Magyar külpolitika, 1932 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 3. szám - A szellemi leszerelés

1932 március MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 XA szellemi leszerelés Irta: DR. FALL ENDRE, a Magyar Revíziós Liga ügvvezeiő igazgatója A jelenleg Géniben ülésező leszerelési konferenciának, amelynek határozata döntő hatással lesz az emberiség fejlődésére, van egy igen érdekes és nagyon fontos mellékhajtása: az u. n. szellemi leszerelés kérdése (I)ésarmemcnt morál). Nagyon fontos kérdése ez az egész konferenciának s bár a magyar lapok s többé-kevésbé a külföldi lapok is, elhanyagolják a vitáknak az ismertetéséi, mégis kitűnik az elhangzott beszédekből, hogy eme pont körül a közeljövőben nagy viták várhalók s esetleg egyike lesz azon kicsiny narancshéjaknak, amelyeken a konferencia elcsúszik. Különösen az utódállamok: Csehország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia helyeznek nagy súlyt a kérdésre s az általános vita keretén belül minden egyes szónok a morális leszerelésre fektette a fősúlyt. A kérdés fontosságára mi sem jellemzőbb, mini az a tény, hogy Genfben egy külön bizottság alakult, amelynek cime: > Le Comité de Patronage des journées pour le désarmement moral«. A bizotlság a következő tagokból áll: Elnök: Giuseppe Motta — a svájci köztársaság elnöke; alelnök: Zaleski lengyel külügyminiszter; tagok: Aguero Y Bethancourl, Kuba berlini minisztere; Benes, cseh külügyminiszter; Christian Lange, Norvégia delegátusa, az Interparlamentáris Unió főtitkára; Jósé Carlos de Macedo Soares, Brazilia volt minisztere; Salvador de Madariaga, Spanyolország képviselője és minisztere; dr. Péter Münch, dániai külügyminiszter; Emerich Pflügl, osztrák meghatalmazott miniszter; Vicomte P. Poullet, belga miniszter és A. S. Yrjö-Koskinen báró, Finnország külügyminisztere. E kérdést a lengyel kormány vetette fel 1931 szeptember 17-iki levelében, amit a Nemzetek Szövetsége íölilkárának küldött. A levélhez egy memorandum volt mellekelve. melyet a főtitkár 1931 szeptember 23-án a Nemzetek Szövetsége összes tagjaival közölt. A leszerelési konferencia alatt a lengyel kormány részéről Zaleski egy ujabb memorandumot oszlóit szét 11J32 február 13-án, amely rövidebben ismerteti az előző memorandum szövegét. Ennek a memorandumnak köszönhető, hogy a leszerelési általános vita a lefegyverzés kérdéséről áttért a morális leszerelés kérdésére. A morális leszerelésre vonatkozó lengyel memorandum olyan fonlos kérdésekkel foglalkozik, amelyek a trianoni Magyarországot elsősorban érdeklik. így többek közölt a lengyel memorandum a következő sorokat tartalmazza: »Különböző elemek és körök veszedelmes propagandája mindjobban elmérgesiti az egyes államok egymás közölli viszonyát, minek következménye a gyűlölködés és a kölcsönös bizalmatlanság fokozódása. Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a veszedelmet elhárítani? Ezért a lengyel kormány a jelen memorandummal fel akarja hivni a többi államok kormányainak figyelmét a szellemi leszerelés fontosságára és szükségességérc*. Ezt követőleg a lengyel memorandum a morális leszerelés érdekében szükségesnek larlja. hogy a különböző államok belső törvénykezésüket oly módon változtassák meg, hogy azok alkalmasak legyenek a nemzetközi együttműködést előmozdítani. A memorandum szerint tehát az egyes törvénykönyvekből ki kell küszöbölni mindazokat a paragrafusokat, amelyek kisebbségellenesek s amelyek a különböző államok együttműködésére zavarólag hatnak. A memorandum a morális leszerelés érdekében kívánatosnak tartja az egyes államok tankönyveinek revízióját is oly értelemben, hogy azokból mindazok a kitételek töröltessenek, amelyek búrmely népre sértők lehetnek. Felállilandónak tart egy bizottságot, melynek az lenne a feladata^ hogy a szellemi leszerelés értelmében vizsgálja felül a rádiót, a mozgóképszínházakat és a színházakat. Végül kívánatosnak ítéli a morális leszerelést a sajtó terén is s e célból felállítani óhajt egy nemzetközi bíróságot az újságírók részére. Lényegileg olyan kérdésekkel foglalkozik a lengyel memorandum, amelyeket a magyar nemzet már tiz év óta követel s olyan hibákat, sőt helyesebben mondva bűnöket kiván kiküszöbölni az egyes államok életéből, amelyek ellen a magyar nép az elmúlt tiz év alatt hiába küzdött, hiába védekezett. Az elmúlt tiz év szomorú tapasztalatai következtében minden magyar ember előtt gyanús lehet az a tény, hogy a morális leszerelés kérdését a kisántánt legmesszebbmenő támogatásával éppen a lengyel kormány vetette fel s méltán merülhet fel az a gyanú is, hogy a morális leszerelés kérdése a revíziós mozgalom ellen irányul, mégis a magyar nép csak helyeselhet a lengyel memorandumnak, mert olyan kérdéseket óhajt megoldani, amelyekkel három és fél millió elszakított magyar testvérünk igen sok könnyét törölné le s egyben megakadályozná azt, hogy a világ közvéleménye minden nemes és becsületes magyar törekvést éppen a kisántánt sajtójának és rosszindulatú propagandájának beállításában tévesen ismerjen meg. Az elmúlt tiz év alalt a kisántánt-sajtó mást sem csinált, mint Magyarországról költött rosszhiszemű hírekkel nyugtalanította a világot, majdnem szabályos időközökben adnak hírt legitimista puccstörekvésekről, fegyvercsempészésről, így csak a legutóbbi időben is az egész világsajtót bejárta az a cseh forrásból eredő hir, hogy az osztrák határnál Magyarországnak szánl páncélautó-szállitmányt foglaltak le. De kívánatos a morális Leszerelés a sajtó terén azért is, mivel a kisánlánt-államok sajtója ma is féktelen gyűlöletet szit mindennel szemben, ami magyar. Eltekintve attól, hogy állandóan lázítanak az utódállamokban élő fajtestvéreinknek minden kulturális és vallási ténykedése és gazdasági törekvésével szemben, különösen a cseh és a jugoszláv sajtóban igen gyakran látnak napvilágot olyan cikkek, amelyekben a szláv népekel arra hívják fel, hogy a magyar népei szorítsák ki Európából, mert szerintük ez az ázsiai faj akadályozza meg az északi és déli szlávok egyeséi lését Az utódállamok kormányainak gyűlölete a magyar és más kisebbségekkel szemben nemcsák az előzetes sajtócenzúrában, örökös lapelkob.zásbkban és lapbetiltásokban nyilvánul meg, haném abban is, hogy még magyarnyelvű tudományos szakkönyvekel sem engednek be az utódállamuk területére. Elképzelhető, hogy milyen lehet a magyar sajtó helyzete az utódállamok területén, ha a »felszabaditotU tótok vezére: Hiinka András azt irja a »Slovak« egyik