Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - A trianoni igazságtalanság jóvátételét követelte a Reviziós Liga országos nagygyűlése

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1932 május Magyarország és a dunavölgyi államok gazdasági és politikai összeomlásának megakadályozása céljából a magyar nép a Dunavölgy rendezését szükségesnek tartja, minden erre irányuló törekvést teljes erejével támogat, ily együttműködésben azonban csak a teljes egyenjogúság alapján és minden uralmi célzat kizárása esetén vehet részt. A gazdasági együttműködésnek is alapfeltétele az őszinte politikai megbékülés, a lelkek megnyugvása, ez pedig csak a trianoni békeszerződés által elkövetett igazságtalanságok reviziója után következhetik be. A Dunamedence békéjéhez és fejlődéséhez ez az ut vezet el.« A szónok ezután hosszabb beszédben indokolta a Magyar Revíziós Liga határozati javaslatát. — Felesleges munkát végeznék, — mondotta többek között — ha meg akarnám okolni, miért van feltétlenül szükség a revízióra. Ezúttal más vonatkozásában kívánok a kérdéssel foglalkozni. Amikor Európaszerte súlyos gazdasági depresszió van, amikor ezt a magyar repülők tegnapi katasztrofális szerencsétlensége ujabb bajjal és gyászszal tetézte, amikor a Balkánon is ujabb nehézségek támadtak : én ebben a helyzetben az optimizmust akarom hirdetni, mert szent meggyőződésem, hogy a magyarság a Golgota felé vezető ut nagyobbik felét immár megtette és feltartózhatatlanul közeledik a feltámadás, az igazság beteljesülése felé. Abban a tekintetben osztom gróf Bethlen István szavait (éljenzés), hogy tudniillik e téren még igen nagy munkára, s a nemzeti erények fokozott kifejlesztésére van szükség, mindamellett annyit meg merek állapitani, hogy a világ hatalmasainak tudatában igenis már benne él a revízió gondolata s csak alkalomra van szükség, hogy formálisan is napirendre kerüljön. — A külföld nagy államférfiainak ajkáról egyre türelmetlenebbül hangzik fel a revizió sürgetése. Mussolini, MacDonald, a nagynevű angol miniszterelnök egyaránt komoly hitvallást tettek a revizió és a magyar igazság mellett. Optimista vagyok, mert nemcsak, hogy nemzetközi közvéleményt sikerült teremteni a magyar kérdés érdekében, hanem a vezetőférfiak is sorra belátták, hogy a revizióra nemcsak nekünk, de nekik, az; ő országaiknak is éppoly szükségük van, ha az európai összeomlást el akarják kerülni. Sztranyavszky Sándor felszólalása A hatalmas közönség felállva, percekig tapsolta és éljenezte Eckhardt Tibort, majd Sztranyavszky Sándor volt belügyi államtitkár szólt a határozati javaslathoz. — A krízisből — mondotta — nincs más kivezető ut, mint a békeszerződések, elsősorban is a trianoni szerződés reviziója. Mi nem méltányosságot, hanem egyenlő elbánást, igazságot követelünk a történelmi mult és az élniakarás, az élet elvitathatatlan joga alapján. A leszerelés tekintetében ugyanez a követelésünK : egységes elbánást, biztonságot, nemcsak a nagy, de a kis nemzetek számára is 1 Ehhez minden nemzetnek egyforma joga van. — Hogy valamely nemzet eletképes-e, azt a súlyos próbáratevések ideje dönti el. Ily próbatételen megy most keresztül újra az ezeréves magyar nemzet, s éppen ezért a történelmi időkben el kell némulnia mindennek, ami a nemzet fiait egymástól elválaszthatná, mindenkinek alá kell vetnie magát a közérdeknek, meg kell, hogy szűnjön minden önös egyéni érdek. A nemzet jobbérzésü fiainak és egész egyetemének éppen azért el kell söpörnie a közélet színteréről mindazokat, akik éket akarnak verni egyes felekezetek, társadalmi osztályok közé, éppúgy el kell söpörnie mindazokat, akik az önmaguk alantas érdekeit összetévesztenék a köz hatalmas és parancsoló érdekével. Nagy Emil Míllerand leveléről A túlzsúfolt termekben már régóta rendkívüli hőség volt, mindenki verejtékező homlokát törölgette zsebkendőjével és szinte kapkodva szedte a levegőt. Mégis mindenki a termekben maradt, senki sem hagyta el a helyét. A