Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - Az "Amici dell'Ungheria" szerepe és programmja

1932 március MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 így mutathatták be a milánói Canservatorio Verdi ben, a Casa d'Artisti -ben pedig magyar festők kiállításának voltunk a védnökei. Egy másik hivatásunknak tekintjük, hogy a magyar politikai és kulturális egyesületeknek kérésére felolvasókat és előadókat küldünk Magyarországba. Programunkon szerepel a Magyarországba való társasutazások rendezése is: egy ilyen társasutazást én magam vezettem Budapestre, de más egyesületek és szervezetek utján is rendeztetünk Magyarországba irányuló csoportos utazásokat. Végül, kedves kötelességünknek tekintjük, hogy az itt élő magyarokkal egyre szorosabbá tegyük az érintkezést és megfelelő atmoszférát biztosítsunk minden magyal ügy számúra. Mindez már a múltban s szerepelt célkitűzéseinkben, természetesen a jövőben is ezek maradnak irányelveink, de tervünk, hogy elősegítjük az irodalmi termékek kölcsönös ismertetését és népszerűsítését, éppen az Alleanza del Libro hatalmas szervezete révén. Rodolfo Mosca Berzeviezy Albert őexcelleneiájának külön hálával tartozom, — mondta Pollini, —- hogy BudaI estre meghívott és az ö révén a magyar politikai élet vezetőivel megismerkedhettem. Budapesti előadásom és tartózkodásom alatt a magyar hivatalos körök szerepét láthattam és figyelhettem meg és ott, éppenugy, mint Szegeden, meggyőződhettem nemcsak a magyar-olasz barátság őszinteségéről, hanem valósággal arról a testvéri érzésről, amely a két népet egymáshoz fiizi. Szegedre dr. Fali Endre, a Revíziós Liga kitűnő igazgatója kisért el és felejthetetlenné lette számomra szegedi szereplésemet, ahol nemcsak a hivatalos körök, hanem a nép leikél is megismerhettem, a nagy reményekre jogosító egyetemi ifjúsággal együtt. Szegeden, a mai magyar határ közelében azonban még égetőbbnek éreztem a revízió szükségességének nagy kérdését. És olt éreztem legerősebben, hogy Magyarország a: az ország, amely legtöbbel szenvedett nemcsak a gazdasági krízistől, hanem t:llé>l ,t szörnyű igazságtalanságtól, amelynél- Trianon, a trianoni béke a neve! Ballá Ignác. Harangok... Irta: Szalay László Virrasztottunk... Szuhay az öreg, a peregrinus, meg mi gyerekek hárman.. Künn barátságtalan borulat volt... Szemezett az eső és bőven mérték a sötétséget... Apámék a városba mentek ... Intézkedni... S mi valamennyien az ambituson gubbaszkodtunk, ahonnét be se lehetett a szobába látni... Ott nyújtózott az öreg... Összetelt kézzel... Élt 88 évet s most várta, hogy átadassék a rögnek... Szuhay a peregrinussal diskurált halkan s mi gyerekek szorongva pislogtunk a szoba felé, iszonyodva a halált... Mihály bácsi töltött. Óvatosan halkan... Aztán hörpintettek, de csak koccintás nélkül - s a peregrinus folytatta: - Mert tudja ,öregem, a pap gyakran találkozik a bánat madarával, a ravataloknál meg a temetéseken . .. — Hát ugy igaz... És a bánat madara mindig fekete, de ez a feketeség különböző ám!... — Elhiszem ... — Mert ha valaki meghal és idős ember volt. rámondják, hogy eleget élt, egy szava sinc», mehet!... Ha még fiatal a megboldogult, hát elsiratja a legszűkebb környezete, — a hozzátartozói, — azzal kész. . De akadt ám az én papi praxisomban - mielőtt elcsaptak. — hegyet hempergető bánal is!... — Ahol-e!... Osztán ki halt meg?!... - Ki?... Hát el se hiszi: Senki! . — Még hogy!.. Senki?... — Senki!... - No beszeljen hát!... Folytassa, hadd én is tudjam!... — Folytatom én!. .. Oszt el is mondom!. .. Hadd okulja az uj nemzedék is — és ránk. gyerekekre mutatott a peregrinus, - hogy minő szörnyűségekkel volt tele a közelnml,t!.. Ott köll kezdeni, mikor megszületett és elindult átkozott útjára ... Először nem is vették komolyan... Inkább kíváncsiságot keltett... A mozgósítás... Bevonulás... Csupa cécó... Nem is siratták meg a távozókat . . Csak mikor a lovakat is elvitlék és megérkeztek az első sebesüllek, — akkor kezdtek a lelkek megrebbenni... De jöll aztán a fekete felhő közelebb is: egyszer csak pecsétes Írással munkások érkeztek a faluba s az Írásban az állt. hogy a harangokat oda köll nekik adni!... Csak most ébredtek a valóságra... Az élet-halál harca... Hogy valahol, a halárok mentén, rémes küzdelem folyik, s nem az ég, de az ágyuk villámlanak... Fölüvöltött az ösztönös paraszti lélek: Jóságos Isten, hál hová jutottunk, ha már a harangokból is ágyul öntenek!... Ti, városiak, akik csak a villamos csengőjót halljátok, nem tudjátok, hogy mi minden a harang!... A kis- és nagyharang' s a harmadik, a középső társ!...