió mellett sikra szálljon. Egyike Franciaországban a revízió legbátrabb és legtehetségesebb szószólóinak. Jean-Desthieux nemcsak publicista, hanem kitűnő író is, aki az irodalomnak úgyszólván minden ágál műveli. Költő, dráma- és regényíró, kritikus és essayista egy személyben. Sokoldalú tehetségéről élénk bizonyságol tesz „Heures Perdues" cimü folyóiratában, melyet egymaga szerkeszt és ir a/ első sortól az utolsóig. Tavaly az „Heures Perdues" egyik számát lelje sen a revízió kérdésének szentelte „Kártyavárak" címmel. Ebben a tanulmányban rámutatott arra. hogy a kisantant nem hajtja végre a kisebbségi szerződéseket, tehát ellentmondásba kerül sajátmagával, midőn a ,,szerződések érinthetetlenségét" ihangoztatva áll útjába a revíziónak. Egyszersmind állási foglalt a dunai együttműködés mellett, természetesei) a trianoni beké igazságtalan rendelkezéseinek megváltoztatásával. „Az a gazdasági háború, mely tiz év óla folyik. Középeurópában irta többek között — sokkal inkább az ellenséges politikai érzületnek az eredménye. mini a gazdasági érdekellentétnek, bármily heves legyen is az utóbbi. A trianoni béke igazságtalanságai és az a tétlenség, mellyel a Népszövetség legtöbb szerepének betöltését elhanyagolta, nehezítette meg ily hosszú időn át a gazdasági együttműködést . . ." „Dunai egyezmény előtt megbékülésre van szükség. Hogy pedig a politikai és lelki megbékülés létrejöhessen, hozzá kell látni a határok kiigazításához, jóvá kell tenni bizonyos hibákat s a jóvátétel a trianoni béke rendelkezéseinek revíziójával lesz egyértelmű. Mert bizony az a szenvedés, mely a középeurópai államok gazdasági szövetségét megakadályozza, a békékből született meg." Revíziós hitvallását az „Heures Perdues" legutóbbi számában még erélyesebben ismétli meg. Ezúttal munkájának már címéből is világosan kitűnik ez: „Újra kell alkotni a békét", hirdeti félreérthetetlenül. ..Jelenleg. 1933 tavaszán — olvassuk ebben a tanulmányban — két eshetőség nyílik számunkra: vagy a háború — összes következményeivel, vagy a békerevizió. „Én nem az elsői választom. Ugy vélem ugyanis, hogy a békél háború nélkül is meg lehet alapozni. Másszóval azt óhajtom, hogy egy uj békekonferenciát hívjanak össze és kíséreljék megalkotni Európát nem egy uj háború után. hanem elölte . . . Ugy vélem, hogy a béke megteremtésére kínálkozó eszközök közül a háború a legrosszabb." „Tudjuk — teszi hozzá —. hogy a versailles-i, sl.-germain-i és trianoni békék nem érnek sokat. „Magyarország nem viseltetik ellenséges érzelmekkel Franciaország iráni. Nyelvünket szívesen beszélik a magyarok. íróinkat ünneplik. Hivatkozom Analole de Monsie. Jean Mistler, a Tharaud testvérek és Jean de Bonnefon tanuságtételére, mindazokra, akik ismerik a magyar kérdési. Ennek az országnak