szónokok egymásután álltak fel, minduntalan puffogva csapott fel a fejek fölött a fényképezők magnóziumlángja és közben a hallgatóság hangulata egyre izzóbb lett, várakozása, lelkesültsége mind, kitartóbbá erősödött. A végső szóig együtt maradt a nagygyűlés egész hatalmas emberáradata. Mikor Nagy Emil szólásra állt fel, a tömeghangulat már egészen átizzott és az elkövetkező szavakat minduntalan heves indulathangok kisérték. Nagy Emil volt igazságügyminiszter beszédét két gondolat világította át, amikor minden magyar ember érzése testesült: a cselekvő revizió terére kell lépnünk és a revíziót nem lehet csupán társadalmi kérdésnek tekinteni. A nagy pörujitásra ott az alap : Millerand kísérő levele. — Most végre eljutottunk egy nagy és fontos állomáshoz, amikor ime megegyeztünk egy közös határozatban, s azt a különböző magyar politikai pártok képviselői, akik itt ülnek körülöttem, mind a magukévá telték. Ez igen nagy lépés, ám még mindig nem elég. Fel kell világositanunk, meg kell ismertetnünk a külföldet, sokkal jobban az eddiginél, a magyar igazsággal. Igaz, hogy ezen a téren is jelentős a haladás, hiszen a külföldnek még tíz évvel ezelőtt a szó szoros értelmében halvány fogalma sem volt arról, hogy mekkora sérelem ért bennünket a trianoni béke révén. Azóta fellépett a nagy angol lord, akinek üzenetét nemcsak itthon, de az egész művelt világon meghallották. Ennek nyomán megalakult a Magyar Revíziós Liga és szintén jelentős felvilágosító munkát végzett. Óriási eredményt jelent az a díszes album is, amit Légrády Oltó áldozatkészsége juttatott el minden számottevő külföldi tényezőhöz. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ma már legalább nagyjából mindenütt tudják és ismerik a trianoni békeokmány szörnyű séges adatait. A gazdasági válság is nagy lépéssel vitte előre a revizió ügyét, ennek nyomán rögtön kiderült európaszerte, hogy az aj középeurópai határok tarthatatlanok. — Mindig hirdettem és most is hirdetem, hogy a trianoni kérdés megoldását el kell választani a többi békeszerződés revíziójának ügyétől. Itt formális ujrafelvételre, a per uj megindítására van szükség, mert bennünket a birák megtévesztésével, ártatlanul Ítéltek el. Ezt igazolja és beismeri a Miller and-féle kísérőlevél. Mikor Nagy Emil idáig ért beszédében, az egész gyűlés, mint a vihar orgonája zúgta : — Hallani akarjuk.1 Olvassa fel! — és minden izgatott hang birodalmat remélő várakozással kívánta hallani Millerand levelét. Nagy Emil erre felolvasta a kísérőlevél szövegét és Tisza István közismert nyilatkozataival, cselekedeteivel igazolta ez állítás tarthatatlanságát. Rámutatott ezután arra, hogy nem lehetett szó tulajdonképpeni szerződésről, hiszen a kísérőlevél kategorikusan megparancsolta, hogy az okmányt egyetlen betű változtatása nélkül tíz napon belül alá kell írnunk. A kísérőlevél szövege önmagában hordja a kitűnőnél kitűnőbb érveket — a perújításhoz! * A hallgatóközönség hosszan és lelkesen tapsolt, majd az elnöklő Herczeg Ferenc szavazásra tette fel a határozati javaslat ügyét és a nagygyűlés közönsége azt egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnök közölte, hogy a határozatot különböző nyelveken kinyomtatják és megküldik Mussolininek, Rothermere lordnak, Borah szenátornak, valamint a magyar országgyűlésnek és a vezető magyar társadalmi testületeknek. Az énekkar ajkán felzendült a Himnusz áhítatos imahangja és az egész közönség énekelte az »Isten álld meg a magyart« nemzeti fohászát. A hangközlő óriás kürtje a Himnusz hangjait az utcára vitte, ahol még mindig ott álltak a rekkenő hőségben a beszédeket hallgató férfiak, katonák, nők, gyermekek. Az utca is belekapcsolódott a szent dal éneklésébe, lerepültek a fejekről a nyári kalapok és tisztelegve lendültek a katona- ós rendőrsapkák mellé a kezek. A szárnyaló ének elhangzása után zúdult az emberáradat kifelé az utcákra, mint az akaratát mindenen keresztül érvényesíteni tudás jelképes mozdulása.